2017. január 20., péntek

Zsoltárok Könyve 147.

1. Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2. Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
3. Ő, ki meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi fájdalmaikat;
4. számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
5. Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
6. Fönntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7. Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
8. A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
9. megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
10. Nem a lónak erejében telik kívánsága, nem a férfi combjaiban telik kedve.
11. Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12. Dicsőítsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13. Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
14. Ő, ki békét tesz határodul, búzának javával jóllakat téged;
15. ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
16. ki havat ad, akár a gyapjú, deret szór, akár a hamu,
17. dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18. Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19. Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20. Nem tett úgy egy népnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)