2017. január 9., hétfő

Zsoltárok Könyve 138.

1. Dávidtól. Magasztallak egész szívemmel, szemben az istenekkel, zengek neked.
2. Leborulok szent templomod felé és magasztalom nevedet szeretetedért és hűségedért, mert, naggyá tetted minden neved fölött a szavadat.
3. A mely napon hívtalak, meghallgattál; büszkévé teszel, lelkemben erő van.
4. Magasztaljanak téged, Örökkévaló, mind a föld királyai, mert hallották szájad szavait,
5. és énekeljék meg az Örökkévaló útjait, mert nagy az Örökkévaló dicsősége.
6. Mert magas az Örökkévaló, de látja az alacsonyt s a fennhéjázót messziről ismeri.
7. Ha járok szorongatás közepette, életben tartasz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, s megsegít engem a te jobbod.
8. Az Örökkévaló végez érettem; Örökkévaló, kegyelmed örökké tart, kezeid műveit ne hagyd cserben!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)