Derek Prince - Bárány és galamb 3.

Gondoljunk egy pillanatig arra, hogyan oszlott meg Jézus szolgálata! Harminc évig tökéletes családi életet élt, három és fél éven keresztül nyilvánosan szolgált, kétezer éve közbenjár! Ezzel a témával kapcsolatban nézzünk meg néhány igét. 2Kor 3,3:

„Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgá­latunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten szellemével írva. Nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústáblájára."

Pál ebben a részben saját szolgálatát védelmezte. Végül is, amit mondott, a következő: 'Ha meg akarod ismerni az én szolgálatomat, akkor menj el Korinthusba. Egy nagyon gonosz város, teli rosszasággal, de beszélj ott az emberekkel.'

Csak egy lehetőség létezik, hogy hogyan lehet az emberi szívre írni: a Szent Szellem által. Ki lehet állni az emberek elé és sokat beszélni, de csak azt tudják magukkal vinni, amit a Szent Szellem felír a szívükbe. Nem szeretném, hogy Derek Prince a Szent Szellem számára akadállyá váljon. Azt szeretném, hogy Ő képes legyen munkálkodni. Mert ha munkálkodik, akkor az eredmények állandóak lesznek. Ezek az eredmények mélyebbek, mint az érzelmek, mélyebbek, mint az értelem. Az embereknek egyenesen a szívébe hatolnak. Tulajdonképpen minden más csak elpazarolt idő.

A Filippi 2-ben Pál azt írja le, milyennek kell lennie az egyháznak, amikor a Bárány természete uralkodik a hívőkben (3-4):

„Semmit sem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartván ti magatoknál. Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is."

Pál azt mondja: semmit se tegyetek személyes ambícióból. Őszintén szólva az a véleményem, hogy a karizmatikus mozgalom is teli van személyes ambíciókkal. A kulcsszó az, hogy 'én' és 'enyém'. Ez az én szolgálatom, ezek az én ajándékaim, ez az én gyülekezetem, ez az én üzenetem. Ezek azok, akik az 'én szolgálatom' által tértek meg. Nagyon sok ilyesmi hangzik el személyes ambícióból. Azt hiszem ez az, ami Isten munkáját most a legjobban akadályozza.

Az IKor 1,25-ben Pál azt mondja:

„Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél."

Miről van itt szó? Gyengeségről, bolondságról, erőtlenségről. A világ szemében a bárány természetével élni teljes bolondság. De Isten bolondsága bölcsebb az embereknél! Az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. Mi a lényege Isten gyengeségének és bolondságának? A kereszt!

Ez az egyedülállósága a keresztény hitnek. Egyetlen egy más vallás sem rendelkezik ilyennel, mint a kereszt. Ez a legfőbb kifejezője a gyengeségnek, a bolondságnak. Ez lenézhető, ez nevetséges, de működik! Bennünk kell munkálkodnia, működnie.

A 2. korinthusi levélben, a 12,9-10-ben Isten azt mondta Pálnak:

„Elég néked az én kegyelmem. Mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségemmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annak okáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős."

Hosszú éveken keresztül rengetegszer elolvastam a 10. versszakot. Pál azt mondja: gyönyörködöm az erőtlenségben, bántalmazásban, nyomorúságban; és meg kell vallanom, hogy én ezt nem tudtam így őszintén elmondani. Szerettem volna, de nem tudtam. Természetesen Pál nem az ördög munkáiban gyönyörködött, hanem a Krisztusért szenvedte el mindezeket. Megtanulta, hogy az üldözések, az erőtlenségek arra valók, hogy teret engedjenek Isten hatalmának és erejének. A régi énünkkel nem tudjuk Istent szolgálni, de ha az én erőtlen, akkor a bennünk lakozó Krisztus erős.