2. Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.
3. Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?
4. Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a múló árnyék.
5. Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;
6. hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.
7. Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;
8. kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,
9. Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz húrú lanton hadd zengek neked.
10. Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:
11. ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;
12. A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;
13. csűrjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tízezrivel térségeinken;
14. ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piacainkon:
15. boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
