3. Jézust örömmel töltötte el az, hogy menyasszonya gyönyörködni fog szavaiban, Igéjében.
"Boldog ember, aki hallgat engem az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén." (Példabeszédek 8:34) Krisztus mondja nekünk, "Ez az az ember akiben élek és hajlékom lesz-aki minden szavamon függ. Minden reggel, az én szerettem vár a kapunál, hogy egy szót kaphasson tőlem. Nagy kívánalommal várja hangom és minden amit mondok gyönyörködteti őt."
Mint menyasszonya, ezeket a szavakat visszhangozzuk: "Én galambom a kőszikláknak hasadékaiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem orcádat, hadd halljam szódat, mert a te szód gyönyörűséges és a te tekinteted ékes!" (Énekek Éneke 2:14)
Dávid egy ilyen hívő volt aki várt naponta, hogy Isten szavát megkapja. És abban gyönyörködött. Tanúskodott; "Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem meg" (Zsolt. 119:16) "A te bizonyságaid én gyönyörűségeim és én tanácsadóim." (119:24) "Én gyönyörködöm a te parancsolataidban, amelyeket szeretek. (119:47) A pontos fordítás héberből az "örvendez" kifejezésnek az "élvezem a te szavad."
Két kifejezésre akarom figyelmünket központosítani a fent említett Példabeszédek 8:34-bõl. "...ajtóm előtt virrasztám..." és "...az én ajtóm félfáit õrizvén." Először is, milyen kapuról van itt szó?
A zsoltár énekes adja a választ, "Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat! (118:19) Hiszem, hogy ez az "igazságnak kapui" a szoros kapu amiről Jézus beszél. Azokról beszél akik naponta Isten Igéjéhez fordulnak, hogy igazságot tanuljanak.
Az ilyen hívő elhatározta, hogy az Urat követi igazságosságban. Izgalmasnak talál minden kinyilvánítást ami a szent élet ösvényére vezet. Magának mondja, "Igazságot akarok a szívemben. Tudom, hogy csak hallás által vagy kazetták hallgatásával vagy könyvek olvasásával ezt nem fogom elérni. Türelmesen kell várnom az Úrra, hogy kinyissa az ő "kapuit" számomra."
Isten Szent Szelleme minden reggel hűségesen jön és a hívővel találkozik. És suttogja a szívébe, "Gyere barátom, hadd mutassak valami újat Isten igazságosságáról."
Másodszor, mit jelent az "...várok az én ajtóm félfáit őrizvén?" Ez mindazokról a hívőkről szól akik reszketve hallgatják Isten szavát. A kifejezés Ézsaiás 6-ik fejezetéből van, mikor a próféta várt a templomajtó félfájánál, vágyakozva Isten szavára.
Amint Ézsaiás állt ott hallotta a szeráfokat énekelni, "Szent, Szent" a mennyek visszhangozva magasztalásukat. Ezután hirtelen egy erőteljes hang dörgött elő. Ez a hang olyan hangos és tiszta volt, hogy a mennyeket megrázta, "És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától és a ház betelt füsttel." (Ézsaiás 6:4)
Ez a hatalmas hang Ézsaiást is mélységesen megrendítette. Annyira megrázta és áthatolta lelkét, hogy felkiáltott; "Jaj nékem, elvesztem..." (6:5) A próféta remegett Isten szavát hallván.
Ézsaiás egy példa arra aki, "...vár az én kapum félfájánál." Ez a hívő vágyakozik Isten szavát hallani. És mikor a szó jön, engedi, hogy szíve mélyére hatoljon. Az Úr szava mondja az ilyenekről, "...erre tekintek én aki szegény és megtörött lelkű és aki beszédemet rettegi." (Ézsaiás 66:2)
Láttuk, hogy hogyan örvendezett Jézus rajtunk a teremtés előtt. Várakozással telve jött, hogy bennünk lakozzon. És örömmel telt el annak tudatára, hogy mi minden mást elhagyva egyedül hozzá fogunk ragaszkodni. Hogy naponta fogjuk keresni Őt és drága időt töltünk vele. Titkait megosztja velünk és mi pedig kiöntjük szívünket előtte. Gyönyörködünk az Ő útjaiban, keressük Igéjét, igazságosságának feltárását. És remegünk megnyilatkozásain az Igén keresztül.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
