Lukács 1,42 És hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!”
Létezik-e mélyebb emberi érzés, mint a remény? A tündérmesék, amelyek csaknem egyetemesnek mondhatók, nemzedékről nemzedékre tovább hagyományozzák azt az elfojthatatlan érzést, hogy a gonosz erői elveszítik a harcot, és végül a jóság és a bátorság győzedelmeskedik. Azok számára, akikkel Lukács evangéliumának első fejezetében találkozunk, minden reménység olybá tűnik, mint valami tündérmese. Hatalmas nagybirodalmak emelkednek és tűnnek el a Közel-Keleten, miközben a kicsiny Izrael népe sohasem képes igazán kitörni a nagyhatalmak szorításából. Négy évszázadon keresztül nem hangzik prófétai szó. Isten régóta figyelmeztetett, hogy elrejti arcát, most azonban valóban sötét árnyék borul a világra.
Egy zsidó költő így festette le ennek a korszaknak a hangulatát:
„Jeleket nem látunk, próféta nincs többé,
és senki sem tudja, meddig tart ez még.
Isten, meddig gyalázhat az ellenfél?
Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség?” (Zsoltárok 74,9–10)
Örömteli hírek
Négy évszázadon át, Isten hallgatásának négyszáz évében, a zsidó nép egyre csak várakozott. Egyetlen halvány reménysugár maradt csupán: a Messiásra vonatkozó ősi ígéret. A zsidóság minden reménységét erre az ígéretre alapozza. Egyszer csak különféle történetek kapnak szárnyra egy csecsemőről, akihez hasonló ember még nem született a világra.
Lukács gondosan ügyel arra, hogy ezeket a történeteket kapcsolatba hozza az ószövetségi próféták messiási ígéreteivel, hiszen azok ültették el a reményt. Keresztelő Jánost úgy ábrázolja, mint „Illés prófétát”, akinek az a küldetése, hogy előkészítse az Úr útját.
Lukács, mint jó történész megbízható forrásokat keres, olyan embereket, akik személyesen átélték az adott eseményeket. Nem állítja magáról, hogy ő szemtanú lett volna, de alaposan kikérdezett sok embert, akik közvetlenül látták az eseményeket. Olyan részlétességgel írja le Jézus születését, mint egyetlen más evangélista sem. A kutatók közül sokan úgy vélik, hogy Lukács, miközben Jézus élettörténetét kutatta, bizonyára kikérdezte Máriát, Jézus anyját is. Ennek tulajdonítható, hogy a közismert karácsonyi betlehemes jelenetek jórészt Lukács evangéliumára támaszkodnak.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
