2017. január 13., péntek

Reinhard Bonnke - Prófétálás ajándéka 7.

Próféták és prófétálók

Bizonyára segítséget jelent az ajándékok tanulmányozói számára, ha megjegyezzük, hogy különbséget kell tennünk azok között, akik próféták, és azok között, akik prófétálnak. Ezt azonban könnyebb mondani, mint meg is tenni, mivel ezen a területen a szókincsünk cserbenhagy bennünket. Az Újszövetség semmiféle kritériumot nem tartalmaz, aminek alapján ezt a megkülönböztetést elvégezhetnénk. Feltételezhetően azok, akik gyakran prófétálnak, nevezhetők prófétának, nincsenek azonban megfelelő kifejezéseink a merev különbségtételre. Pál az IKorintus 14,29-ben illetve 32-ben mindenkit „prófétának" nevez, aki prófétál, de az ő gondolkodásában is megfigyelhető egyfajta különbség. Úgy tűnik, más-más kategóriába sorolja azokat, akik gyakran prófétálnak és azokat, akiket a Jóel által megjövendölt általános jelek követnek („prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok"); hiszen maga is felteszi a kérdést: „Vagy mindnyájan próféták-é?" Azt is olvassuk, hogy Filepnek volt négy lánya, akik „prófétáltak" - a leírás kerüli, hogy prófétanőknek nevezze őket, bár lehet, hogy csak azért, mert abban az időben a nők nem voltak olyan szabadok, mint manapság.

A Biblia nemcsak a prófétálóknak, de a nyelveken szólóknak, gyógyítóknak, csodatevőknek és más ajándékokkal szolgálóknak sem ad megkülönböztető nevet. Azok próféciája, akik rendszeresen prófétálnak, semmivel nem értékesebb, mint azoké, akik csak alkalomszerűen szólnak. Ha egy gyülekezet vénjének kézrátétele által meggyógyul egy beteg, ez nem jelenti azt, hogy megvan neki a gyógyítások ajándékainak ajándéka, ez a gyógyulás azonban Isten szeretetének épp oly eredeti megnyilvánulása, mintha a világ legnagyszerűbb gyógyító szolgálatán keresztül történt volna meg.

Istennek nem szokása, hogy titulusokat és medálokat osztogasson. Az egész munkát nem emberek, hanem a Szent Szellem végzi. Milyen dicsőség jár tehát az embernek? Nekem körülbelül annyi közöm van az evangélizációs kampányaim során megtörténő gyógyulásokhoz, mint egy elektromos teafőzőnek az atomreaktorhoz. Az Egyházban a Szent Szellem jelenléte miatt az összes isteni megnyilvánulás megtalálható, minden tagnak azonban megvan a maga ajándéka. Az egész egyetlen hatalmas, szervesen összefonódó karizmatikus alkotás, de Isten „úgy osztogat mindenkinek külön-külön, amint akarja".