2017. január 9., hétfő

Németh Sándor levele

Kedves Kommentelők!

Köszönöm a hozzászólásaitokat, kérdéseiteket és jókívánságaitokat. A jövőre vonatkozó próféciák iránti intenzív érdeklődésetek, az apokaliptikus témával kapcsolatos ismereteitek nagyon inspirálnak engem is. Hasznosnak tartom a közös gondolkodást és tanácskozást Isten Igéjéről.

Javaslom, hogy továbbra is tartsuk szem előtt Igetanulmányozásnak alapelveit, ezek pedig a következőek:

A Biblia Isten Igéjének írott formája, a Szentírás szerzője a Szent Lélek (Szellem), az Ige legkompetensebb magyarázója a Szent Szellem, az Ige az abszolút és végső igazság, melynek a magyarázatait és értelmezéseit is alá kell vetni az Igének és ennek fényében szükségesek azokat megvizsgálni. A Biblia a Bibliát magyarázza, a kinyilatkoztatás a miénk, a titkok az Istenéi, rész szerint ismerjük az Isten igazságait, a próféciákat beteljesedésük teszik teljesen érthetővé, a próféciákra akkor is figyelnünk kell, ha nem értjük, az Igéhez ne tegyünk, se el ne vegyünk semmi olyant, ami tartalmával, szellemével ellenkezik…

Engedjetek meg néhány megjegyzést tenni a hozzászólásaitokhoz:

A 2017. szeptember 23-ra feltételezett csillagállás csak egy elmélet, nem bizonyított tény és különösen nem kell ezt igazságként kezelni. De a feltételezés - mint minden ilyen jellegű állítás - ösztönöznek a próféciák, Isten Igéjének tanulmányozására. Ez történt most is, tehát Isten Igéje maradjon a figyelmünk középpontjában, mert a Szentíráshoz való alázatos magatartást részesíti a kijelentés ajándékainak áldásaiból a Szent Szellem.

A hétpecsétes tekercset valóban nem kell misztifikálni, ez a mennyei könyv tartalmazza Istennek az örökkévalóságban hozott határozatait, döntéseit a hatezer éves emberi történelmet befejező időszakról és eseményeiről. Ez az “Omega-kód”, e világkorszak végét és az új aionnak a megalapítását eredményező lényeges eseménysort is tartalmazza. A pecsétek jelentik azt, hogy ez az időszak Isten hatalma alatt áll, ezzel kapcsolatos döntései véglegesek, nem lehet azokat megváltoztatni. Csak a Mindenható által felhatalmazott személy illetékes a kijelölt időpontban a pecsétek alatt rögzített isteni terveket megvalósítani illetve az apokalipszis folyamatát levezényelni.

A mennyei szanhedrin úgy ítélte meg, hogy a királyi székben ülőnek jobbkezéből a hétpecsétes tekercs átvételére és a pecsétek felnyitására Júda oroszlánja, Dávid gyökere, vagyis Jézus Krisztus az illetékes. Az ezt követő fejezetekben földi szereplőként már nem szerepel az ekklészia, holott a Jelenések könyvének első három fejezetének főszereplője pont az egyház. A könyv elválasztja az egyház korszakát az apokalipszis éveitől, vagyis az Úr napjától, amit az ószövetség prófétái harag napjának is neveznek. Pál apostol is megkülönbözteti Jézus Krisztus visszajövetelét és a hozzá való egybegyűjtetésünket (episzünagógé) az Úr napjától a Thesszalonikaiakhoz írt leveleiben. A pretribulációs értelmezés hitelességét ezenkívül más fontos Igékkel is alá lehet támasztani, sokkal több Ige szól mellette, mint ellene.

Másrészt Isten Igéje alapján a mid-és poszttribulációval szemben nagyon súlyos ellenvetéseket lehet megfogalmazni. A pretribulaciós nézet sem szerepel konkrétan a Bibliában, ez Igeértelmezésekből származó következtetés, amelynek ugyan vannak gyenge, homályos pontjai, de lehetővé teszi a végidőkre vonatkozó kinyilatkoztatásoknak átfogó és egységes, rendszerszerű értelmezését, amit a mid-poszttribulációs nézetek nem tudnak nyújtani az igazságkeresők számára.

Az Úr napjával általában a dánieli utolsó évhetet hozzák összefüggésbe a Bibliakutatók, ezen belül is az utolsó 3,5 évre helyezik a világ széthullását okozó csapások megtörténését, ami nem csupán a természetre, hanem a világ berendezkedését szolgáló és azt fenntartó rendszerekre, az emberre és civilizációjának termékeire, vívmányaira is zúdul. Ez alól a csúcstechnológia, világháló, stb sem kivétel. A nagy nyomorúság előtti elragadtatás nézetét tehát össze lehet egyeztetni a bibliai világnézettel, ezt azonban kevésbé lehet elmondani azokról a felvetésekről, melyek az Úr rejtett visszajövetelét a nagy nyomorúság idejére vagy ez utáni időre helyezik.

A világ a pecsétek félnyitása előtt is hordozza már bizonyos mértékben a végidők jeleit, mert a mostani korszak is nem csak a végzetét hordozza, hanem az újjal is terhes. A pecsétek félnyitása azt is jelenti, hogy megvalósulásuk útjából kikerült az akadályozó erő, kiiktatódott a világ összeomlása útjából az a fékrendszer, ami az Úr napjáig be volt ültetve a világba. A pecsétek feltörésével nem egymást váltó, egymás helyére lépő eseménysor következik, hanem egymással párhuzamos főszereplők (például az antikrisztus, a háború, a halál, a pokol angyalai stb.) kapnak az Istentől nagyobb kompetenciát a világ elpusztítására. Az ő áldatlan tevékenységeik végigkisérik, meghatározzák a végidőket. Jézus Krisztus mennybemenetele óta a világot folytonosan kisérték politikai, vallási hazugságok, sátáni és embertelen birodalmak, háborúk, humanitárius csapások, járványok, keresztény- és zsidó üldözések, kizsákmányolás és elnyomás, természeti katasztrófák, égi jelek stb. De ezekkel szemben működött a világot megtartó és fenntartó erő is, amit az Úr a pecsétek félnyitásával fokozatosan kivon a világból, feltételezések szerint az utolsó évhét ideje alatt.

Az Antikrisztus megjelenéséhez annyit szeretnék megjegyezni, hogy a globalizmus, a nemzeti államok felszámolása, a család elleni támadások, a melegházasság engedélyezése, a gender mozgalom, a modern népvándorlás és migráció, a kereszténygyülölet, az antiszemitizmus, az anticionizmus növekedése a világban mind készíti elő a színteret az Antikrisztus eljövetele számára. Ezékiel 28,3-7-ben Tirusz királyára vonatkozó próféciákat Derek Prince is az Antikrisztusra vonatkoztatta. Az Igeszakasz szerint az Antikrisztus bölcsebb lesz, mint Dániel próféta, nagyon gazdag ember lesz már a politikai pályafutása előtt is, mert tudásával, bölcsességével szerzi meg - nem pedig korrupcióval - a nagy vagyonát, ami a multik fölé emeli őt. Felfuvalkodásának fő okozója a mesebeli gazdagsága lesz. Nyilvánvalóan nagy tekintéllyel és népszerűséggel fog rendelkezni a világ előtt. Gazdasági és pénzügyi sikereinek csúcsán fog politikai pályára lépni, és önistenítésével pusztulásba fogja taszítani a világot.

A világ megmentésének programja teljesen ellenkezni fog az Úr tervével. Nagy valószínűség szerint politikusként fog szövetséget kötni a Sátánnal, aki átadja a világ fölötti hatalmát és dicsőségét ennek a tehetséges és népszerű multinak, ellentételként azt kéri tőle, hogy istenként imádja a Sátánt és szolgálja őt teljes szívéből. Ebből a sikeres gazdasági szereplőből így lesz Antikrisztus, aki fő feladatának Izrael "megváltását" tűzi maga elé.