2015. október 9., péntek

Josh McDowell - A jövendőmondásról 1.

Kurt Koch a jövendőmondást egyértelműen az okkultizmus kategóriájába sorolja, és rámu­tat annak negatív következ­ményeire:

„A jövendőmondás és az egyéb okkult dolgok által meg­fertőzött, megterhelt emberek nagyon gyakran szenvednek különböző problémákban: sze­mélyiségükben gyakran jelent­keznek abnormális szenvedé­lyek, instabilitás, erőszakos in­dulatok, alkohol- és nikotinrab­ság, szexuális bűnök, önteltség, intrikusság, káromkodás, stb.
Valláshoz való viszonyuk kétféle lehet: az ateista típus a vallással szemben ellenálló, ke­mény, szkeptikus, kötekedően kritikus magatartást tanúsít, képtelen imádkozni vagy a Bib­liát olvasni. A vallásos típus önigazultságot, szellemmi felfuvalkodottságot, farizeusi kép­mutató magatartást és a Szent Szellem mozgására való érzé­ketlenséget tanúsít.
Orvosi szempontból a jöven­dőmondást gyakorló szemé­lyek családjaiban elgondolkodtatóan gyakoriak az idegi zava­rok, pszichopátia vagy hisztéri­kus tünetek, vitustánc, paralízis, epilepszia, torz szülések, sü­ket-némaság, médiumitásra és általában mindenféle érzelmi és elmebetegségre való hajlam stb". (Kurt Koch: Krisztus és Sátán között, Grand Rapids, ML Kregel PubL, 1968.49-50. o)

Vannak, akik a jövendőmon­dást egyszerűen szélhámosság­nak tartják, mindenféle termé­szetfölötti tartalom nélkül. Sze­rintük a jövendőmondó nem a szellemi világgal tart kapcsola­tot, hanem egyszerű szemfény­vesztő, aki átveri a gyanútlan áldozatokat. Danny Korem fel­sorol néhányat azokból a technikákból, melyek segítségével a jövendőmondók jóslataidat hi­hetővé teszik:

„(1) A természetes érzékszer­vek ügyes használata.
(2) A jóslás aktusa előtt titkos tájékozódás a téma felől.
(3) Leleményesség, ötletesség, a magyarázat menet közbeni változtatása tétovázás nélkül, észrevétlenül.
(4) Az emberi természet jó is­merete.
(5) A kártyák vagy egyéb ap­parátus ügyes használata, hogy menet közben ötleteket szerez­zenek vagy változtassanak, ha úgy érzik, hogy kezdenek melléfogni.
(6) A szerencse-elem bekalkulálása, nagy kockázatvállalási hajlam, amikor egy jó ráhibázás is igen látványos eredményt hozhat. (Danny Korem és Paul Maier, A Szélhámosok, Grand Rapids, ML Baker Book House 1980.107. o) 

Hogy a jövendőmondás min­den esetben csupán jól eladott szélhámosság-e, vita tárgya le­het. Vitán felül áll azonban az a tény, hogy minden, a jövendő­mondás bármelyik válfaja se­gítségével történt jóslási próbál­kozás utálatosság Isten előtt. Is­ten az Ő Igéjéből már kijelen­tette számunkra jövőnk alapve­tő alakulását, és a legerőtelje­sebb módon megítéli azokat, akik az eljövendőket anélkül próbálják tudakozni, hogy Vele konzultálnának. A Biblia soha, sehol nem állítja, hogy a jövendőmondók meg tudnák jósolni a jövőt. Maga az a próbálkozás már elítélendő, hogy az elkövetkezendőkbe okkult eszkö­zök segítségével akarnak bepil­lantást nyerni. A jósoltató sze­mély szemszögéből nézve azonban nem releváns, vajon igazából képesek-e megmonda­ni a jövőt vagy sem, ha az illető, ahelyett, hogy Istentől kérné a vezetést, a jövendőmondóknál keres útmutatást élete problémáira.

A Sátán célja az volt, hogy el­fordítsa az embert az igaz és élő Isten imádásától, és ezt el is ér­te. Mivel a jövendőmondás ugyanezt teszi, soha nem sza­bad, még játékból sem bele­menni. Az ördög trükkje ez, mely az embert még messzebb viszi az Isten országától. Az 1 Krónika 10:13-14 leírja, hogy Isten hogyan büntette meg Sa­ult, amiért Isten helyett a jöven­dőmondóhoz fordult.: „Meghala azért Saul az ő go­noszsága miatt, mivel vétkezett az Úr ellen, az Úrnak igéje ellen, me­lyet nem őrzött meg; sót az ördöngöst (jövendőmondót) is megke­reste, hogy megkérdezze, és nem az Urat kérdé. Ezért elveszti őt, és add az ő országát Dávidnak, az Isai fiának”

Egyesek a jövendőmondást isteni eredetűnek tartják, mondván, hogy a jövendőmon­dóknak Isten adta a képességü­ket. Ez az állítás azonban nem igaz, hiszen az Ige elítéli az ilyen tevékenységet.