John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 14.

3:10. Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak.

A Messiás nem intette meg a filadelfiai gyülekezetet. Ehelyett az Úr megdi­csérte és ígéretet adott neki, "mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet." Az ígéret így hangzik: én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak. (Az angol szövegben: „én is megőrizlek téged a kísértés órájától...”) Ez kifejezett ígéret arra, hogy a filadelfiai gyülekezet nem fog keresztülmenni a próba óráján, melynek leírása a 6. résztől kezdődik. A Messiás azt mondja, hogy a filadelfiai gyülekezet nem lesz jelen a végidők nyomorúságaiban. Krisztus ennél világosabban nem fogalmazhatta vol­na meg ezt. Ha Krisztus azt akarta volna mondani, hogy végig megőrzi őket a baj idején, vagy kimenti a nyomorúság kellős közepéből, akkor más igét és más prepozí­ciót kellett volna használnia.

A teológusok egy része megpróbálja elkerülni ezt a következtetést, hogy megma­radhasson poszttribulácionista álláspontja mellett. A „megtartani” (téréin) igének a „ból-ből” (ek) elöljáróval való párosítása nem egyeztethető össze azzal a feltételezett jelentéssel, hogy megtartani a gyülekezetet „valamin keresztül” (dia). Ez az elöljáró nem szerepel itt. A „kísértés órája” vagy „próba órája” (egy időszak) világossá teszi, hogy Isten távol tartja őket ettől az időszaktól. Ezek után nehéz belátni, hogy a Messiás hogyan adhatott egy gyülekezetnek ilyen ígéretet, ha Istennek az egész egyházzal az a terve, hogy átmenjen a nagy nyomorúságon, ami eljön az egész világra. Annak ellenére, hogy a filadelfiai gyülekezet a halál által jóval a végidők nyomorúsága előtt a dicsőségbe jutott, ha a mai egyház Krisztus teste, mely hű marad a hithez, akkor ez az ígéret túlmutat a filadelfiai gyülekezeten mindazok számára, akik Krisztusban hisz­nek (Walvoord, Revelation, 86-88. old.).

3:11. Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.

A Messiás újabb ígéreteket ad: Eljövök hamar. Ez a gondolat gyakran megjelenik a Jelenések könyvében. Nem egyszerűen arra utal, hogy Krisztus hamar eljön, hanem arra is, hogy hirtelen vagy gyorsan (1:1; 2:16). Eljövetelének fényében bátorítja a gyülekezetet: tartsd meg, amid van.

3:12. Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.

"Mindenkit, aki győz, oszloppá teszem az én Istenem templomában." Ez természetesen jelképesen a hívők állandó mennyei helyére utal, amit itt Isten templo­mának nevez az Ige. Az egész új Jeruzsálem lesz a végső templom (21:22). A földi templomokkal és oszlopokkal ellentétben, amelyek összedőlnek, a hívők örökre meg­maradnak a templomban. Krisztus pontosítja, hogy az én Istenem városának temp­lomáról van szó, vagyis az új Jeruzsálemről (vö. 21:2). Megismétli ígéretét: felírom rá... az én új nevemet (vö. 2:17; 14:1; 19:12). A hívők azonosultak Krisztussal hit által, ezért ő is azonosulni fog velük.

3:13. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek!

A levél ismét felhívással zárul: Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! A filadelfiai gyülekezetnek adott ígéret és a hű­ség folytatására való felhívás nyilvánvalóan Isten szava a mai egyháznak is.

Forrás: Bible Knowledge Commentary: Revelation

Philip Yancey és Tim Stafford - Amikor úgy tűnik, már minden remény odavan

Lukács 1,42 És hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!”

Létezik-e mélyebb emberi érzés, mint a remény? A tündérmesék, amelyek csaknem egyetemesnek mondhatók, nemzedékről nemzedékre tovább hagyományozzák azt az elfojthatatlan érzést, hogy a gonosz erői elveszítik a harcot, és végül a jóság és a bátorság győzedelmeskedik. Azok számára, akikkel Lukács evangéliumának első fejezetében találkozunk, minden reménység olybá tűnik, mint valami tündérmese. Hatalmas nagybirodalmak emelkednek és tűnnek el a Közel-Keleten, miközben a kicsiny Izrael népe sohasem képes igazán kitörni a nagyhatalmak szorításából. Négy évszázadon keresztül nem hangzik prófétai szó. Isten régóta figyelmeztetett, hogy elrejti arcát, most azonban valóban sötét árnyék borul a világra.
Egy zsidó költő így festette le ennek a korszaknak a hangulatát:
„Jeleket nem látunk, próféta nincs többé,
és senki sem tudja, meddig tart ez még.
Isten, meddig gyalázhat az ellenfél?
Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség?” (Zsoltárok 74,9–10)

Örömteli hírek

Négy évszázadon át, Isten hallgatásának négyszáz évében, a zsidó nép egyre csak várakozott. Egyetlen halvány reménysugár maradt csupán: a Messiásra vonatkozó ősi ígéret. A zsidóság minden reménységét erre az ígéretre alapozza. Egyszer csak különféle történetek kapnak szárnyra egy csecsemőről, akihez hasonló ember még nem született a világra.
Lukács gondosan ügyel arra, hogy ezeket a történeteket kapcsolatba hozza az ószövetségi próféták messiási ígéreteivel, hiszen azok ültették el a reményt. Keresztelő Jánost úgy ábrázolja, mint „Illés prófétát”, akinek az a küldetése, hogy előkészítse az Úr útját.
Lukács, mint jó történész megbízható forrásokat keres, olyan embereket, akik személyesen átélték az adott eseményeket. Nem állítja magáról, hogy ő szemtanú lett volna, de alaposan kikérdezett sok embert, akik közvetlenül látták az eseményeket. Olyan részlétességgel írja le Jézus születését, mint egyetlen más evangélista sem. A kutatók közül sokan úgy vélik, hogy Lukács, miközben Jézus élettörténetét kutatta, bizonyára kikérdezte Máriát, Jézus anyját is. Ennek tulajdonítható, hogy a közismert karácsonyi betlehemes jelenetek jórészt Lukács evangéliumára támaszkodnak.

Kulcsár Árpád - Vita a mindenszentek eredetéről

Lényegét tekintve itt egy ősi pogány ünnep továbbéléséről van szó, amelyet az addigi keresztény hitgyakorlattal alapvetően szemben álló vallási újításként terjesztettek el. Az ősi keresztény gyakorlat ugyanis épp az volt, hogy a Biblia kijelentéseivel ellentétes ünnepeket nem fogadtak el. Épp ezért nem találunk semmiféle utalást a legkorábbi századokból a mindenszentek napjára vonatkozóan, mivel ilyen ünnep egyszerűen nem létezett.

Csak több mint fél évezreddel az első apostolok után, a hetedik századtól jelennek meg az első adatok arra vonatkozóan, hogy egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére. A legkorábbi ilyen tudósítás a Würzburg grófja által az egyházi ünnepekkel kapcsolatban készíttetett összeírásban található. Azt, hogy az ünnep még ekkor is csupán a formálódás állapotában volt, jól mutatja, hogy időpontját tavaszra helyezték, a húsvét utáni első vasárnapra.

A november elsejei dátum csak a következő században jelenik meg az ünneppel kapcsolatban. A szentképek kultuszában is élenjáró III. Gergely pápa (731–741) ugyanis e napon szentelte fel a római Szent Péter bazilikában az összes szentek tiszteletére emelt kápolnát. Habár a század végén a Karoling Birodalom kulturális virágzásában meghatározó szerepet játszó angolszász tudós és főpap, Alkuin, szintén november elsején tartotta a mindenszenteket, az ünnep még korántsem vált általánossá az egész katolicizmuson belül. Sőt, maga Alkuin sem vette fel az általa kibővített egyházi szertartáskönyvbe. Csak a következő században, 837-ben tette egész felekezete számára kötelező jellegű ünneppé IV. Gergely pápa a mindenszentek napját. November elsejét azonban csak a 12. századra sikerült általánosan elfogadtatni a mindaddig sok helyütt dívó tavaszi időpont, május 13-a helyett. A görögkeleti egyházban azonban továbbra is ragaszkodtak a májusi időponthoz, s ott mindmáig ez maradt a mindenszentek napja.

Az ünnep közvetlen előzményének az összes keresztény mártír tiszteletére tartott megemlékezéseket tekintik. A legelső századokban azonban még ilyen ünnepet is hiába keresnénk. Csak a 4. század során, a katolicizmus államvallássá válásával párhuzamosan végbemenő gyökeres szellemi fordulat során erősödött meg a mártírkultusz. Együttes ünnepnapjukat sohasem tartották novemberben, de még csak ősszel sem, hanem a tavasz különböző időpontjaiban került megrendezésre. Megjegyzendő, hogy a mártírok kapcsán egy sokkal szűkebb és több szempontból is más jellegű csoportról szólt a megemlékezés, mint a mindenszentek esetében. Ez utóbbi ugyanis kiterjedt olyan nem vértanúként meghalt katolikus szentek hatalmas tömegeire is, akiknek jelentős csoportjainál az egyes személyek tényleges történeti létezése nemcsak megkérdőjelezhető, hanem számos esetben tényszerűen cáfolható is.

Sok szent élettörténetével, legendájával kapcsolatosan nem egyszerű hiteltelenségről van szó, hanem egy sajátos formaváltásról, amelynek során egy ízig-vérig pogány mitológiai alak keresztény külsőt ölt magára, s így "szentesítve" önmagát, nemcsak személyét építi be a katolikus egyházba, hanem többnyire a hozzá kapcsolódó egész mítoszrendszert is. Így lett a kelta Brighid istennőből Szent Brigitta, pogány mitológiai hagyományából pedig egy "szent" legendája. Hasonló dolog történt Sárkányölő Szent Györggyel is. Tiszteletére templomok sokaságát emelték, szobrok, festmények tömegét készítették. Ereklyéinek megszerzéséért fegyveres harcok dúltak. Nevét évszázadokon át segítségül hívták a csatákban, Anglia mindmáig védőszentjeként tiszteli. A történeti kutatások azonban egyértelműen bebizonyították, hogy Szent György a valóságban nem létezett, hanem egy pogány istenség hagyománya élt tovább neve alatt. Mindezek nyomán az illetékes pápai bizottság 1969-ben törölte Györgyöt a szentek sorából. Hasonlóképpen törölték Szent Kristófot, s rajtuk kívül még további 180 szentet.

A mindenszentekhez szorosan kapcsolódik a következő napon, november 2-án ünnepelt halottak napja, s a kettő együtt alkot egységet. A katolikus felfogás szerint a mindenszentek a mennybe került tökéletes szentek ünnepe, míg a halottak napja az úgynevezett tisztítótűzben, purgatóriumban szenvedő hívek ünnepe. Érdemes talán újólag utalni arra, hogy amiként a szentek kultusza, éppúgy a purgatóriummal kapcsolatos tanítások sem összeegyeztethetők a bibliai kijelentésekkel. Épp ezért minden bibliai alapokon álló keresztény megújulási mozgalom már a 12. századtól következetesen elutasította mindkettőt. A valdensek éppúgy, mint az angol Wyclif és követői, a lollardok, majd a cseh husziták és az egész Európát megrázó reformáció különböző irányzatai. Ezt követően pedig minden későbbi neoprotestáns irányzat, beleértve napjaink pünkösdi-karizmatikus mozgalmát is.

Miként a mindenszentek, ugyanúgy a halottak napja is csak hosszú századokkal az apostolok kora után jelenik meg egyházi ünnepként, s kezdetben még szintén nem novemberben, hanem – például a 7. századi Spanyolországban – sajátos időzítéssel pontosan pünkösdhétfőn tartották. A november 2-i ünnepnap széles körű elterjesztése a cluny-i bencés kolostor apátjának, Odilónak a nevéhez fűződik. A 998-tól kifejtett ebbéli erőfeszítéseit nagyban segítette, hogy Cluny egy egész Nyugat-Európára kiterjedő kolostorhálózat irányítójaként működött, s az alárendelt kolostorok sokasága köteles volt követni a tőle kapott utasításokat. Miután ily módon sikerült Európa-szerte meghonosítani ezt az újabb ünnepnapot, végül az egész római egyházban bevezetésre került.

Az eddig elmondottak is jelzik, hogy a két halotti ünnep egyike sem származott sem a Biblia szövegéből, sem az apostolok hagyományaiból. Valójában mindkét ünnep Európa erős pogány tradícióinak látványos továbbélése. Ha forrásvidéküket szeretnénk némiképp pontosítani, a kelták szokásait érdemes megvizsgálnunk. Ennek során meglepve láthatjuk, hogy amit a kelták ünnepeltek ezekben a napokban több mint kétezer esztendővel ezelőtt a brit szigeteken, a Szajna és a Loire völgyében vagy a Kárpát-medencében, ugyanazt, sőt nemegyszer ugyanúgy napjainkban is – sőt már évszázadok óta – megünneplik az ott élő angolok, franciák vagy épp magyarok. Jelen esetben ez a kelta Samhain, a november elsején megtartott halottak napja, a két fő kelta ünnep egyike. Ilyenkor szokás volt a mágikus tűzgyújtás is, melynek eredményeként az egyes vidékek, domboldalak, hegyek megteltek kisebb-nagyobb tüzekkel, lángokkal, sokban hasonlítva napjaink november eleji magyar temetőinek képéhez, melyek messzire világítanak a halottak napja alkalmából meggyújtott gyertyák és mécsesek ezreinek fényétől.
(A szerző történész)

Megjelent! JOHN F. WALVOORD - DÁNIEL

Kapható a Patmos Recordsnál és az Immanuel Kiadónál!

(http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=6940&search=d%C3%A1niel)

Joyce Meyer - Kegyelemben bővelkedni

Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre. 2.Kor.9:8

Az én meghatározásom a „megkap” szóra az, hogy küzdelem és fáradozás árán elér, az „átvesz” pedig egy olyan cselekedet, mint amikor egy gyűjtőedényből kivesszük a felajánlásokat. Át tudjuk venni a kegyelmet, az irgalmat, erőt, megbocsátást, és Isten szeretetét. „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22-23)

Teljesen tiszta lappal indulhatsz ma. Mielőtt a napi rutin feladataidnak nekiállnál, engedd, hogy Isten kegyelme megerősítsen és meggyógyítson. Vedd át gyógyító erejét, és hagyd, hogy kegyelme dolgozzon benned. Ma, erőlködés nélkül, Isten kegyelmén függve tedd, amire elhívattál.

Fordította: Diana En Arnoud Jan és Antal Orsolya

Háromnapos konferencia

10.30 - Péntek 18.00
Németh Sándor - "szülői értekezlet" nem csak szülőknek, avagy hogyan neveljük Isten ismeretére gyerekeinket

10,31 - Szombat 10.00
Igét hirdet: Németh Sándor

10.31 - Szombat 18.00
Igét hirdet: Dr. Michael Brown

11.01 - Vasárnap 10.00
Igét hirdet: Dr. Michael Brown

Rodney H. Browne - Csak szóbeszéd volt ez?

És a Filiszteusok a hegyen állottak innen, az Izráeliták pedig a hegyen állottak túlfelől, úgyhogy a völgy közöttük volt. 4 És kijöve a Filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, akit Góliáthnak hívtak, Gáth városából való, kinek magassága hat sing és egy arasz volt. 5 Fején rézsisak volt és pikkelyes pánczélba volt öltözve; a pánczél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi volt. 6 Lábán réz lábpánczél és vállain rézpajzs volt. 7 És dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt; és előtte ment, aki a pajzst hordozta. 8 És megállván, kiálta Izráel csatarendjeinek, és monda nékik: Miért jöttetek ki, hogy harcra készüljetek? Avagy nem Filiszteus vagyok-é én és ti Saul szolgái? Válasszatok azért magatok közül egy embert, és jőjjön le hozzám. 9 Ha azután megbír velem vívni és engem legyőz: akkor mi a ti szolgáitok leszünk; ha pedig én győzöm le őt és megölöm: akkor ti legyetek a mi szolgáink, hogy szolgáljatok nékünk. 10 Monda továbbá a Filiszteus: Én gyalázattal illetém a mai napon Izráel seregét, állítsatok azért ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással. 11 Mikor pedig meghallotta Saul és az egész Izráel a Filiszteusnak ezt a beszédét, megrettenének és igen féltek. 1 Sámuel 17:3-11

Ne emberekbe helyezd a bizalmadat:

Izráel fiai könyörögtek Istennek, hogy nekik is legyen királyuk, ezért az Úr kiválasztott egy férfiút, aki kedvükre volt, aki kimagaslott mindannyiuk közül. Mindazonáltal amikor a náluknál erősebb ellenség felbukkant, mindnyájan megrémültek, mert bizalmuk emberi erőben volt. A természetes életben az ellenség túl erősnek bizonyult a számukra és királyuk számára. Emberbe helyezték bizalmukat, nem pedig Istenbe. A félelem megbénította őket. Ellenségük - anélkül hogy megvívtak volna vele -, fenyegetések és a saját félelmük miatt túlerőben volt.

Akkor Dávid rábízta a holmit arra, a ki a hadi szerszámokat őrzi, és elfuta a harctérre és odaérve, kérdezősködék testvéreinek állapota felől. 23 És míg ő beszélt velük, ímé a bajnok férfi, a Góliáth nevű Filiszteus, a ki Gáthból való volt, előjöve a Filiszteusok csatarendei közül, és most is hasonlóképpen beszélt; és meghallá ezt Dávid. 24 Az Izráeliták pedig, mikor látták azt a férfit, mindnyájan elfutának előle, és igen féltek. 25 És mondának az Izráeliták: Láttátok-é azt a férfit, a ki feljöve? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izráelt. Ha valaki megölné őt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is néki adná, és atyjának házát szabaddá tenné Izráelben. 26 És szóla Dávid azoknak az embereknek, a kik ott álltak, mondván: Mi történik azzal, a ki megöli ezt a Filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?! 27 A nép pedig e beszéd szerint felele néki, mondván: Ez történik azzal az emberrel, a ki megöli őt. 28 És meghallá Eliáb az ő nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszéle; és nagyon megharaguvék Eliáb Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, a mely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet! 29 Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? Csak szóbeszéd volt ez? 1 Sámuel 17:22-29

Csak szóbeszéd volt ez?

Dávid nem az ellenség méreteit nézte, hanem az ő Istenének erejét. Még saját testvére is azt gondolta, hogy önhitt volt. Mindenki hitt Istenben, de mégsem látták meg azt, amit Dávid meglátott. Sokan csak a fejükben hisznek Istenben, de nincs igazi hitük az Ő erejében, hogy megmentse és megszabadítsa őket. A félelem nem tudja elfogadni a hit beszédét, illetve nem tud egyetérteni azzal. A félelem megpróbálja kioltani a hit tüzét. Dávidnak teljes hite és bizalma volt Istenben, nem pedig emberi erőben. Ha valamiért harcolni kell, ami ellen Isten is harcol, akkor hit és engedelmesség által győztesek leszünk, ha elfogadjuk a kihívást.

És monda Dávid Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt; elmegy a te szolgád és megvív ezzel a Filiszteussal. 33 Saul pedig monda Dávidnak: Nem mehetsz te e Filiszteus ellen, hogy vele megvívj, mert te gyermek vagy, ő pedig ifjúságától fogva hadakozó férfi volt. 34 És felele Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül: 35 Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakálánál fogva, és levágtam és megöltem őt. 36 A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte: Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illeté az élő Istennek seregét. 37 És monda Dávid: Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is. Akkor monda Saul Dávidnak: Eredj el, és az Úr legyen veled! 1 Sámuel 17:32-37

Tanulj meg kis dolgokban bízni Istenben, utána könnyebb lesz a nagy dolgokban bízni Benne:
Dávid nem butaságokat fecsegett a levegőbe. Sokkal nagyobb és veszélyesebb ellenfelek formájában valóságos megtapasztalása volt Isten segítségéről és erejéről. Isten ereje által Dávid megölte az oroszlánt és a medvét, miért lenne nehezebb megölni egy óriást -, különösen ha igaz ügyről van szó? Góliát gyalázattal illette az élő Isten seregét. Isten nem csúfoltatik meg, ellenségei lábai elé hullanak. Az Úr a Dávidokat keresi, akik nem félnek, és akik az Ő parancsára felkerekednek, és megölik az oroszlánokat, a medvéket és az óriásokat! Te is ilyen Dávid vagy?

EMLP - Ég veled (Official Lyric Video 2015)

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - A kegyelem ereje 20.

Ha hajlamos vagy arra, hogy mindent te magad próbálsz megoldani az életedben, rá kell jönnöd, hogy ez egy rossz szokásod, abba kell hagynod. Valószínűleg a te elméd hasonlóan működik, mint az enyém. Amint bármilyen probléma vagy helyzet adódik, már ugrok is, és a megoldáson töröm az agyam. Ha így van, szoktasd le az elmédet erről.

Mint már mondtam, ha frusztrált vagy és elveszettnek érzed magad, ez annak a jele, hogy túlzásba estél, a cselekedetektől függsz, nem a kegyelemtől.

Az összezavarodottság nem Istentől van. A Biblia szerint Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene (1 Korintus 14:33). Amint frusztráltnak és összezavarodottnak érzed magad, kezded elveszteni a belső békédet, mondd magadnak: „Hűha, túl messzire mentem”. Rá kell jönnöd, hogy nem kegyelem alatt vagy, a cselekedetek vezérelnek. Ne próbálkozz, ne erőlködj, bízd magad teljesen az Úrra, tedd le az adott helyzetet az Ő kezébe.

Amint az érvelés helyett Isten kegyelme felé fordulsz, megnyitod a hit csatornáját, amelyen keresztül feltárja neked, mit kell tudnod ahhoz, hogy az adott helyzetet vagy problémát kezeld. Lépj be Isten nyugalmába és elkezded meghallani válaszait.

Ne feledd: az aggodalmaskodás és okoskodás még több frusztrációt és zavart szül. Nem kell aggódni és magyarázatokat keresni, csak maradj csendben és hallgass. Addig nem fogsz előbbre lépni Isten üzenetének meghallásában, amíg nem tudod helyén kezelni a túlzásba vitt racionalitást.
Mit is mond Pál apostol a Róma 11:6-ban? Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből, mert a cselekedet és a kegyelem kizárja egymást.

Korábban már tanulmányoztuk Zakariás könyvének 4. fejezetét, amelyben a zsidók templomot akartak építeni az Úrnak. A szamaritánusok megkérték őket, hogy segíthessenek a templomot építeni Jehovának, de a válaszuk az volt: „Nem, nektek semmi közötök ehhez”. Nekünk is így kell a cselekedetekhez viszonyulnunk: a cselekedeteknek nincs helye a kegyelemben. Azt kell mondanod: „Cselekedetek, nincs helyetek az életemben. Kegyelem által élek”.

A zsidókat megzavarták és frusztrálták az előttük tornyosuló emberi akadályok. De az Úr megmutatta nekik, hogyan takaríthatják el az útból a hegyet. A következőket mondta nekik: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel” (Zakariás 4:6). Majd később azt mondja: „Áldás, áldás a hegyre” (Zakariás 4:7)

Sem te, sem én nem esünk neki egy kalapáccsal a hegynek, hogy eltakarítsuk, hanem így kiáltunk: „Kegyelem, kegyelem”

Ahol a cselekedet elbukik, ott a kegyelem győzedelmeskedik.

Fordította: Berényi Irén

Dave Hunt - És mi a helyzet Máriával? 7.

Mariológia, Mária-imádás

Egyes konzervatív katolikusok II. János Pál pápát egyháza árulójának tekintik vallási ökumenizmusa miatt, mégis osztják Mária iránti elkötelezettségét és odaszánását. A pápa ökumenizmusról szóló, Péter, szeretsz-e engem? című írásának bevezetőjében a művet „a legszentebb szűz Mária szeplőtelen szívének” dedikálta.

Ahhoz, hogy Mária szíve szeplőtelen legyen, magának Máriának is szeplőtelennek kell lennie. A Bibliában azonban az áll, hogy „mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róma 3,23). Mária maga is megtartó Istenében örvendezik (Lukács 1,47), megtartóra pedig csak a bűnösöknek van szükségük. Jézus Krisztus megmondta, hogy „senki sem jó, csak egy, az Isten” (Máté 19,17; Márk 10,18), és ez alól Mária sem kivétel.
Ha valaki annak a feltételezésnek adna hangot, hogy Mária a katolicizmus fő istensége, biztos, hogy hevesen tiltakozna szinte mindenkatolikus. Viszont a gyakorlatban ez valósul meg. Azt mondják: amikor Mária parancsol, még Isten is engedelmeskedik. A Mária-imádást bizonyítja az a sok ezer Máriához intézett ima is, ami őt isteni tulajdonságokkal ruházza fel. Egy népszerű értekezésben, melynek címe„A rózsafüzér, a menny kulcsa”, a következő szerepel:

"A rózsafüzér az üdvösség eszköze, mert Mária egyetlen igaz gyermeke sem veszhet el; és aki mindennap elimádkozza a rózsafüzért, az valóban Mária igaz gyermeke... Mária a mi mindenható pártfogónk, és ő az, aki megszerzi isteni Fia szívéből azt, amire gyermekeinek szüksége van... Mindenki számára megadatik az üdvösség, ha a szeplőtelen Máriához fordul."

Az, hogy Jézus Krisztus meghalt bűneinkért, és ingyen kegyelméből örök életet kínál, semmit sem ér Mária nélkül. Jóllehet a Bibliában erre soha nincs utalás, Pál apostol sem prédikált erről soha, mégis a katolikusok számára Mária lett az üdvösség és a kegyelem csatornájává. Jézus Krisztus és az Atya is fontos szerepet játszik, de Mária az, aki mindent irányít, és ő osztja szét Isten ajándékait azoknak, akik odaszánt életükkel kiérdemelték, hogy „gyermekei” lehessenek.
Ezt az istenkáromlással egyenértékű dogmát tanítják anélkül, hogy bármilyen bibliai alap állna mögötte. A Biblia arról sem beszél, hogy valaki „Mária gyermekévé” lehet, arról viszont igen, hogy „mindnyájan Isten fiai vagyunk a Krisztus Jézusban való hit által” (Galata 3,26). A katolicizmusban valaki „Mária gyermeke” lesz, és azt az ígéretet kapja, hogy „Mária egyetlen igaz gyermeke sem kárhozik el”. A hamis Mária ismét bitorolja Jézus Krisztus trónját!

A katolicizmus elismeri, hogy Jézus Krisztus az egyetlen közbenjáró Isten és ember között (lTimóteus 2,5), viszont állítja, hogy Mária a közbenjáró az emberiség és Jézus Krisztus között, vagyis „ő a legrövidebb út Jézushoz”. „Jézusnál van minden kegyelem, és Mária az, akin keresztül ez eljött a hívekhez... Jézus úgy kívánja, hogy saját anyja legyen a mi közvetlen pártfogónk..., akire rábízzuk szükségeinket, ő pedig elmondja ezeket Jézusnak...” így aztán a Jézus Krisztus nevében az Atyához intézett ima Mária közbenjárására szorul. Sőt „minden kegyelem” Mária „hatékony közbenjárása” által jön a hívőre:

"Ó, végtelen jóságú és irgalmú Isten, töltsd be szívünket a legszentebb anya iránt érzett bizalommal, akit mi segítségül hívunk, mint Mária szeplőtelen szívét, Te, szeplőtelen szív, hatékony közbenjárásod által add meg nekünk mindazt a kegyelmet, amire szükségünk van. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen."

A Biblia azt tanítja, hogy Jézus Krisztus által van menetelünk az Atyához (Efézus 2,18). Arról soha nem beszél, hogy Jézus Krisztushoz viszont Márián keresztül lenne menetelünk, és arról még kevésbé, hogy Máriához kellene könyörögni, vagy hogy ő ad választ az imákra saját belátása és saját hatalma alapján. Ennek ellenére a katolicizmus azt tanítja, hogy Mária az egyedüli közbenjáró Jézus Krisztushoz, és hogy közbenjár azokért, illetve védelmezi azokat, akik segítségül hívják.

Egy fegyenc, aki katolikus hitre tért, elmondta Keating Ez a kőszikla (This Rock) című magazinjában, hogy hogyan változott meg a saját élete, és hogy mit végzett „a Szentlélek” annak a többi fegyencnek az életében, akik ugyancsak „áttértek”. Jézus Krisztust nem sokat említette (kivéve talán azt, hogy néha keresztet vet), viszont annál többet beszélt az egyházról, a „katolikus közösségről” és természetesen Máriáról. Az írás egyébként külön hangsúlyozza az elítéltek felé való lelki szolgálat „szellemi gyümölcseit”, és bemutatja, ahogy az áttért fegyencek részt vesznek azon a lelkigyakorlaton, melynek célja - nem Jézus Krisztusnak vagy az Atyának, hanem - „Mária szeplőtelen szívének való teljes odaszánás”:

"Tudtam, hogy a Szűzanya hívta őket [az elítélteket] a szívéhez... Biztos voltam benne, hogy el lehet úgy rendezni a dolgokat, hogy a csoportból mindenki jelen legyen, amikor Oscar H. Lipscomb érsek jön majd. Az egyetlen megfelelő időpont reggel fél hét volt, amikor az udvaron összegyűltünk. A felkészítés 33 napig tartott. Gyilkosok, nemi erőszakot elkövetők, rablók, kábítószer-kereskedők, gyújtogatok vették a fáradtságot, hogy rendszeresen összegyűljenek az Istenanya kedvéért. Nem törődtek a hideggel, a széllel, az esővel, és így készültek fel arra, hogy szívüket és lelküket teljesen odaszánják a Szűzanyának.

Elérkezett a nagy nap. Közvetlenül a mise végén elhangzó apostoli áldás előtt Lipscomb érsek engedélyt adott a nyilvános beiktatásra. Elhaladtunk a Miasszonyunk szobra előtt, és mindenki meghajolt előtte. Ezután felsorakoztunk az oltár előtt, majd letérdeltünk. Mivel én vezettem a beiktatási imát, nem láttam pontosan, mi történik körülöttem. Később elmondták, hogy az érsek és az őt kísérő papok egész végig nagyon meghatottak voltak. Előttük térdelt 13 súlyos bűnöző, akik mindannyian megtértek lettek, és így Szent Anyjuk lábainál ártatlan kis gyermekekké változtak."

David Yonggi Cho - Dániel könyve 1.

DÁNIEL JELLEME

A fogoly Dániel (1,1-2)

"Júda királya, Jójákim uralkodásának harmadik évében Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen, és körülzárta a várost. Az Úr kiszolgáltatta Nebukadneccarnak Jójákimot, Júda királyát, és a Templom kincseinek egy részét is. Nebukadneccar ezeket a kincseket elvitte Babilóniába, és az isteneinek templomában helyezte el."

Mikor Júda északi királyságát Nabukodonozor, babi­loni király i.e. 606-ban elfoglalta, a fiatal Dániel ott volt azok között a zsidók között, akiket elfogtak és elvittek Babilonba. Később azonban magas kormánypozícióba emelték Babilonban, majd Perzsiábán is. Ide akkor vitték szintén fogolyként, miután Babilont legyőzte Perzsia. A két királyság udvarának igazgatójaként Dániel nagy tisztes­séget aratott mind a vele együtt száműzetésben élő zsi­dók, mind a pogányok körében. Valamint egész életében Istennek hűséges szolgája maradt.

Dániel korának kimagasló politikai személyisége volt, aki hét egymást követő király alatt szolgált a babiloni udvarban: Nabopolassar (i.e. 625-604), Nabukodonozor (i.e. 606-561), Amel-Marduk (i.e. 561-560), Neriglissar (l.e. 559-556), Labishl-Marduk (i.e. 556), Nabonldas (i.e. 555-536). Babilon bukása után Dáriust, és Círust szolgálta a Perzsa udvarban.

Babilon, ahol Dániel életének nagy részét eltöltötte, a kor legjelesebb városa volt, és egy hatalmas birodalom fővárosaként dicsősége több mint hét évtizeden keresztül tündökölt. A modern régészeti kutatások szerint hatalmas vá­ros volt. Négyzet alakú alaprajzának a kerülete több, mint 90 km volt, egy-egy oldala nagyjából 23 km. A téglából épült városfal helyenként a száz méteres magasságot is elérte, és a föld alá is több, mint tíz méterre lenyúlt, hogy az ellenség ne tudjon alagutat fúrni alatta. Körülbelül huszonöt mé­ter vastagságú volt.
A város csodás épületeiről volt híres. A babiloni isten­nek, Merodáknak templomával és Nabukodonozor fényű­ző palotájával büszkélkedett. Ezenkívül a híres Függő Kert, az ókori világ úgynevezett hét csodájának egyike itt, a teraszosan művelt lejtőkön volt mesterségesen felfüg­gesztve.

Mindenesetre pontosan úgy, ahogy Ésaiás megprófétálta, Babilon Szodomához és Gomorához hasonlóan elbukott, és mára már csak a romok maradtak belőle (Ézs. 13,19-22). A Nagy Babilon úgy eltűnt királyainak pompá­jával együtt, mint a szélfútta fellegek. Annak az Istennek kijelentése azonban, akiről Dániel is írt, élő maradt és a mai napig is kezünkben van. Ez a kijelentés a Dániel könyve, amelyet most tanulmányozni fogunk.

Először azt nézzük meg, hogyan hódították meg a babiloniak Izrael népét, és hogyan vitték őket fogságba.

Izrael állama

Izrael, Isten választott népe. Isten hívta el, és úgy szerette, mint a szeme fényét. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak leszármazottai ők, akik Istentől ígéretet vettek.
Mégis Isten választott népét elfogták és elhurcolták Babilonba, a bűnökkel teli földre, amely nem ismerte az igaz Istent, hanem pogány isteneket imádott. Az Úr házá­nak kincseit zsákmányként vitték el, és a tejjel és mézzel folyó föld puszta hellyé lett. Miért hagyta el és sújtotta Isten ilyen keményen Izraelt?

Először is, Isten azért hagyta el Izraelt, mert Izrael elhagyta a törvényt és Isten ígéretét, melyeket Mózesen keresztül adott népének, ők azonban nem törődtek Isten törvényével, és a maguk kívánságai szerint jártak.

A Biblia gyakran hasonlítja Istent férjhez, Izraelt pedig az ő feleségéhez. A feleség hűtlen volt, és elhagyta férjét, mint egy házasságtörő nő. Kijelentette, hogy független férjé­től, és figyelmen kívül hagyta az ígéretet is, a törvényt is. Mit szólnál, ha a saját házastársad, akiben bíztál, és azt hitted, egész életedben támaszkodhatsz rá, ily módon hűtlenné válna? Valószínűleg égnél a féltékenységtől, és mindent megtennél, hogy házastársad korrigálja hibáját. Egyszerűen, ez egy ilyen dolog. Hasonló helyzetben nincs a világon olyan házastárs, aki az eseményeknek pusztán szemlélője tudna maradni!

Mennyivel inkább nem teszi ezt az igazságos Isten, a mi Atyánk! Ezért hát Isten, aki sokáig várta, hogy Izrael megtérjen és visszatérjen őhozzá, végül is Babilont, egy pogány nemzetet használt fel arra, hogy Izraelt megfegyelmezze.

Forrás: Daniel: Insight on the Life and Dreams of the Prophet from Babylon

Josh McDowell - A jövendőmondásról 4.

Tükrözés

„Ez a fajta jövendőmondás kristálygömböket, tükröt, ás­ványkristályokat vagy tiszta vizet használ, mint a jövő tük­reit. Léteznek okkult kéziköny­vek a tükör-jóslás, vagy tükör- varázslás témaköréről. A tükörvarázsló mágikus tükre segítségével foglalkozhat gyógyítással vagy büntetéssel, emberek távolról való kezelésével, vagy megóvó varázslással, és ígv to­vább.
A tükör-jóslást gyakran arra használják, hogy az érdeklődő előtt ismeretlen dolgokat feltár­ják segítségével, így bűncselekmények felderítésére, vagy ne­héz betegségek diagnosztizálá­sára, de az egész világon leját­szódó bármely fizikai történés megállapítására is. Nemcsak tükröt használnak okkult esz­közként hanem kristálygöm­böt, ásványok kristályait és más fényvisszaverő tárgyakat. Esetenként még vizet is használ­nak fényvisszaverő felület­ként". (Kurt Koch: Krisztus és Sátán között, idézett mű 42. o)

A kristályba meredő személy a féltételezés szerint látnoki ál­lapotba kerül, amelynek segít­ségével akár a jelenben, akár a jövőben lejátszódó eseménye­ket és dolgokat képes meglátni, függetlenül azok idő- vagy tér­beli távolságától. A kristály állí­tólag képek sorozatát hozza az illető szeme elé, ilymódon képessé téve őt, hogy belelásson az ismeretlenbe.

A tükör-jóslásnak sem a ke­reszténységben, sem a tudo­mányban nincs helye. Nem annyira egy „jövőbe nyíló ab­lakról" van szó, hanem rend­szerint pusztán a jó megsejtés, és a jós gazdag fantáziájának terméke. Esetenként azonban ténylegesen okkult tevékeny­séggel állhatunk szemben.
Mindkét esetben azonban a páciens médiumtól vagy jóstól vár segítséget Az egész Szent­íráson keresztül Isten elítéli az ilyen praktikákat űzőket és a náluk tudakozókat. Azt hirde­tik magukról, hogy Isten szavát szólják, valójában azonban szélhámosok.

„Nem láttatok ti semmiféle látomást, csak hazugságot és hamis jóslatokat, mégis azt mondjátok: »Ezt mondja az Örökkévaló…«. Pedig az Örökkévaló nem küldött titeket, hogy szóljatok az ő nevében. Mégis becsapjátok az embereket, akik szavaitok beteljesedését remélik.

"Bizony, hamis látomásokat láttatok, hazug jóslatokat jövendöltök, amikor azt mondjátok: »Ezt mondja az Örökkévaló…« — noha én nem szóltam hozzátok!” Ezért azt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: „Mivel üres szavakat mondtatok, és hazugságot láttatok, ezért én ellenetek fordulok! — mondja Uram, az Örökkévaló. —  Kezem súlyát meg fogják érezni azok a próféták, akik üres és hamis látomásokat látnak, és hazugságokat prófétálnak! Nem maradhatnak népem közösségében, nem írják nevüket Izráel fiainak névsorába, s nem mehetnek be többé Izráel földjére! Amikor ezek beteljesednek, akkor fogjátok megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló, az Isten! (Ezékiel 13:6-9)

Forrás: Új Exodus Magazin

Philip Yancey és Tim Stafford - Végre békességben Istennel

Ésaiás 55,12 „Bizony, örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek benneteket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak.”

Ez a fejezet olyan fennkölt szavakkal írja le a jövőt, hogy még a Jelenések könyve sem múlja felül nyelvezetében, egyszerűen csak idézi Ézsaiás szavait. Minden, amire vágyunk ezen a földön - békére, romlatlan bolygóra, arra, hogy vége legyen a szenvedéseknek -, egy napon valóra válik.

Bár Ézsaiás szavai zűrzavaros időkben hangzanak el, amikor a zsidó nép idegen hatalmaknak kiszolgáltatottan él, írásaiban nyomát sem találjuk a siránkozó hangvételnek, amely újra és újra felbukkan a próféták igehirdetésében. Ézsaiás reményteljes látomást kap a jövőről, amikor sem megszálló hadseregek, sem más viszontagságok nem akadályozzák többé Isten tervének beteljesedését. Ézsaiás könyve szilárdan állítja, hogy Isten nem szakított végleg Izrael népével. Megjövendöli, hogy lesz egy nap, amikor a lerombolt szent város újjáépül, és soha nem látott dicsőségben fog tündökölni. Az itt leírt ígéret azonban messze túlmegy mindazon, ami Jeruzsálemben valaha is megvalósult. Olyan jövőt vázol fel, amelyben nincs többé bűn és szomorúság, és amelyben örök békességben élünk majd Istennel.

Hosszú várakozás

Talán nem értjük azt a folyamatot, amelyen a világnak keresztül kell mennie, míg eléri ezt a jövőt: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr.” Ez a fejezet azonban világossá teszi, hogy Istennek a népével kötött szövetsége örökké tart. Semmi sem törli el azt. Az évtizedek és évszázadok során nagybirodalmak emelkednek és tűnnek el (Babilon, Perzsia, Egyiptom, Görögország, Szíria, Róma), miközben hadseregeik egymást űzik Izrael mezőin. Minden új birodalom könnyűszerrel leigázza a zsidó népet. Néha az egész nemzet a teljes megsemmisülés szélén áll. Négy évszázad választja el egymástól az Ószövetség utolsó prófétai szavait Máté evangéliumától, amit gyakran a „némaság négyszáz évének” neveznek. Valóban törődik velünk Isten? Az emberek kétségbeesetten várják a Messiást. Nincs más reménységük.

Bill Warner: A saría törvény nem muzulmánoknak 11.

A kafírok

Az eddigiekben átfogó képet szereztünk a saríáról, és megvizsgáltuk a nők helyzetét a saríán belül . Most új témához érkeztünk: a hitetlenekhez – vagyis a nem muszlimokhoz. A saría törvényekről készült fordításokban a nem muszlim kifejezést használják, de a tényleges arab szó a kafír . A kafír szó lényegesen többet jelent a nem muszlimnál . Az eredeti jelentés: „igazság elfedője, Allah irgalmának elhárítója”, vagyis aki eltitkolja az iszlám igazságát .

A Korán szerint a kafírokat be lehet csapni, szabad összeesküvést szítani ellenük, gyűlölni, rabszolgaságba hajtani, kigúnyolni, kínozni őket vagy még rosszabbakat is. Általában még hitetlennek is fordítják, azonban ez a fordítás hibás . A hitetlen szó logikailag és érzelmileg semleges, míg a kafír a legsértőbb, leggyűlöletesebb szó, egy szó, amely tele van negatív előítéletekkel [a magyar gyaur szó jobban visszaadja a szó negatív jelentéstartalmát – a ford] .

Sokféle vallási elnevezés utal a kafírokra: többistenhívő, bálványimádó, a könyv népei (keresztények és zsidók), buddhista, ateista, agnosztikus és pogány . A kafír szó lefedi mindet: mindegy, hogy mi a vallási elnevezés, egyformán lehet őket kezelni. Amit Mohamed a többistenhívőkről mondott vagy amit tett velük, az mindenféle kafírra alkalmazható . Az iszlám hatalmas figyelmet szentel a kafíroknak A Korán legnagyobb része (64 százaléka) a kafírokról szól, míg a Szíra szinte teljes mértékben (81 százalék) Mohamed kafírokkal folytatott küzdelmeit írja le . A Hadísz (Hagyományok) 37 százaléka szintén a kafírokkal foglalkozik . A Trilógia összességében terjedelmének 60 százalékát a kafíroknak szenteli . A saría közel sem foglalkozik ennyit a kafírokkal, mivel a saría törvény elsősorban a muszlimok számára készült . Mellesleg a kafíroknak kevés joguk van, úgyhogy ez kevés magyarázatot igényel .

A muszlimok a vallási iszlámot gyakorolják, hogy a paradicsomba kerüljenek, és elkerüljék a poklot . Azonban amit Mohamed a kafírokkal művelt, az nem vallási, hanem politikai tettnek minősül. A politikai iszlám az, ami a kafírok számára fontos, nem a vallás. Kit érdekel, hogy hogyan imádkoznak a muszlimok? Ugyanakkor mindannyiunkat foglalkoztat, hogy mit tesznek velünk és mit mondanak rólunk. A politikai iszlám minden kafír számára fontos kellene hogy legyen.

Íme két idevonatkozó sária idézet a kafírokról:

[w59.2] [... ] Ez tisztázza a Korán verseit és a hadíszokat, melyek az Allahért való gyűlöletről és Allahért való szeretetről szólnak. („Al Walaa wa al Baraa”): „a kafírokkal szemben hajthatatlannak kell lenni, keményen kell fellépni ellenük, utálni kell őket, amíg el nem fogadják a Legmagasztosabb Allah által kirótt sorsot, mivel ez Allah rendeltetése.”

Az Allahért való gyűlöletet és Allahért való szeretetet Al Walaa wa al Baraa-nak hívják, mely az iszlám etika és a saría alapelve. Egy muszlimnak gyűlölnie kell, amit Allah gyűlöl, és szeretnie, amit Allah szeret . Allah gyűlöli a kafírokat, következésképp a muzulmánok is ugyanígy tesznek.

[Korán 40:35] Allah és követői gyűlölik azokat [a kafírokat], akik bármiféle felhatalmazás nélkül vitáznak Allah jelei felől [a Korán verseiről] . Így pecsételi le Allah az arrogáns, lenéző szíveket .

[h8.24] Nem engedélyezett zakátot (alamizsnát) adni egy kafírnak vagy annak, akit eleve kötelességünk támogatni, például egy feleségnek vagy családtagnak.

Néhány ide vonatkozó Korán-idézet:

A kafírokat ki lehet gúnyolni:

[Korán 83:34] Azon a napon [ítélet napján] a hívők ki fogják gúnyolni a kafírokat, miközben nászágyukon ülnek, és nézik őket . Vajon megkapták-e a kafírok a fizetségüket azért amit cselekedtek?

A kafírokat le lehet fejezni:

[Korán 47:4] Ha a csatamezőn találkoztok a kafírokkal, vágjátok le a fejüket, míg fölényesen le nem győztétek őket, majd fogjátok a rabokat, és szorosan kötözzétek meg őket . 

A kafírok ellen szabad összeesküvést szőni:

[Korán 86:15] Összeesküdnek ellened és cselszövést terveznek ellened [Mohamed ellen], ám én is összeesküdök ellenük és cselszövést tervezek ellenük. Ezért viselkedj higgadtan a kafírokkal, és hagyd őket békén egy ideig.

A kafírokban szabad félelmet kelteni:

[Korán 8:12] Ekkor a te Urad az Ő angyalaihoz szólt és ezt mondta: „Veletek leszek. Adjatok erőt a hívőknek. Én pedig rettegést fogok kelteni a kafírok szívében, le fogom vágni a fejüket, és az ujjuk hegyét is.”

Egy muzulmán számára egy kafír nem lehet barát:

[Korán 3:28] A hívők ne barátkozzanak kafírokkal más hívők helyett! Akik mégis ezt teszik, elveszítik Allah védelmét, egyedül maradnak önnönmaguk védőiként . Allah figyelmeztet benneteket, hogy féljétek őt, hisz mindenki hozzá fog majd visszatérni .

A kafírok gonoszak:

[Korán 23:97] És mondd: „Ó, Uram, nálad keresek menedéket a gonoszok (kafírok) sugalmazásai elől. És nálad keresek menedéket, Uram, az ő jelenlétük elől.

A kafírok kegyvesztettek:

[Korán 37:18] Mondd meg nekik: „Igen, és ti [kafírok] kegyvesztettek lesztek!”

A kafírok átkozottak:

[Korán 33:61] Meg lesznek átkozva, és ahol rájuk lelnek, ott megfogják és megölik őket . Allah ugyanezt tette azokkal is, akik előttük jöttek. És nem fogtok változást találni Allah megszokott eljárásaiban .

Joyce Meyer - Vedd Isten ajándékait

Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival. Ézsaiás 1:19

Miért jó az, ha van egy pohár vizünk, ha nem fogjuk meginni? Szomjunk addig nem csillapodik, amíg nem oltjuk. Jézus azt mondta, „Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék” (János 7:37). Azt mondta, ha bármilyen szükségben vagyunk, kérjük Őt és Ő megadja nekünk. Isten jó dolgai elérhetőek azok számára, akik egyszerűen átadják magukat Neki és elfogadják az Ő áldásait és kegyelmét.

Az emberek könyörögnek Isten megbocsátásáért, de elfelejtik mondani, „Én átveszem ezt a megbocsátást most, hiszem, hogy megbocsáttattak bűneim.” A kegyelem egy ingyen ajándék. Nem tudod megszolgálni, kiérdemelni, nem tudod megvenni. Csak alázd meg magad és vedd Isten megbocsátását.

Fordította: Diana En Arnoud Jan és Antal Orsolya

Hit Híradó - Karancsság mintagazdaság bemutatása

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - A kegyelem ereje 19.

Kegyelem kontra cselekedetek

Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
Róma 11:6

Pál apostol csupán ennyit mond ebben a részben: a kegyelem és a cselekedetek szöges ellentétben állnak egymással. Nem lehetnek egymás társai, semmi közük nincs egymáshoz.

Másként fogalmazva, a kegyelem és a cselekedetek egymást kizáró fogalmak. Egyik a másik mellett nem létezhet.

Ha te vagy én cselekedetekben vagyunk, kiesünk a kegyelemből. Ha kegyelemben vagyunk, nem lehetünk a cselekedetekben. Valahányszor cselekedetekben vagyunk, Isten kegyelme nem működik. Isten ilyenkor nem tehet mást, mint visszavonul és megvárja, míg feladjuk a küzdelmet, hogy saját magunk oldjuk meg a problémát.

Amíg magunk próbáljuk kitalálni a megoldást, egyre frusztráltabbak leszünk és összezavarodunk. Ennek az az oka, hogy kikerülünk Isten kegyelméből – és ez soha nem vezet sikerre.

Szolgálatom során a legtöbb imakérés az útmutatással, irányítással kapcsolatos. Sok ember egyszerűen nem tudja, mit csináljon. Mindennapi problémáik frusztrálttá teszik, összezavarják őket. Segítségre van szükségük, és nem tudják, hová forduljanak. Válaszokra van szükségük, és nem tudják, hol találják meg.

Sosem felejtem el, amikor az Úr először kezdett velem foglalkozni ezen a területen. Abban az időben sokat imádkoztam és kértem Istent, adjon tiszta látást. Ma már tudom, hogy a tisztánlátás nem fejből, hanem a szívből jön, a „belső embertől”. (Efezus 3:16) Ez egyfajta „spirituális tudás” arra vonatkozóan, hogyan kezeljük a dolgokat.

Ha gondom van, nem nekem kell kitalálnom a megoldást, csak tisztánlátásra van szükségem. Az Úrra kell hallgatnom. Az Úr Igéjére van szükségem. Arra van szükségem, hogy megmutassa, mit tegyek.

Amikor imádkoztam tisztánlátásért, az Úr így szólt hozzám: „Joyce, amíg nem hagysz fel az okoskodással, nem fogod a dolgokat tisztán látni”.

Ugye, figyeltél? Nem azt mondta az Úr „amíg meg nem szabadítalak az okoskodástól”, hanem azt mondta, „amíg nem hagysz fel az okoskodással”.

Fordította: Berényi Irén

Dave Hunt - És mi a helyzet Máriával? 6.

A mindenható, mindentudó és mindenütt jelenlevő Mária

A Sóul Magaziné, ami az „Egyesült Államok és Kanada területén lévő Fátimai Miasszonyunk hadseregének hivatalos folyóirata”, így nyilatkozott: „Mária annyira tökéletesen egy a Szentlélekkel, hogy a Szentlélek csakis vele mint házas társával összhangban cselekszik...; az egész életünk, minden gondolatunk, szavunk és tettünk Mária kezében van...; minden pillanatban ő kell, hogy irányítson, vezessen és átformáljon minket, hogy ne mi magunk, hanem ő éljen mibennünk..., mint ahogy Jézus él őbenne, és ahogy az Atya a Fiúban”. 

Az emberiség minden gondolata, szava és tette Mária kezében lenne? Ő irányít, vezet és önmagához hasonlóvá változtat bennünket? Hát akkor Mária nem más, mint maga Isten!

Különös, hogy a Bibliában soha nem olvasható, hogy a Szent Szellem csak Márián keresztül cselekszik! A Szent Szellem már az örökkévalóságtól kezdve cselekedett, jóval azelőtt, hogy Mária a világra jött volna. Az ember egész élete Isten kezében, és nem Mária kezében van. Isten az, aki vezet és irányít minket, és nem Mária. Átváltozni pedig nem Mária, hanem Jézus Krisztus hasonlatosságára fogunk. A Biblia egyébként azt sem említi, hogy Mária a hívőkben él, arról azonban beszél, hogy Jézus Krisztus él bennünk a Szent Szellem által. Azt állítani, hogy az ilyen ígéretek Máriában lesznek „igenné és ámenné”, nem más, mint istenkáromlás, és ezt a Biblia igazi Máriája sem hagyná feddés nélkül.

A Biblia többször említi, hogy Jézus Krisztus él a keresztényekben (János 14,20; Kolossé 1,27; Galata 4,19), illetve azok őbenne (Róma 8,1; 2Korintus 5,17; Efézus 2,10 stb.), de arról még csak szó sem esik, hogy valaki Máriában lenne, vagy Mária lenne valakiben. Ehhez Máriának, mint Jézus Krisztusnak és az Atyának, mindenütt jelenlevőnek kellene lennie. Különös módon ahhoz, hogy elnyerjük, amiről az Ige megígéri, hogy a miénk Jézus Krisztusban, a katolicizmusban Mária közbenjárása szükséges!

A pápa imájában gyakran kéri Máriát, hogy vigasztalja, vezesse, erősítse és védelmezze az „egész emberiséget”. Ahhoz, hogy erre képes legyen, mindenhatónak, mindentudónak és mindenütt jelenlevőnek kellene lennie. Ami még ennél is rosszabb, a Szentatya gyakran a következő szavakkal fejezi be imáját: „Tarts meg minket, ó szűz Mária, a hit útján, és szerezd meg számunkra az örök üdvösség kegyelmét”. Ez egyenesen istenkáromlás! Ennek ellenére nap mint nap kinyilatkoztatják, hogy „Mária a bűnösök menedéke...; a mennyek kapuja...; az út, amely a paradicsomba vezet”.

Jézus Krisztus az, aki kifizette bűneinkért a váltságdíjat, és vérével ő vásárolta meg számunkra az üdvösséget. Ez pedig Isten kegyelme által mindenkié, aki elfogadja. Erről beszélt Pál apostol, mint ahogy a korai egyházban mindenki, és Máriáról nem lehetett prédikációt hallani. Azt állítani, hogy Máriának kell megszereznie, illetve hogy képes arra, hogy megszerezze az ember számára „az örök üdvösség kegyelmét”, annak tagadása, hogy Jézus Krisztus bűneinkért való kereszthalála tökéletesen elegendő, és egyben Isten és Jézus Krisztus kegyelmének és szeretetének elutasítása is. A katolikusok próbálják ezt a maguk módján megmagyarázni, de az igazság mégiscsak az, hogy „Máriát” Jézus Krisztus és az Atya fölé emelik.

Daniel Kolenda - Élj, mielőtt meghalsz! - Előmenetel

Amikor előrehaladásról vagy előmenetelről beszélünk, hajlamosak vagyunk csak a felfelé való mozgásra gondolni - felmenni egy lépcsőn, felmászni egy hegycsúcsra, feljebb jutni a ranglétrán, stb.

Fel, fel, fel. Mindenki feljebb akar jutni. A felfelé vezető út tűnik a hírnév, a szerencse, a megtiszteltetés és a dicsőség útjának. Viszont nem érdekes, hogy a föld legdrágább nemesfémjeit mélyre leásva tudjuk csak elérni? Aki kész rá, hogy nagyon mélyre lemenjen, az nagyon gazdaggá is válhat. Ugyanez igaz a szellemi életben való előmenetellel kapcsolatban is. Jézus azt mondta a Lukács 14:11-ban: „Aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” Az alázat alacsonyan fekvő útja az egyetlen út az Istentől való előmenetel felé.

A világ azt tanítja, hogy ha előre akarsz haladni, harcolnod a jogaidért, és bizonyítanod kell. A Zsoltár 75:6-7 viszont azt mondja, hogy a felmagasztalás se nem keletről, se nem nyugatról jön - ez a horizontális sík. Más szavakkal: a felemelkedés nem más emberektől jön. Aztán azt is mondja, hogy a felmagasztalás nem is délről (a magyar fordítás szerint a puszta felől), vagyis alulról jön. Tehát ha a felmagasztalás se nem keletről, se nem nyugatról, se nem délről jön, akkor kieséses alapon csak egy helyről jöhet: északról! Fentről! Nézz fel: Isten az előmeneteled forrása! És a következő vers pontosan ezt mondja: "Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja." Ha előremenetelt akarsz, bölcsen teszed, ha elfogadod annak a tanácsát, aki az előmenetelt adja.

Forrás: Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

3 napos konferencia a Hit Parkban!

Mit lehet tudni a Messiás visszajövetelének időpontjáról? - Németh Sándor válaszol

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 13.

3:7. A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki.

Filadelfia városa 40 km-re volt Szárdisztól délkeleti irányban. Környékét mezőgazdasági termékeiről ismerték, de földrengések sújtották, melyek többször is elpusztították a várost, legutoljára Kr.u. 37. körül. A várost Pergamon Attalus Philadelphus nevű királyról nevezték el, ő építette. A „Philadelphus” név hasonló a görög philadelphia szóhoz, aminek jelentése: „testvérszeretet” és hétszer fordul elő a Bibliában (Róm 12:10; IThessz 4:9; Zsid 13:1; lPt 1:22; 2Pt 1:7 kétszer, Jel 3:7).

Csak ebben az esetben vonatkozik magára a városra. A városban a keresztény tanúságtétel ebben az évszázadban is folytatódik.

A Messiás úgy jellemzi önmagát, mint aki a szent, az igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és aki képes kinyitni vagy becsukni egy ajtót, amit senki más nem tud kinyit­ni vagy becsukni. Krisztus szentsége gyakori igazság a Szentírásban (lPt 1:15), és mert Ő szent, méltó is arra, hogy megítélje a filadelfiai gyülekezet szellemi életét. A „Dávid kulcsa” kifejezés valószínűleg az Ézs 22:22-re utal, ahol Dávid házának kul­csát Eljákimnak adták, aki ezután hozzáférhetett a király minden gazdagságához. János úgy jellemezte korábban a Messiást, hogy nála vannak a „halál és pokol kulcsai” (Jel 1:18). De az itteni leírás mintha szellemi kincsekre vonatkozna.

3:8. Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.

A többi gyülekezethez szóló üzenethez hasonlóan Krisztus kijelenti: tudok cselekedeteidről. Összhangban azzal a hatalmával, amivel ajtókat nyithat ki és zár­hat be (7. v.), kijelenti: íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki nem zárhat be. Nincs feddő beszéd, bár Krisztus ezt mondja: kevés erőd van. De ez a megállapítás lesz az alapja a dicséretének, mely így szól: mégis megtartottad az én igéimet, és nem tagadtad meg az én nevemet.

3:9.  Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged.

Úgy nevezi a Messiás az ellenségeit, hogy a Sátán zsinagógája (vö. 2:9). Feltehetően olyan zsidók voltak ezek, akik ellene álltak a hívő keresztény bizonyságtételének. A ha­mis vallás mindig félelmetes ellentétben állt az igazi keresztény hittel. De akkor is eljön az a nap, amikor a hit minden ellenségének el kell ismernie az igazságot (vö. Ézs 45:23; Róm 14:11; Fil 2:10-11). Aztán Krisztus kijelenteti: megteszem velük, hogy eljöjjenek és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged.

Forrás: Bible Knowledge Commentary: Revelation

Philip Yancey és Tim Stafford - Megsebzett gyógyító

Ésaiás 53,3 Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője.

Az újszövetségi írók legalább tíz helyen azonosítják Jézust a szenvedő szolgával. Az egyik ilyen eset, amikor Fülöp helyreigazítja az etióp kincstárnokot, aki tudni szeretné, hogy vajon a szolga kifejezés valamelyik régi prófétára utal-e (Apostolok cselekedetei 8,26–35).

Ézsaiás 49–55. fejezete eleven képekkel ábrázolja a szolga szenvedéseit, amelyek mind Jézus kereszthalálában teljesednek be. Ez a fejezet valóban olyan, mint egy szemtanú beszámolója Jézus utolsó földi napjairól, jóllehet, évszázadokkal Krisztus halála előtt íródott. Döbbenetes a fizikai leírás is – a Biblia sehol másutt nem beszél Jézus külsejéről. „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna… eltakartuk arcunkat előle.”
Amint ez a fejezet megjövendöli, Jézus nem nyitotta ki a száját, hogy válaszoljon vádlóinak a tárgyalás alatt. Nem hagyott hátra utódokat sem. Élete zsengéjében vágattatott ki, és egy nagylelkű barátja jóvoltából a gazdagok között kapott sírhelyet. Ez azonban nem a vég volt. Három nap múlva újra meglátta az élet világosságát.

Miért kellett a szolgának meghalnia?

Ézsaiás szerint a szolga halálának különleges célja volt: „az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” A mi fájdalmainkat vette magára. Sebei, amelyek a vereség látszatát keltik, hatalmas győzelmet szereztek. Halála a győzelmes jövő garanciája, amikor a földön minden, ami elromlott, helyreáll. Ézsaiás 53. fejezete az újszövetségi teológia alapja. A fejezet 5. verse azt állítja, hogy a szolga sebei által gyógyulunk meg. Péter apostol a következőképpen magyarázza ezt: amikor Jézus meghalt a kereszten, az ő szenvedése és halála kigyógyított bennünket bűneinkből, és képessé tett minket arra, hogy az igazságnak éljünk (1Péter 2,24).

Meggyőző bizonyíték

Mindezeken túl a részletes próféciák, amelyeket évszázadokkal Jézus születése előtt lejegyeztek, meggyőző bizonyítékot szolgáltatnak arra nézve, hogy Isten a próféták által kinyilatkoztatta tervét. Ő nem szegte meg a zsidó néppel kötött szövetséget. A zsidó gyökerekből – Dávid király magvából – új király születik, akihez fogható nem volt és nem is lesz, hogy helyreállítsa az egész földet.

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - A kegyelem ereje 18.

Óvakodj a túlzásoktól

Van egy mondás, amit érdemes megjegyezni: A túlzás az ördög játszótere.
Általában nem a normál tervezéssel van a probléma, hanem a túlzott tervezéssel. Gondot okoz, ha elveszik az egyensúly. Annyira elveszünk a részletekben, hogy nem látjuk a nagy képet. Annyira el vagyunk azzal foglalva, hogy mindennapi életünk legapróbb részleteit is figyelemmel kísérjük, hogy elfelejtünk élni és az életet élvezni.

És ez a túlzás.

Egy nagyon egyszerű megoldást kínálok neked ahhoz, hogy eldönthesd, a normál tervezéstől és előkészületekről áttértél-e az aggódásra és racionalizmusra: ha frusztráltnak és elveszettnek érzed magad, túl messzire mentél. Nagy segítséget jelentett az életemben, amikor az Úr ezt elmagyarázta nekem.

Ne feledd: valahányszor frusztráltnak és elveszettnek érzed magad, ez annak a jele, hogy kikerültél a kegyelem alól, és te cselekszel. Ha valamilyen probléma van az életedben, és nem tudod, hogyan oldd meg, nem arra van szükség, hogy még jobban agyalj rajta, neked több kegyelem kell. Ha nem látod a megoldást, az Úrra van szükséged, aki megmutatja neked. Minél többet aggódsz és okoskodsz, minél többet rágódsz és erőlködsz, forgatod a problémád az agyadban, annál valószínűtlenebb, hogy megoldást találj.

A Szent Szellemre kell hallgatnod, minél inkább a test cselekedeteire figyelsz, annál kisebb az esélye annak, hogy felismerd Isten megoldását a problémára. Isten Igéje azt mondja, hogy kövessétek a békességet (Zsidó 12:14). Az okoskodás és racionális gondolkodás nem vezet békességhez. Csupán zavart eredményez.

Isten békéje

És az Istennek békessége [a lélek harmóniája] uralkodjék [mint bíró cselekedjen] a ti szívetekben [az elmétekben felmerülő kérdéseket ebben a békés állapotban rendezzétek], amelyre el is hívattatok [azért, hogy éljetek] egy testben [Krisztus testében]; és háládatosak [elismerőek] legyetek [mindig magasztaljátok Istent].
Kolosse 3:15

Ez a nyugalom érkezett el az életembe, amikor tudatosult bennem, hogy nem nekem kell mindenre megoldást találnom. Boldogan kijelenthetem, hogy megszabadultam a magyarázkodástól, okoskodástól. És ha én megszabadulhattam tőle, akkor te is, mivel én voltam az érvelés világbajnoka. Mindenre volt valami hathatós érvem. Egész életemben járt az agyam, próbáltam kiokoskodni, mit is kellene tennem.

Észre kell vennünk, hogy ez a test cselekedete. Persze vannak olyan személyiségtípusok – mint például én – akik hajlamosabbak a racionalizmusra, mint mások. A gondolkodó típus hajlamos órákig ülni és egy problémán rágódni, azt találgatva, mi lehet a megoldás. Természetesen én is ezt csináltam. Azzal indult a reggel, hogy a kávézgatás közben a problémáimon agyaltam.

Neked ki a barátod: a problémáid vagy Isten? A cselekedetek vagy a kegyelem munkálkodik?

Fordította: Berényi Irén

Josh McDowell - A jövendőmondásról 3.

Kártyavetés

A kártyavetés kártyák segít­ségével jósol jövőt. Az erre a célra használatos bonyolult mintázatú kártyákat „tarokk" kártyának hívják. Használóik az egekig magasztalják ké­pességeit:

„A tarokk az egyik legcsodá­latraméltóbb emberi találmány. A filozófusok minden tiltakozá­sa ellenére ez a pakli kép, mely­ben a végzet, mintegy tükörben jelenik meg a maga sokszínűsé­gében, olyan élő marad és olyan ellenállhatatlan vonzást gyakorol a képzelőerővel meg­áldott elmékre, hogy aligha lehetséges, hogy a vaskalapos kritikusok, akik egy egzakt, de unalmas logika nevében beszélnek, valaha is megakadályoz­zák használatát". (Grillot de Güsy, Varázslás, mágia és Al- kémia, New York: Nover Ki­adó, 1971.280. o)

Wheatly a kővetkező leírást adja:

„A kártyák segítségével való jóslás napjaink talán legnépsze­rűbb módja egy személy jövője előrejelzésének. Két különböző kártyacsomag van: egyik a Ta­rokk vagy Nagy Arkana, mely huszonkét képes kártyából áll, ezeknek látszólag semmilyen kapcsolatuk nincs egymással. A másik a Kis Arkana, ennek ere­detileg 56 kártyája volt (újab­ban ez 52-re csökkent), melyek 4 sorozatba rendezhetők. A so­rozatok, melyek mai neve káró, kör, pikk es treff eredetileg pénzérme, csésze, kard és bot voltak, melyek sorszámban a kereskedelmet, a lélek állapo­tát, a háborút és a mezőgazda­ságot jelképezték. A régi cso­magokban minden sorozat ti­zennegyedik kártyája a lovag volt. Ezt azóta elhagyták, vagy ha úgy tetszik, a „Csaló"-val (Jung) egyesült, aki az Úr (Ki­rály) és az Úrnő (Királynő, Dá­ma) apródja. Mindkét csomag eredete a ködbe vész. Egyesek arra a következtetésre jutottak, hogy a Tarokk nem más, mint a Thoth Könyve, azaz az egyipto­mi Bölcsesség Istenének köny­ve, mások a héber Cabbala 22 ösvényével hozzák kapcsolat­ba, megint mások azt tartják, hogy a bohémek hozták be Nyugat-Európába". (Dennis Wheatley, Az ördög és tevé­kenysége, New York: American Heritage Press, 1971.62.o)

A Tarokkhoz fordulók gyak­ran a jövőjük felől bizonytalan emberek. Az Isten gondviselé­sébe vetett bizalom nem elégíti ki őket ezért kétségbeesetten nyúlnak a tiltott ismeretekhez, abban a reményben, hogy ez a fajta ismeret képessé teszi őket arra, hogy elkerüljenek valami­féle elközelgő gonoszt vagy végzetet.

A Tarokk kártyának semmi­lyen tudományos értéke nincs. Bár fantasztikus dolgokat állíta­nak évszázadok óta a benne rej­lő képességekről, senki nem volt képes figyelemreméltó bi­zonyítékot produkálni, hogy az ilyen kártyaolvasások megbíz­hatóak volnának. Míg azonban megegyezhetünk abban, hogy a tarokk-interpretációk zöme ki­találás, és inkább a médium emberismeretén és képességein múlik, mintsem szellemi veze­tők jelenlétén. Vannak esetek, mikor az efféle magyarázatok igencsak természetfölöttinek tűnhetnek.
Mivel az ilyen jóslások kivé­tel nélkül eltávolítják a pácien­seket a Biblia Istenétől, és olyan ismeretek területére próbálnak betörni, melyekről Isten azt ha­tározta, hogy titkok maradja­nak, le kell vonnunk a követ­keztetést, hogy démonikusak.

Mi, keresztények, nyugodtan és békében élhetünk, tudván, hogy ismeretlen jövőnk Isten tökéletes uralma alatt van. Jé­zus Krisztus az egyetlen válasz azok számára, akik a jövőjükért kétségeskednek. Ő azt mondta: Ha pedig a mezőnek füvét, mely ma van, és holnap a kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitüek? Ne aggodalmaskodjatok te­hát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem ke­ressétek először Istennek országát és az Ő igazságát és ezek mind megadatnak nektek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmasko­dik a maga dolgai felől. Elég min­den napnak a maga baja". (Máté 6:30-34)

Forrás: Új Exodus Magazin

Bill Warner: A saría törvény nem muzulmánoknak 10.

CSALÁDJOG

Iszlám tudósok szerint az iszlám tökéletes családjogi törvénye szent, mivel teljes mértékben Allah szavain – ahogy azok a dicső Koránban találhatóak – és Mohamed szunnáján nyugszik. Minden más törvény ember által teremtett, és be kell hódoljon Allah akaratának. Ennek következtében csak a saría törvénye lehet megfelelő a muszlimok számára. A muszlimok számára bűn a kafírok törvényei szerint élni.

A saría szerint:

[m3.13] Kétféle típusú gyám létezik, van, amelyik kényszeríti a rábízott nőt a házasságra, van, amelyik nem.

[m6.10] Szabad férfiak számára törvénytelen négy nőnél többel házasodni .

[m8.2] Egy gyám nem adhatja férjhez kevesebbért pubertás kor előtti lányát, mint amennyit tipikusan kapna egy hasonló menyasszonyért .

Házasságtörés

[Bukhári 3,38,508] Mohamed azt mondta: „Unais, vond kérdőre ennek az embernek a feleségét, és ha az elismeri, hogy házasságtörést követett el, köveztesd halálra.”

[Bukhári 8,82,803] Ali halálra köveztetett egy asszonyt pénteken, majd azt mondta: „Úgy büntettem meg ezt az asszonyt, ahogy Mohamed is tette volna.”

[m10.4] Egy férj megtilthatja feleségének, hogy az elhagyja a házat. Azonban, ha az asszony valamelyik rokona meghal, akkor jobb, ha elengedi őt látogatóba.

M5.0 Házassági jogok, a feleség házastársi kötelességei

[m5.1] A nő kötelessége a férjével közösülni abban a pillanatban, amint (a) azt a férje kéri;
(b) otthon vannak;
(c) az asszony fizikailag képes rá.

[Abu Dáúd 11, 2138; 2139] Muávijah azt mondta: „Allah Apostola, hogyan közelítsük meg feleségeinket, és mikor hagyjuk őket békén?” Ő így felelt: „Úgy és akkor közelítsétek meg a termőföldeteket, ahogy és amikor csak akarjátok.” (A termőföld a vagina egy elnevezése )

A legfontosabb dolog, amit egy nő magával hoz a házasságba, az a vaginája.

[Bukhári 7,62,81] Mohamed ezt mondta: „A házassági eskünek való engedelmesség leginkább azt jelenti, hogy a férjnek joga van élvezni a felesége vagináját.”

Allah megátkozza azokat a nőket, akik megtagadják a szexet .

[Bukhári 7,62,121] Mohamed: „Ha egy nő elutasítja férje kérését a szexre, az angyalok éjjel megátkozzák őt.”

A Szírában több is van még a férj jogairól:

[Iszhák 957] Mohamed elküldte Muadh-ot Jemenbe, hittérítésre. Míg ott tartózkodott, megkérdezték tőle, hogy milyen jogai vannak egy férjnek a felesége felett. Ő így felelt a nőnek, aki kérdezte: „Ha hazamennél, és azt látnád, hogy férjed orrából genny és vér folyik, és addig nyalnád, míg tiszta nem lesz – még ez sem merítené ki férjed jogait.”

Gyermekkorú menyasszonyok

Mohamed ötvenegy évesen kérte meg Aisa kezét, aki akkor hatéves volt . A gyermekházasság a szunna része .

[Bukhári 7,62,18] Amikor Mohamed Abu Bakrtól megkérte Aisa kezét, Abu így felelt: „De hisz a testvéred vagyok.” Mohamed ezt mondta: „Csak Allah vallásában és könyvében vagyunk testvérek, ezért törvényes, hogy feleségül vegyem őt.”

Joyce Meyer - Vedd a kegyelmet

Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. Zsoltárok 25:10

Az izraeliták elvesztek a pusztában, mivel nem hitték, hogy problémáik saját hibáikból fakadtak. Mózest hibáztatták, Istent és mindenki mást a saját bánkódásaikért. Nem voltak hajlandóak felelősséget vállalni saját bűneikért és a bűnbánattól való vonakodásuk távol tartotta őket az ígéret  földjére való belépéstől.

Ha Istennel beszélsz, légy biztos abban, hogy kéred a megbocsátást. „Ha (szabadon) megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő (az Ő saját természetéhez, és ígéreteihez): megbocsátja bűneinket (elutasítás, törvénytelenség), és (folyamatosan)megtisztít minket minden gonoszságtól (mindentől, ami nincs összhangban az Ő akaratával, gondolatával és cselekedetével).” Tarts bűnbánatot reggel, hogy Isten kegyelmét, megbocsátását és szeretetét élvezhesd egész nap.

Fordította: Diana En Arnoud Jan és Antal Orsolya

Rodney H. Browne - Az öröm háza

Miről szól az öröm háza? Olyan gyümölcsöket akarunk, amelyek megmaradnak, gyümölcsöket a saját életedben, és gyümölcsöket amelyeket segítesz megteremni másokban. Olyan örök gyümölcsöket szeretnénk, amelyek megmarad Isten országa számára!

1. Van egy szolgálatod!

- Efézus 4:11-16

2. Közösség

- A közösség az egyik formája annak, hogy a hit egységére eljussunk.

- Apostolok Cselekedetei 2:42, Példabeszédek 27:17, 1 Thessalonika 5:11

3. Imádság

- Ha el akarsz jutni Isten Fiának ismeretére, imádság nélkül nem fog sikerülni. Az ima bensőséges kapcsolatot teremt Jézussal. Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. (Zsoltár 34:5)
- Imádkoznunk kell egymásért.
- Jakab 5:16, 1 Timótheus 2:1-4, Efézus 6:18-19

4. Törődés

- Szeretetteljesen ki kell fejeznünk törődésünket egymás iránt.
- 1 Korinthus 12:25-26, Galata 6:2-5, Zsidókhoz írt levél 10:24-24

5. Evangélizálás

- Ettől növekszik a Test.
- Jézus azt mondta, hogy menjünk el a világba, hirdessük az Igét és neveljünk tanítványokat.
- Máté 28:19, Márk 16:15, Példabeszédek 11:30
- Hirdetned kell az evangéliumot mielőtt tanítványokat nevelnél.
- Ha fegyelmezett követővé válsz, emberhalász leszel!

Tanítványság

- A tanítványság éretté teszi a szenteket, és így több gyümölcsöt teremnek!
- Máté 28:19-20, Máté 10:38-39, Máté 4:19
- Milyen előnyökkel jár, ha tanítványsági kapcsolatban vagyok?
Növekedést fogsz megtapasztalni az ismeretben és a szellemi értelmedben. Érett vezetők fognak körülvenni, akik imádkoznak érted és a családodért. Új keresztény barátokra fogsz szert tenni. Megtanulsz része lenni Isten a gyülekezetnek adott látásával. Megtanulsz másokat szolgálni. Megismernek a gyülekezet vezetői. Megtanulod, hogy tegyél bizonyságot és hogy nyerj meg lelkeket Jézusnak. Megtapasztalod az egység áldását. Megtanulod az elkötelezettséget, a hűséget és az elszámoltathatóságot. Felfedezed magadban az ajándékokat, a tehetséget, amelyeket Istentől kaptál!

- Abból tudod, hogy úgy nevelsz tanítványokat, ahogy azt Jézus tette, hogy a tanítványaid is tanítványokat nevelnek!
- János 15:8-14
- Miközben tanítványokat nevelsz, növekedni fogsz, és több gyümölcsöt teremsz az életedben, amely még több örömet fog hozni a számodra!

Dave Hunt - És mi a helyzet Máriával? 5.

Mária-kultusz és Mária-imádás

IX. Piusz már 1854-ben fellőtte a pápai tévedhetetlenség kísérleti léggömbjét. Az egyház jól fogadta, ugyanis tartalmazta az örök népszerűségnek örvendő „szűz Mária” témát. IX. Piusz saját kezdeményezése alapján - anélkül, hogy valamelyik zsinat vagy a magisterium (egyházi tanítóhivatal) támogatta volna vagy tudomást szerzett volna róla - dogmaként jelentette be, hogy minden katolikus hívőnek el kell fogadnia Mária szeplőtelen fogantatását, vagyis, hogy Mária „fogantatása első pillanatától fogva... mentes volt minden bűntől, még az eredendő bűntől is...” Ezáltal valójában saját tévedhetetlenségét nyilvánította ki a pápa, vagyis megmutatta, hogy nincs szüksége a bíborosok támogatására, sem az egyházi zsinatra ahhoz, hogy ilyen nagy horderejű dogmát elfogadtasson.

1950. november 1-jén pedig XII. Piusz pápa tette meg állítólag tévedhetetlen kijelentését apostoli alkotmányában, a Munificentissimus Deus-ban, miszerint „a szeplőtelen istenanya és örökszűz Mária élete végén testben felvitetett a mennybe”. A pápa egyébként azt állította, hogy a mennybemenetel dogmáját az egyház már kezdetektől fogva egyhangúan elfogadta, illetve, hogy a Szentírás is tökéletesen alátámasztja ezt a tant. Az igazság épp ennek az ellenkezője: a korai egyházban teljesen ismeretlen volt ez a tanítás, és a Szentírás sem támasztja alá. Az ilyen pápai kinyilatkoztatás nem más, mint a katolikus hívek általános érzületére adott válasz, és mint ilyen, óriási mértékben hozzájárult a Mária-kultusz elterjedéséhez.

A Mária-kultusz fokozatosan alakult ki, szinte párhuzamosan az aposztázia felerősödésével. Miközben a pápa 1993-as denveri látogatásán lezajlott Mária-imádásról számolt be, egy író a következőkre emlékeztet: „az Encyclopedia Britannica szerint az egyháztörténelem első évszázadában egyáltalán nem fektettek hangsúlyt Máriára”. A Katolikus Enciklopédia pedig azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy „...nem meglepő az a felfedezés, hogy az áldott szűz kultuszának semmilyen fellelhető nyoma nincs a kereszténység első évszázadaiban”. Von Döllinger a következő megállapítást teszi:

"Sem az Újszövetségben, sem az egyházatyák írásiban nem találni arra vonatkozó utalást, hogy mi történt a szent szűzzel Jézus Krisztus halála után. A IV., illetve az V. századból való két apokrif mű - egyiket Szent Jánosnak, a másikat Melitónak, Sardis püspökének tulajdonítják - a legkorábbi forrás, amelyekben ... utalás történik arra, hogy Mária testben felvitetett a mennybe."

A római katolikus egyház határozottan tagadja, hogy Mária imádásáról lenne szó. Nézzünk meg most egy olyan imát, ami rendkívül népszerű katolikus körökben: „Jézus, Mária és József, tiéd a szívem és a lelkem.” De miért nem csak Jézusé? Miért másé is?! Csak Isten az, aki kérheti - mivel ő az, aki egyedül megérdemli - valakinek a „szívét és a lelkét” - hogyan adhatja bárki is oda valakinek a szívét és lelkét anélkül, hogy azt a személyt ne imádná?

A buzgó katolikusok közül óriási azoknak a száma, akik magukat Mária szolgálatára szánják oda. Jó példa erre a „Mária Légió” elnevezésű szervezet, amely „1921. szeptember 7-én kezdődött Írországban..., és ma már a világ minden részén megtalálható. A Mária-csapatok mindenütt jelen vannak”! A Légió fennállása óta már öt pápa elismerését vívta ki. VI. Pál pápa például azt mondta, hogy „a Mária Légió azoknak a hadserege, akik korunk gonoszságával vívnak harcot, és teljesen odaszánják magukat Máriának”. Tagadhatatlan, hogy katolikusok körében a Mária iránti elkötelezettség sokkal jelentősebb, mint az Atya vagy Jézus Krisztus iránti.

Daniel Kolenda - Élj, mielőtt meghalsz! - Megtanulni hallgatni

Kerültél már olyan helyzetbe, hogy egy zsúfolt, zajos helyen meghallottad egy kedves ismerős hangját, aki a neveden szólított? Az összes zajból felismerted azt az ismerős hangot, mert olyan valaki szólított, akit szerettél.

Isten ritkán beszél idegenekhez, akiknek nincs rá idejük, de még ha lenne is, nagy valószínűséggel akkor sem tudnák felismerni a hangját. Olyanokhoz szeret szólni, akik szeretik Őt, és az jelenlétében vágyják élni az életüket. A Jakab 4:8 elmondja, hogy Isten azokhoz közeledik, akik egy tudatos döntés nyomán közelednek Őhozzá. Ahogy időt töltünk a társaságában, keresve az arcát imával és imádattal, egyre könnyebbé válik meghallanunk és azonnal felismernünk hangját a szívünkben. Ahogy keresed az arcát, megtalálod a hangját is, mert a hangja az arcából jön ki, éppen úgy, ahogy a miénk is.

Isten országában a növekedés kulcsa a jó sáfárság. Tehát ha jól sáfárkodsz Isten hangjával, a Szent Szellem szelíd sugalmazásaira való fokozott odafigyeléssel és a Neki való engedelmességgel, azt fogod találni, hogy Isten hangja egyre tisztábbá válik számodra, és a füled egyre jobban ráhangolódik a hangjára. Mindnyájan hallhatjuk Isten hangját, ha megtanulunk hallgatni. Ahogy a Róma 8:14 mondja: „Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok az Istennek Fiai.”

Forrás: Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Derek Prince - Ha nem törődsz a bibliai próféciákkal, elveszel 3.

Péter mutat egy eleven utat, mi történik bennünk, ha követjük az utasítását és figyelünk a prófétai Írásokra. „Jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító szövétnekre, amíg nappal virrad, és hajnalcsillag kel fel szívetekben.”

Ennek jelentőségét akkor láttam meg, mikor 1941-ben katonaként Egyiptom és Szudán sivatagjaiban szolgáltam. A sivatagokban 2 évig többé-kevésbé természetes fénynél éltünk. nappal a Nap, éjszaka a Hold és a csillagok világítottak. Amikor besötétedett, lefeküdtünk a homokba és aludtunk. Amikor világosodott, akkor felébredtünk. Akkoriban megfigyeltem valamit, ami megmagyarázza ezt az Igét: „míg hajnalcsillag kel fel szívetekben.” A Hajnalcsillag nem a Nap, hanem egy bolygó, a Vénusz. Az év bizonyos időszakaiban nyugaton éppen a Nap után nyugszik le és akkor látható. De az év más szakaiban keleten, éppen a Nap előtt kel fel és ekkor hívják hajnalcsillagnak. Tehát ugyanaz a csillag az esti csillag és a hajnalcsillag is. Abban az időben, amikor a Nap mindjárt felkel keleten a horizont természetellenesen fényes lesz, szinte világít és azt mondod magadban, mindjárt felkel a Nap. De ez nem az. Mi kel fel? A hajnalcsillag. De abban az időpontban olyan fényes, hogy azt hiszed, a Nap lesz az. De amikor felkelt a hajnalcsillag egy dolgot biztosan tudsz: ezután a Nap fel fog kelni. Ez a magyarázata annak, amit Péter mond. ha figyeltek a prófétai Igére, a hajnalcsillag fel fog kelni a szívetekben. Nem a világban, hanem a szívetekben. Ekkor biztosan tudjátok, hogy a Nap fel fog kelni. Ez nem tanítás kérdése, hanem belső bizalom, egy belső várakozás, izgatottság: a Nap fel fog kelni. És ez a bibliai prófécia egyik gyakorlati célja, hogy bizonyosságot adjon nekünk, hogy Jézus visszajön, hatalommal és dicsőséggel, hogy uralkodjon. Ez egy igazság, ami a szívedben van.

Ha objektívan tanulmányozod az ÚSZ-et, meg fogod látni, hogy minden apostolnak és a korai hívőknek ott volt a hajnalcsillag a szívükben. Mind izgatottak voltak azért, mert Jézus visszajön. Alig van olyan levél, amely valamilyen módon ne említené az Úr visszatérését. Ha tanulmányozod, meg fogod látni, hogy a legtöbb felhívás a szent életre az ÚSZ-ben össze van kötve azzal, hogy várjuk az Úr visszatérését.

Philip Yancey és Tim Stafford - A szenvedő szolga: Ki ez a titokzatos személy?

Ésaiás 52,13 Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz.

Ézsaiásnak a „szenvedő szolgáról” szóló négy éneke az Ószövetség leggazdagabb és legtöbbet tanulmányozott fejezetei közé tartozik (42,1–9; 49,1–13; 50,4–9; 52,13–53,12).
Az 52. fejezet jól mutatja, miért váltottak ki ezek az énekek olyan heves vitákat a rabbik között, miközben igyekeztek megérteni azokat. Az első rész azt a dicsőséges jövőt vetíti elénk, amikor Isten helyreállítja a szent várost, és a nép így kiált Jeruzsálemhez: „A te Istened uralkodik!” Úgy tűnik, hogy Izrael népe végül bosszút áll ellenségein. A szerző azonban továbbmegy, és arról beszél, miként szabadítja meg Isten Jeruzsálemet. Ekkor jelenik meg a szenvedő szolga titokzatos személye, akinek „emberhez nem méltó volt alakja”. Ki ez a szenvedő szolga? Egy ennyire erőtlen személy miként arathat hatalmas győzelmet, világosságot hozva minden nemzetnek?
A zsidó tudósok évszázadok óta töprengenek ezen a rejtélyen. Sokan az egész héber Szentírás legfontosabb részének tekintik ezeket a fejezeteket, mégsem tudnak egyetértésre jutni abban, mire is gondolhatott a próféta.

Nép vagy személy?

Néha a versek úgy beszélnek a szolgáról, mint Izrael népének egészéről: „Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet!” (49,3). Más helyeken úgy tűnik, hogy a szolga egy bizonyos személyre vonatkozik, talán egy hatalmas vezetőre, aki rettenetes szenvedéseken megy keresztül.
Bár Ézsaiás úgy mutatja be a szolgát, mint az egész emberiség szabadítóját, a róla szóló kép azonban inkább tragikus, mintsem hősies: „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját” (53,7).

Az Újszövetség válasza

A szenvedő szolga gondolata nem nyerte meg Izrael népének tetszését. Ők a győzelmes Messiást várták. A szenvedő szolga képét évszázadokon át a feledés homálya borította. Szolgálatának elején egy drámai jelenetben Jézus a szenvedő szolgáról szóló énekekből idéz: „Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött; ő pedig szólni kezdett hozzájuk: »Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.«” (Lukács 4,20–21).
Jézus hallgatói közül némelyek megértették az utalást, de nem mindenki. A Messiás végre eljött – nem mint győztes hadvezér, hanem mint a názáreti ács fia.

Bill Warner: A saría törvény nem muzulmánoknak 9.

Becsületgyilkosság

A saría tanai nem szólnak közvetlenül a becsületgyilkosságról. A saría kijelenti, hogy a nő kevesebbet ér a férfinál, és engedélyezi a férfinak, hogy veréssel érvényesítse jogát, de a becsületgyilkosságnak nem ad jogi státust .

Azonban nincs büntetés egy házasságtörő megöléséért:
[o5.4] Nincs bűnhődés olyasvalaki megöléséért, aki elhagyja az iszlámot, útonálló vagy házasságtörésért elítélték.

[e12.8] Érdemtelenek (akiket meg lehet ölni) azok, akiket házasságtörésért elítéltek.

Ezek alapján úgy tűnhet, hogy a férfiakra és nőkre azonos büntetés vonatkozik, mindazonáltal a férfiak számára több törvényes mód van a közösülésre, míg a nők számára ez kizárólag a férjükre korlátozódik Ezért a nőket sokkal nagyobb valószínűséggel ölik meg .

A férfi uralkodik a nő felett, azonban a közösségben való helyzete azon múlik, hogy az asszonyai hogyan viselkednek . A szent féltékenységet gírának hívják, ez az érzés még Allahban is jelen van. A gíra önbecsülést is jelent, és ez a becsületgyilkosságok alapja . Mint ahogy az a következő hadíszban is látható, Szaíd fenyegetése, hogy megöl egy férfit a feleségével együtt, nemhogy elítélendő, hanem inkább támogatandó .  Egy muszlim által a gírájának védelmében alkalmazott erőszak teljes mértékben összhangban áll az iszlámmal .

[Bukhári 8,82,829; Bukhári 9,93,512] Szaíd bin Ubada azt mondta:

„Ha meglátnék egy férfit a feleségemmel, lesújtanék rá kardom lapjával.” Amikor ezt Mohamed meghallotta, így szólt: „Emberek, ti megdöbbentek Szaíd gíráján (önbecsülésén). Azonban Allah segítségével nekem több gírám van, mint neki, és Allahnak még nálam is több van, és Allah a gírája miatt tette törvénytelenné a nyíltan vagy titokban elkövetett szégyentelen tetteket és bűnöket.” […]

A legtöbb becsületgyilkosság az iszlám társadalmakban történik.

Daniel Kolenda - Élj, mielőtt meghalsz! - Hallgasd Istent!

Évekkel ezelőtt, akaratlanul is szem- és fültanúja voltam egy beszélgetésnek abban a gyülekezetben, ahol akkoriban szolgáltam. Egy újonnan megtért fiatal hívő odament az egyik diakónushoz, és ezt mondta neki: „Még csak nemrég óta vagyok hívő, de problémám van az imádkozással.” A diakónus ezt válaszolta: „Fiatalember, imádkozni könnyű. Egyszerűen szólítsd meg Istent. Beszélj vele úgy, mint ahogy beszélnél a barátoddal.”

„Igen, ezt csinálom” - felelte a fiatalember, „de öt perc után kifogyok a szóból. Viszont másoktól meg azt hallom, hogy akár órákat is imádkoznak. Hogyan imádkozhat valaki olyan hosszan? Miről tudnak annyit beszélni?” Akkor a diakónus egy hosszú felsorolásba kezdett: „Először is készítened kell egy listát az összes barátodról és rokonodról. Aztán készítened kell egy listát azokról a dolgokról, amikre szükséged van. Aztán készítened kell egy listát azokról a dolgokról, amikért hálás vagy...” És csak mondta, mondta, hogy még mi mindenről beszélgethet Istennel. Miután a diakónus befejezte a tanácsát, félrevontam a fiatalembert, és ezt mondtam neki: „Igazán tudni szeretnéd az imádság titkát?”

„Persze” - válaszolta, „kérlek, mondd el!”
„Két szóban össze tudom neked foglalni: hallgasd Istent!”

Barátom, talán ez hiányzik a te imaéletedből is. Mikor volt utoljára, hogy csak csendben voltál az Úr előtt, és semmi más célod nem volt, mint hogy Vele legyél? Ha hallani akarod Isten hangját, adj neki alkalmat, hogy szólhasson hozzád.

Forrás: Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól