2. Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3. Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4. mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5. Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6. Csodálatos nekem a megismerése, túl magas, nem bírom meg.
7. Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8. Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, imhol vagy.
9. Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10. ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11. Ha mondom: bizony, sötétség borít el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12. a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13. Mert te szerzetted veséimet, szőttél engem anyám testében.
14. Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15. Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, hímeztettem földnek aljaiban.
16. Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak írva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülük.
17. Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18. Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19. Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tőlem!
20. Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21. Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyűlölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22. Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23. Kutass át engem, Isten s ismerd meg szívemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24. S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
