Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
Minden te útaidban megismerd őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.
Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el [teljesen] a gonosztól. Példabeszédek 3:5-7
Amikor a Példabeszédek szerzője arra int a 7. versben, hogy ne legyünk bölcsek a magunk ítélete szerint, arra figyelmeztet minket, nehogy azt gondoljuk, képesek vagyunk kitalálni, mi miért történik az életünkben. Sem neked, sem nekem nincsenek meg a válaszaim arra, mi szükséges ahhoz, hogy győztes pályát fussunk be ezen a földön.
Nos, be kell vallanom, hogy életem nagy részében nagy „kitaláló” voltam. Állandóan gondolkodtam, érveket sorakoztattam fel, mindent meg akartam magyarázni. Nekem nem volt elég tudni, mit fog Isten cselekedni az életemben, azt is tudni akartam, mikor és hogyan fogja megtenni.
Ha az Úr valami olyasmit tett, amire nem számítottam, tudni akartam, hogyan csinálta. Ha valaki ismeretlenül megáldott, képes voltam egész éjszaka azon agyalni, ki is lehetett az ismeretlen.
Végül egy napon az Úr megvilágosított ezen a területen. Így szólt hozzám: „Joyce, közel sem vagy olyan okos, mint gondolod. Azt hiszed, egy csomó dologra rájöttél, de igazából nem a megfelelő rekeszbe pakoltál”.
Azonnal tudtam, mire utal. Az irodában, ahol dolgoztam, mindenkinek volt egy kis leveles rekesze. Gyakran előfordult, hogy egy kis emlékeztető cédulát tettem valakinek a rekeszébe, és vártam, hogy az illető majd reagál rá. Miután semmi nem történt, megkérdeztem: „Nem kaptad meg az üzenetet?” Időnként rá kellett jönnöm, hogy nem is kaphatta meg az üzenetet, mert nem a megfelelő rekeszbe tettem. Isten arra mutatott rá, hogy az életem egyes területein ugyanezt tettem.
Az Úr a saját életemből vett példát használta arra, hogy megmutassa, túl sok időt és energiát pocsékolok el feleslegesen aggodalmaskodással és okoskodással, próbálom kitalálni és kontrollálni, mi miért történik. Rámutatott arra, hogy néha azt hisszük, kitaláltunk valamit, ráállunk egy útra, majd egy fél év vagy egy év elteltével rá kell jönnünk, hogy a dolgok egyáltalán nem úgy alakultak, ahogy mi gondoltuk.
Ez az, amit a Példabeszédek írója mondani akar ebben a részben, amikor azt tanácsolja, ne a saját értelmünkben bízzunk, hanem az Úrban. Hogyan tudjuk megmondani, hogy most nem a saját értelmünkre támaszkodunk, hanem az Úrra?
A Példabeszédek 16:9-ben azt olvassuk: Az embernek elméje gondolja meg az ő útját; de az Úr igazgatja annak járását. Bölcs dolog először megtervezni, mit fogunk cselekedni, aztán megtesszük, amit elterveztünk. De azt mondják, Isten viszi sikerre a dolgot, nem a terveink. Akkor most hol az igazság?
Az világos, hogy nem érhetünk el eredményt, ha nem tervezünk meg valamit. Az Efézusbelieknek írt levelében Pál arra figyelmeztet bennünket, „Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata”
Tervek nélkül nem tudjuk az iskolát elvégezni, munkát találni, házasodni, gyerekeket vállalni, takarékoskodni, autót venni, házat építeni, nyaralni vagy bármit, amit életünkben teszünk.
Terv nélkül nem tanulmányoznánk Isten Igéjét, nem imádkoznánk, nem járnánk gyülekezetbe, és nem gyarapodnánk Istennel való kapcsolatunkban. Tehát semmi sem szól az ellen, hogy legyen tervünk. A probléma nem a tervezéssel van, hanem az aggodalmaskodással és az okoskodással.
Fordította: Berényi Irén
