"És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok. Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van." (Márk 4, 24-25)
Jézus tudta, hogy ezek a szavak különösen hangzanak a nem szellemi fülek számára. Így hát az üzenetet megelõzõen azt mondta, "Ha valakinek van füle a hallásra, hallja" (4, 23). Lényegében ezt mondta nekünk, " Ha szívetek nyitva áll Isten szelleme előtt, akkor meg fogjátok érteni, amit mondanom kell nektek."
Mit is mond Jézus pontosan ebben a szakaszban? Isten életünkben jelen lévõ dicsõségérõl beszél - ami Krisztus kétségbevonhatatlan jelenléte. Röviden, az Úr változatos mértékben méri ki dicsõségét mind gyülekezeteknek, mind személyeknek. Néhányan egyáltalán nem részesülnek ebbõl a dicsõségbõl. Míg mások állandóan növekvõ mértékkel kapnak, ami mind nagyobb és nagyobb mértékben sugárzik életükbõl.
Íme egy példa: Voltál már valaha olyan gyülekezetben, ahol Isten dicsõségének csak kis mértékét érezted? Talán megtapasztaltad egy felvillanását a dicséret vagy a prédikáció során. Aztán elmentél egy másik gyülekezetbe - és amint beléptél, elárasztott Istennek az azon a helyen lévõ dicsõsége. Érezted az Úr jelenlétének teljességét. És bûntudatod lett, ami arra ösztönzött, hogy pótold Isten dicsõségének hiányát az életedben.
Isten megígérte, hogy kiönti Szellemét népére az utolsó napokban. Valóban, az egész szentírás egy gyõztes, dicsõséggel teli egyházra utal az idõk végén. Jézus maga is azt mondta, hogy a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni az Õ egyháza felett. Szóval, nem érdekes, hogy a Sátán milyen indulatosan csikorgatja a fogát, nem tudja megállítani Isten munkáját. Jézus elvette a fullánkját.
Mi nem besántikálni akarunk a mennybe - leverten, depressziósan, nyögdécselve, megverve, elcsüggedve. Nem - Urunk nagyobb erõt fog behozni az egyházába. Ez az erõ még nem akar megjelenni teljes egészében jelekkel és csodákkal. Inkább az Õ népében kerül kinyilatkoztatásra - az Isten Szelleme által megérintett szívek dicsõséges átváltozásában.
Az Úr már kimért - vagy kiosztott - mindnyájunk számára bizonyos mennyiséget Szellemébõl. Pál azt írja, "Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint" (Efézus 4, 7). Egyedül Jézusnak adatott Szent Szellem mérték nélkül: "Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket" (János 3, 34). Leegyszerûsítve, Krisztusé volt a Szellem teljessége, korlátozás nélkül.
Másrészt, Isten Szellemének mértékét az Õ isteni kiosztása szerint kaptuk. Pál azt írja, "Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét" (Róma 12, 3).
Mi Isten célja azzal, hogy Szellemét - dicsõségét és jelenlétét - különbözõ mértékben méri ki a számunkra? Egyszerû okból teszi: "Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Õ megismerésének egységére, ... a Krisztus teljességével ékeskedõ kornak mértékére" (Efézus 4, 13).
Pál itt két dolgot mond: Elõször, ha Isten útján járva élünk - józanul gondolkodva, és intenzíven - a célunk az Õ dicsõségének egy folyton növekvõ mértéke kell, hogy legyen, amíg be nem lépünk a teljes érettségbe Krisztusban. Másodszor, az általunk kapott hit mértékének értelme, hogy szolgáljuk és támogassuk Krisztus testének többi részét: "Minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben" (4, 16).
Pál itt mély értelmû kijelentést tesz. Azt mondja, hogy mindnyájan tevékeny részei vagyunk Krisztus testének - egy csukló itt, egy izom ott. És ilyen életet adó létezõkként azért vagyunk, hogy az egészség folyton növekvõ mértékével támogassuk a többi tagot. Mindnyájunkat arra terveztek, hogy a hit, szeretet, könyörületesség, kegyelem és dicsõség forrásai legyünk - mindez azért, hogy egy erõsebb, egészségesebb test jöjjön létre.
Nyilvánvalóan, a test egészsége attól függ, hogy mi mindnyájan milyen egészségesek vagyunk. Ha közülünk egy valaki áldott, akkor az egész test áldott. Hasonlóképpen, ha egy valaki vétkezik, az az egész testet megviseli. Következésképpen mindnyájunknak szüksége van Krisztus dicsõségének folyton növekvõ mértékére.
Hadd kérdezzem meg tõled: mekkora egészséggel - azaz mekkora dicsõséggel és hittel - támogatod Krisztus testét? Naponta növekszik benned szeretete? És másfelõl, képes vagy erõsíteni a többi tagot? Erõsíti az egészségi állapotod a test immunrendszerét? Vagy valamilyen betegség fertõzött meg téged - valamilyen világi vágy, amely fogva tart, és megviseli a test többi részét?
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
