A Time magazin úgy nyilatkozott, hogy „a modern pápák szerint” Mária az „univerzum és a menny királynője...” 1993 szeptemberében Litvániában a pápa úgy beszélt Máriáról, mint „az egyház anyjáról, az apostolok királynőjéről és mint arról a személyről, akiben a Szentháromság lakozik”. Arra hívta fel a figyelmét „már felszentelt és még felszentelés előtt álló papoknak, hívő férfiaknak és nőknek, hogy arra a Máriára tekintsenek, akit... ott, azon a helyen tisztelnek, Siluté szenthelyein”, ahová ő maga is elzarándokol majd. Ezt követően Mária kegyelmére bízta a jelenlevőket. Ehhez hasonló istenkáromlás szerepel az egyik leggyakrabban mondott katolikus imában is, a rózsafüzérben. A következő kéréssel végződik:
"Üdvöz légy, mennyek szent királynéja, kegyelemnek anyja! Te vagy életünk és reménységünk. Te hozzád kiáltunk, Éva elűzött gyermekei, hozzád emeljük fel sóhajainkat, gyászunkat, könnyeinket ebben a siralomvölgyben. Ezért fordítsd, kegyes pártfogónk, irgalmas szemeidet felénk, hogy meglássuk méhednek áldott gyümölcsét, Jézust. Ó, drága szűz Mária!"
Mária lenne „életünk” és „reménységünk”? A Szentírás szerint Jézus Krisztus az életünk (Kolossé 3,4)! Arra a kérdésre, hogy miért Mária a katolikusok reménysége, Fulton J. Sheen püspök a következő magyarázatot adja. (Őt egyébként Billy Graham nagy elismeréssel „a XX. század legnagyobb szónokának” tartja.) A magyarázat a következő:
"Amikor felszenteltek, arra az elhatározásra jutottam, hogy az eucharisztia szent áldozatát minden szombaton a Szűzanyának ajánlom fel... Ezért teljes bizonyosságom van, hogy amikor majd Krisztus ítélőszéke elé kerülök, Krisztus a következőt mondja nekem: „Hallottam már rólad anyámtól”. Életemben eddig mintegy harminc zarándokutat tettem a lourdes-i Miasszonyunk kegyhelyhez, és tízet a fátimaihoz."
Milyen szánalmas megnyilvánulása ez az örök élet reményének! Milyen szomorú abban bízni, hogy majd Mária szól egy jó szót az érdekében, amiért annyira odaszánta magát neki! És mi van Jézus Krisztusba vetett hitével, aki meghalt bűneiért? A katolicizmusban Jézus Krisztus és bűneinkért való kereszthalála nem elegendő. Ahhoz, hogy valaki üdvözüljön, ki kell érdemelnie Mária kegyeit, ugyanis ő az, aki eldönti, ki léphet be a mennyek kapuján. Legalábbis ezt a hiedelmet bizonyítja az előbbi jó néhány idézet.
Mária „irgalmas szemei” valóban látnak mindenkit a világon? Valóban ő az „irgalom anyja”? Nem létezett talán Isten irgalma már jóval azelőtt, hogy Mária megszületett? Olvashatunk „kegyelmes Istenről” (Zsoltárok 59,18) a Bibliában, illetve arra buzdít minket, hogy bízzunk „Isten kegyelmében” (Zsoltárok 52,10, Lukács 1,78), de soha egyetlen szó sem esik az egész Szentírásban Máriának az emberiség felé való irgalmasságáról, kegyelméről.
Azoknak, akik megismerték Isten kegyelmét, nincs szükségük Mária kegyelmére! Ráadásul mindenhatónak, mindentudónak és mindenütt jelenlevőnek (egyedül Istenre jellemző tulajdonságok) kellene lennie ahhoz, hogy ki tudja terjeszteni kegyelmét az egész emberiségre.
Pál és János apostol is úgy írnak, hogy a „kegyelem, irgalmasság és békesség” Istentől árad a hívőkre (lTimóteus 1,2; 2Timóteus 1,2; Titus 1,4; 2János 1,3), és sehol sincs arról szó az egész Bibliában, hogy ezek Mária közvetítésével jönnek a hívők életére. A rózsafüzér azonban azt a látszatot kelti, hogy sokkal inkább az ő irgalmasságától függ minden, és nem Istenétől. Valóban Mária tesz valamit annak érdekében, hogy a hívők Jézus Krisztus jelenlétébe kerüljenek? A rózsafüzér alapján ezt hinné az ember.
Mária lenne a „menny királynője”? A Szentírásból kiderül, hogy Jézus Krisztus a király, de arra még csak utalás sincs, hogy van egy királynő is, és még kevésbé arra, hogy az Mária. Ha lenne olyan királynő, aki Jézus Krisztussal együtt uralkodna, akkor az minden valószínűség szerint a menyasszony lenne, vagyis a megváltott és megtisztított emberekből álló egyház. Az egyházra azonban soha nem utal úgy az Ige, mint a „menny királynőjére”. A „menny királynőjét” akkor említi a Biblia, amikor arról a bálványról ír, amit a pogány népek imádtak, és amelyiknek a zsidó asszonyok áldozatokat vittek, magukra vonva ezáltal Isten haragját:
A fiúk fát szedegetnek, az atyák gyújtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldozzanak, hogy engem felingereljenek...
Amiatt, hogy (az ég királynőjének) füstölve áldoztatok, és vétkeztetek az Úr ellen... azért következett ti reátok ez a veszedelem... (Jeremiás 7,18; 44,23)
Róma azonban nemcsak hogy nem szégyelli, hanem még büszkélkedik is azzal, hogy a pogánysággal hozzák kapcsolatba. Sok katolikus dicsekszik azzal, hogy Mária eredetileg a „görög mitológia nimfáját, Maiát helyettesíti, akinek Zeusszal, az egek istenével való kapcsolatából született Hermész”. Egyébként a május hónapot is Maiáról nevezték el, és ezért a nőalakra csak mint „május királynőjére utaltak...; végül a jezsuiták arra irányuló erőfeszítései, hogy május királynőjét szűz Máriává változtassák, sikeresnek bizonyultak...”
A fiúk fát szedegetnek, az atyák gyújtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldozzanak, hogy engem felingereljenek...
Amiatt, hogy (az ég királynőjének) füstölve áldoztatok, és vétkeztetek az Úr ellen... azért következett ti reátok ez a veszedelem... (Jeremiás 7,18; 44,23)
Róma azonban nemcsak hogy nem szégyelli, hanem még büszkélkedik is azzal, hogy a pogánysággal hozzák kapcsolatba. Sok katolikus dicsekszik azzal, hogy Mária eredetileg a „görög mitológia nimfáját, Maiát helyettesíti, akinek Zeusszal, az egek istenével való kapcsolatából született Hermész”. Egyébként a május hónapot is Maiáról nevezték el, és ezért a nőalakra csak mint „május királynőjére utaltak...; végül a jezsuiták arra irányuló erőfeszítései, hogy május királynőjét szűz Máriává változtassák, sikeresnek bizonyultak...”
