Talán a haragvó, bosszúálló Isten képe nem jelent neked sokat. Végül is te már megtértél. Az Atyád az akiről beszélek akit Abbának hívsz. Tiszteled Őt, de nem szolgai félelemmel, meghajolsz előtte, de nem csúszó-mászó rettegéssel. Ő a legjobb barátod, legmeghittebb társad, a reményed, örömöd és az életed. A pokol lángjai nem érhetnek el. Az ítélet tüze nem rémít meg. Elkötelezett hívő vagy és a bűn gondolatát valósággal gyűlölöd. Mégis, néha vannak küzdelmeid vele.
Talán ez segíteni fog. Mikor bűnt követsz el, megsérted a Megváltódat, arcul köpöd Őt, megcsúfolod az Ő szeretetét és megtagadod a saját imádó és dicsőítő szavaidat. A bűnöd fájdalmat okoz Jézusnak. Valóban Ő az, akire egyedül szükséged van, az életed egyetlen értelme, ahogy énekelni és hirdetni szoktad a dicséretben? Az egyetlen, akiben a lelked gyönyörködik? Akkor miért sérted meg Őt folyamatosan bűnökkel?
Mikor van egy kis időd csendes elmélkedésre, olvasd végig az Ezékiel 16-ot , ahol az Úr rátalál az újszülött Izraelre elhagyva a sivatagban, véresen és felkarolja , ápolja őt, míg gyönyörű asszonnyá érik aki kész a házasságra. Megdöbbentő, ahogy aztán elfordul Férjétől és prostituálja magát más szeretőkkel, emberekkel, akik sosem tettek érte semmit. Nézd meg milyen személyesen szól erről az Úr:
"És felékesítélek ékeségekkel, s adtam karpereczeket kezeidre és lánczot nyakadra. És adtam orrpereczet orrodra és függőket füleidre és ékes koronát fejedre.....lánglisztet, mézet és olajat ettél, és megszépülél felette igen, s királyságra jutál. És kiméne híred a pogányok közé a te szépségedért; mert tökéletes vala az ékességeim által, a melyeket reád tettem, azt mondja az Úr Isten." (Ezék. 16:13-14.)
És hogyan válaszolt a megtisztult Izrael? Hálás volt a szeretetért amit mutattak felé? Nem!
"És vevél a te ruháidból s csinálál magadnak magaslatokat különböző szinnel borítva, s paráználkodál azokon; ilyen még nem volt és nem is lesz. És vevéd a te ékességidet az én aranyomból és ezüstömből, melyeket néked adtam, és csináltál magadnak férfiú képeket, és azokkal paráználkodál. És vevéd hímes ruháidat és befedezéd azokat, és olajomat és füstölőszeremet vetéd eléjök. És az én eledelemet, melyet néked adtam, - lángliszttel és olajjal és mézzel etettelek vala, - ő eléjök rakád kedves illatul; így lőn, ezt mondja az Úr Isten. És vevéd a te fiaidat és leányaidat, kiket nékem szültél vala, és megáldozád őket azoknak eledelül. Avagy nem volt-é már elég paráznaságodból. Hogy megölted fiaimat is, és oda adád őket, midőn tűzben nékik áldozád? És minden útálatosságaidban és paráznaságaidban meg nem emlékeztél a te ifjúságod napjairól mikor mezítelen és befedezetlen valál, véredben eltapodva voltál. És lőn minden gonoszságod után, (Jaj, jaj néked! azt mondja az Úr Isten)." (Ezék. 16:16-23.)
Mennyire el kell, hogy rettentsen ez a bűntől minket! Bármikor olvasom ezt az ismerős részt, le kell állnom mert sírnom kell. Nem érzitek Isten fájdalmát? A bűn sérti a te Atyádat! A vétek lesújtja a Megváltódat! Az engedetlenség elszomorítja Őt. (I Móz 6:6, Luk 19: 41-44) Ő személyesnek veszi a te bűnödet. "Te házasságtörő asszony! Férje helyett idegeneket fogad el!" (Ezék 16:32.) És figyeld meg az Ezékiel 23 szemléletes, bensőséges nyelvezetét is. Ne kövessünk el házasságtörést a mennyei Vőlegényünk ellen!
Lukácsnál találunk egy különleges részletet arról, mikor Péter elárulta Jézust, amely a többi evangéliumban nincs benne. Péter távolról követte Jézust mikor a főpap házába vitték és leült kint a tűznél melegedni. Miután Péter harmadszor megtagadta Jézust, Lukács azt mondja: "És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. És kimenvén Péter, keservesen síra." (Luk.22:61-62.) Lehetséges, hogy mikor bűnt követünk el, Jézus ahelyett, hogy elfordítaná tekintetét, odafordul és egyenesen minket néz? Szívet tépő belegondolni.
És hogyan válaszolt a megtisztult Izrael? Hálás volt a szeretetért amit mutattak felé? Nem!
"És vevél a te ruháidból s csinálál magadnak magaslatokat különböző szinnel borítva, s paráználkodál azokon; ilyen még nem volt és nem is lesz. És vevéd a te ékességidet az én aranyomból és ezüstömből, melyeket néked adtam, és csináltál magadnak férfiú képeket, és azokkal paráználkodál. És vevéd hímes ruháidat és befedezéd azokat, és olajomat és füstölőszeremet vetéd eléjök. És az én eledelemet, melyet néked adtam, - lángliszttel és olajjal és mézzel etettelek vala, - ő eléjök rakád kedves illatul; így lőn, ezt mondja az Úr Isten. És vevéd a te fiaidat és leányaidat, kiket nékem szültél vala, és megáldozád őket azoknak eledelül. Avagy nem volt-é már elég paráznaságodból. Hogy megölted fiaimat is, és oda adád őket, midőn tűzben nékik áldozád? És minden útálatosságaidban és paráznaságaidban meg nem emlékeztél a te ifjúságod napjairól mikor mezítelen és befedezetlen valál, véredben eltapodva voltál. És lőn minden gonoszságod után, (Jaj, jaj néked! azt mondja az Úr Isten)." (Ezék. 16:16-23.)
Mennyire el kell, hogy rettentsen ez a bűntől minket! Bármikor olvasom ezt az ismerős részt, le kell állnom mert sírnom kell. Nem érzitek Isten fájdalmát? A bűn sérti a te Atyádat! A vétek lesújtja a Megváltódat! Az engedetlenség elszomorítja Őt. (I Móz 6:6, Luk 19: 41-44) Ő személyesnek veszi a te bűnödet. "Te házasságtörő asszony! Férje helyett idegeneket fogad el!" (Ezék 16:32.) És figyeld meg az Ezékiel 23 szemléletes, bensőséges nyelvezetét is. Ne kövessünk el házasságtörést a mennyei Vőlegényünk ellen!
Lukácsnál találunk egy különleges részletet arról, mikor Péter elárulta Jézust, amely a többi evangéliumban nincs benne. Péter távolról követte Jézust mikor a főpap házába vitték és leült kint a tűznél melegedni. Miután Péter harmadszor megtagadta Jézust, Lukács azt mondja: "És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. És kimenvén Péter, keservesen síra." (Luk.22:61-62.) Lehetséges, hogy mikor bűnt követünk el, Jézus ahelyett, hogy elfordítaná tekintetét, odafordul és egyenesen minket néz? Szívet tépő belegondolni.
Fordította: Korányi Tamás
