2017. január 12., csütörtök

Zsoltárok Könyve 141.

1. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, hívtalak, siess felém; figyelj szavamra, mikor hívlak téged!
2. Álljon meg előtted imádságom füstölő szer gyanánt, kezeim fölemelése esti áldozat gyanánt!
3. Tégy, Örökkévaló, őrizetet szájamnak, vigyázz ajkaim ajtajára.
4. Ne hajlítsd szívemet rossz dologra, hogy gazság tetteire vetemedjem jogtalanságot cselekvő férfiakkal, és ne étkezzem csemegéikből.
5. Üt engem az igaz – szeretet az fedd engem – fejre való olaj az; ne szabadkozzék fejem, mert egyre van imádságom rosszaságaik ellen
6. Szikla oldalára zuhantak bíráik és hallgatták szavaimat. hogy kedvesek.
7. Mint mikor fölszaggatják és hasogatják a földet, szétszórattak csontjaink az alvilág szájához.
8. Mert hozzád, Örökkévaló, én Uram, fordulnak szemeim, benned kerestem menedéket, ne öntsd ki lelkemet!
9. Őrizz meg a tőrtől, melyet nekem vetettek, és a jogtalanság cselekvőinek csapdáitól;
10. essenek kiki a hálójába a gonoszok egyaránt, míg én elhaladok!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)