Ésaiás könyve 2.

1. Az ige, melyet látott Jesájáhú, Ámócz fia, Jehúda és Jeruzsálem felől. 2. És lesz az idők végén, szilárdan fog állni az Örökkévaló házának hegye a hegyek élén és felülemelkedik a dombokon, és özönlenek hozzá mind a nemzetek. 3. És mennek számos népek és mondják: Gyertek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, hogy járjunk ösvényein! Mert Cziónból ered a tanítás és az Örökkévaló igéje Jeruzsálemből. 4. És ítél a nemzetek között és dönt a sok nép fölött; és összetörik kardjaikat kapákká és dárdáikat kacorokká; nem emel nemzet nemzet ellen kardot és nem tanulnak többé háborút! 5. Jákob háza, gyertek, járjunk az Örökkévaló világosságában.

6. Bizony elhagytad népedet, Jákob házát, mert tele vannak keleti babonákkal és kuruzslókkal, mint a filiszteusok, és idegenek szülöttjeivel érik be. 7. Betelt országa ezüsttel és arannyal és nincs vége kincseinek, betelt országa lovakkal és nincs vége szekereinek; 8. betelt országa bálványokkal, kezei műve előtt ki-ki leborul, az előtt, amit készítettek ujjai. 9. Megalázkodott az ember, lealacsonyodott a férfi – ne bocsáss meg nekik! 10. Bemennek a sziklába, elrejtőznek a porba az Örökkévaló rémülete elől, felséges fényétől. 11. Az ember büszke szeme lealacsonyodik, és megalázkodik a férfiak kevélysége; és egyedül az Örökkévaló lesz magasztos ama napon. 12. Mert napja van az Örökkévalónak, a seregek urának, minden büszke és magas fölött, és minden emelkedett fölött, hogy lealacsonyodjék; 13. a Libanonnak minden magas és emelkedett cédrusai fölött és Básánnak minden terebinthusai fölött; 14. mind a magas hegyek fölött és mind az emelkedett halmok fölött: 15. minden magas torony fölött és minden erősített várfal fölött; 16. mind a Tarsis-hajók fölött és minden gyönyörű kép fölött. 17. És megalázkodik az emberek büszkesége és lealacsonyodik a férfiak kevélysége, és egyedül az Örökkévaló lesz magasztos ama napon. 18. A bálványok pedig végképen eltűnnek. 19. És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld odvaiba az Örökkévaló rémülete elől és felséges fényétől, midőn fölkel, hogy megrettentse a földet. 20. Ama napon eldobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, amelyeket készítettek maguknak, hogy leboruljanak előttük, a vakondokoknak és a denevéreknek: 21. hogy behatoljanak a szirtek repedéseibe és a sziklák hasadékaiba az Örökkévaló rémülete elől és felséges fényétől, midőn fölkel, hogy megrettentse a földet. 22. Hagyjatok föl az emberrel, kinek orrában lehelet van, mert mire becsülhető ő!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)