A megkülönböztetés ajándéka nem természetes pszichológiai képesség, még kevésbé az emberekbe való „belelátás" tudománya, mely folytonosan azzal a szenzációs felfedezésével hozakodik elő, hogy az emberi lények tökéletlenek.
A legjobb módszer most is az, ha pontosan megvizsgáljuk, mi áll a Szentírásban. Az egyik bibliafordítás (NIV) „szellemek közötti különbségtételről", egy másik (AV) „szellemek észleléséről vagy megkülönböztetéséről" beszél. Görögben a diakriszisz szó szerepel - az alapját képező "krinó" igét az angol fordítás 87 ízben úgy adja vissza, mint „ítélni". Széles jelentéstartama nem elsősorban arra vonatkozik, hogy az ajándék birtokosa látja a láthatatlant - például egy démont - hanem a láthatót képes megítélni abban az értelemben, hogy az jó vagy rossz (Zsid 5,14). Bizonyos dolgoknak másoktól való „elkülönítéséről" van tehát szó.
Ugyanez a görög kifejezés az első Korintusi levélben még háromszor fordul elő:
- Ítélettétel a testvérek között (6,5);
- Önmagunk megítélése (11,31);
- Próféciák megítélése (14,29).
Ezeknek azonban semmi közük nincs a megkülönböztetés ajándékához.
A közismert „kritikus" szónak is ugyanez a kifejezés, a gyökere, mint ahogy azt könnyen beláthatjuk a Zsidó 4,12 alapján is: az egyik angol fordítás szerint (AV) Isten Igéje „megkülönbözteti a gondolatokat és a szívnek indulatait". Más fordítások (többek között a Károli féle magyar változat) szerint „megítéli a gondolatokat," -ez utóbbi korrektebb. Ítélettételről, megkülönböztetésről, különbségtételről van tehát szó.
Mindebből világos, hogy ennek az ajándéknak a lényege nem az, hogy valaki démonokat lát, hanem hogy meg tudja ítélni a látható, hallható, tapasztalható dolgokat. Nem látás, hanem megkülönböztetés ajándéka. Igaz, hogy a jelenlétüket rendszerint titkolni szándékozó démonok „látásának" vagy érzékelésének élménye nem ritka a keresztény hívők között - és ebbe az ajándékba tágabb értelemben a megkülönböztetés is beleérthető -, de ez nem szükségszerű. Lehetnek olyan tapasztalataink, amelyre vonatkozó külön ajándékot nem sorol fel az Ige.
A következő dolog, amit észre kell vennünk hogy a szó többes számban szerepel: „szellemek megkülönböztetései". Nem a különbségtétel céljából adott általános ajándékról van tehát szó, hanem Istentől adományozott megnyilvánulások sorozatáról, mint ahogy a Szent Szellem többi ajándékának esetében is - úgy és akkor, amikor szükség van rá. Jóllehet a Szent Szellem bárkit bármikor használhat, előfordul, hogy egy személy esetén rendszeresen megnyilvánul ez a szellemi ítélőképesség - erre mondjuk, hogy megvan neki ez az ajándéka.
A próféciákkal kapcsolatban arról olvasunk hogy azokat másoknak kell megítélniük (1Kor 14,29). Ehhez nem mindig szükséges a megkülönböztetés ajándéka, de az is igaz, hogy ajándék nélkül könnyen követhetünk el hibát, és kárhoztathatjuk azt, amit örömmel kellene fogadnunk. Az ajándék nemcsak a szellemi gonosz, hanem a jó felismerésére is szolgál. Az Úrnak Szelleme megnyugodott Dávidon, a bátyjai azonban nem akartak erről tudomást venni. Az Úr áldottait nem mindig zárják azonnal a szívükbe saját barátaik vagy sorstársaik!
Vannak alapszabályok, melyek segítségével bárki megtud ítélni egy próféciát és hasonló dolgokat. Sokszor semmilyen természetfeletti segítség nem kell ahhoz, hogy „megítéljük.": egy adott személy démoni befolyás alatt áll. Ennek gyakran nyilvánvaló jelei vannak. A minden ajándékok Szelleme jelen van az Egyházban, és az Ő különféle megnyilvánulásai - mint például a gyógyulás, a nyelveken szólás, a hit - folyamatosan részét képezik az Egyház szolgálatának. Egyes személyeknek azonban a Szent Szellem ajándékainak bizonyos területén kiemelkedő szolgálatuk lehet; ilyenkor azt mondjuk, hogy megvan nekik ez és ez az ajándék. A szellemek megkülönböztetésének - vagy más szóval, a megítélésüket szolgáló képességnek - magától értetődően jelen kell lennie az egész Egyházban. A Pál által használt szó tehát a szellemek közötti különbségtételt jelenti. Ugyanerről szól az 1 János 4,1-3 is, bár egy más kifejezéssel (dokimádzete azaz: vessétek alá próbának). János így ír: „Valamely szellem Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van." Ezt az egyszerű próbát használhatjuk tehát a hamis tanítás egy bizonyos formájának kiküszöbölésére. Tudom, ez egy kicsit úgy hangzik, mintha több szellem is lehetne Istentől, János azonban nem ezt állítja, hanem azt, hogy ha egy szellem azt vallja, hogy Krisztus megjelent testben, az biztosan Istennek (egyetlen) Szelleme. "Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét." János a „Szellem" szót itt a szellemi megnyilvánulások tágabb értelmében használja. Ez esetben egy bizonyos tévtanításra koncentrált, ami abban az időben kezdett belopakodni az Egyházba, és később gnoszticizmus néven vált ismertté. A gnosztikusok azzal álltak elő hogy a kereszten megfeszített Krisztus csupán egy fantom volt. János meg sem említi a szellemek megkülönböztetésének ajándékát, hanem egy bárki által alkalmazható egyszerű próbát ajánl. Ugyanezzel kapcsolatban azonban azt is hangsúlyozza, hogy „néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok" - ez már kimondottan természetfeletti ítélőképességre utal (1Jn 2,18-21).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
