(2. Timóteus 1-4.)
„Hoztam neked egy levelet,” – szólt a hírvivő, ahogy átadta a kis csomagot. Az ajtóban álló fiatalember átvette a borítékot és gyorsan felbontotta. Timóteus nagy örömére újabb levelet kapott Páltól. Timóteus szemei mohón futották át az oldalakat, mint ahogy az éhes ember tömi magába az ételt. Majd az ifjú pásztor lassan olvasta és újra elolvasta öreg barátja drága üzenetét, élvezve annak minden egyes szavát és gondolatát. Timóteus szemei még egyszer visszatértek a levél elejére, de hamar megakadtak néhány szón: „Megemlékezem őszinte hitedről, amely először nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikében lakozott és biztos vagyok benne, hogy benned is benned van.„
Ez a bizonyság Timóteus hitéről, amelyet kedves barátja és tanítója erősített meg, csodálatos emlékeket idéztek fel benne. Egy réges régen elfelejtett kép jelent meg Timóteus fejében. A sokkal fiatalabb Timóteus egy asszony lábánál ült feszülten bámulva annak kedves arcát, amelyet szürke fürtjei glóriaként vették körül. „Kérlek, mondd el a történetet újra nagyi.„ – könyörgött a fiú. „Szeretem hallani, hogyan támadt fel Jézus miután az alávaló emberek megölték.” Loisnak tetszett a kicsi Timóteus hízelgése és újra elmesélte Jézus feltámadásának történetét. A nagymama szívét melengette, hogy látta az unokája mohóságát Isten Igéjének a befogadására. Volt valami különleges a mai történet elmesélésében, ami Timóteus érdeklődésében is ott volt. Lois felismerte, hogy a Szent Szellem késztette a fiút, hogy befogadja Jézust saját személyes Megváltójaként és Uraként. Amikor a történetet ismételten befejezte Lois megkérdezte: „Be akarod hívni Jézust a szívedbe Tim?” A gyermek gyorsan válaszolt a felhívásra és mindketten imára hajtották fejüket. Amikor a kis Timóteus felnézett a szemei az öröm könnyeitől csillogtak.
Ahogy felidézte azt a pillanatot, amikor Isten szeretete oly valóságossá vált, Timóteus szemébe újra könnyek szöktek. "Mennyire nagyon áldott vagyok, hogy meghallottam a megváltás örömhírét" – gondolta Timóteus. Timóteus Görögországban élt több száz kilométerre onnan, ahol Jézus élt, de az örömhír egy lelkes megtérőn keresztül oda is eljutott. Lois volt az a nagymama, aki elsőként fogadta be Jézust a szívébe és a lányát Eunikét és az unokáját Timóteust is Jézushoz vezette. Bár Timóteus apja görög volt, az anyja és a nagyanyja zsidók voltak így a fiúnak mindig volt hozzáférése az Ószövetség Igéihez, amelyeket nagy érdeklődéssel hallgatott és olvasott. Timóteus megtérésének napjától fogva pásztor akart lenni. Majd eljött az idő, hogy Pál apostol megerősítette Timóteus szolgálati ajándékát és hűségesen tanította fiatal tanítványát. Mindig mélyen megérintette Timóteus szívét, amikor Pál szeretetteljesen hitbeli fiaként utalt rá.
A levél, amelyet most Timóteus tiszteletteljesen tartott a kezében szellemi apja tanításának folytatása volt. Timóteus szemei oldalakon keresztül követték és a szívébe rejtették Pál legutóbbi buzdításait. „Ne légy bátortalan vagy félénk, mert Isten erőt, szeretet és józanságot adott neked, légy szorgalmas az Ige tanulmányozásában, utasítsd vissza a buta és tudatlan spekulációkat, légy kedves mindenkihez, képes a tanításra és türelmes a fenyítés elhordozásában.„ Sokan fogják az Urat befogadni!
Milyen kiváltságod van anyaként, apaként vagy nagyszülőként, hogy Isten Igéjét taníthatod a kicsinyeidnek. Az a „mag” amelyet elvetsz a szívükbe sok gyümölcsöt fog teremni. A legfontosabb feladatod azoknak a szorgalmas tanítása, akik rád lettek bízva. Ne felejtsd el, hogy lássanak a gyerekeid Igét tanulmányozni és imádkozni, légy jó példa a számukra. Hogyha a gyerekeid már idősebbek, akkor sem késő elkezdeni őket tanítani. Öntözd meg a földet imával és használj ki mindent lehetőséget - SZERETETBEN!
Igék neked és a gyermekednek (Károliból)
Ézsaiás 54:13 És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.
2 Timóteushoz 1:7. Mert nem félelemnek szellemét adott nékünk az Isten; hanem erõnek és szeretetnek és józanságnak szellemét.
2 Timóteushoz 1:12. A miért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy õ az én nála letett kincsemet meg tudja õrizni ama napra.
2 Timóteushoz 2:15. Igyekezzél, hogy Isten elõtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.
Fordította: Nagy Andrea
