Fel, fel, fel. Mindenki feljebb akar jutni. A felfelé vezető út tűnik a hírnév, a szerencse, a megtiszteltetés és a dicsőség útjának. Viszont nem érdekes, hogy a föld legdrágább nemesfémjeit mélyre leásva tudjuk csak elérni? Aki kész rá, hogy nagyon mélyre lemenjen, az nagyon gazdaggá is válhat. Ugyanez igaz a szellemi életben való előmenetellel kapcsolatban is. Jézus azt mondta a Lukács 14:11-ban: „Aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” Az alázat alacsonyan fekvő útja az egyetlen út az Istentől való előmenetel felé.
A világ azt tanítja, hogy ha előre akarsz haladni, harcolnod a jogaidért, és bizonyítanod kell. A Zsoltár 75:6-7 viszont azt mondja, hogy a felmagasztalás se nem keletről, se nem nyugatról jön - ez a horizontális sík. Más szavakkal: a felemelkedés nem más emberektől jön. Aztán azt is mondja, hogy a felmagasztalás nem is délről (a magyar fordítás szerint a puszta felől), vagyis alulról jön. Tehát ha a felmagasztalás se nem keletről, se nem nyugatról, se nem délről jön, akkor kieséses alapon csak egy helyről jöhet: északról! Fentről! Nézz fel: Isten az előmeneteled forrása! És a következő vers pontosan ezt mondja: "Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja." Ha előremenetelt akarsz, bölcsen teszed, ha elfogadod annak a tanácsát, aki az előmenetelt adja.
