2017. január 11., szerda

Zsoltárok Könyve 140.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Szabadíts meg, Örökkévaló, rossz embertől, erőszakos férfiútól óvj meg engem!
3. Kik szívben rosszaságokat gondoltak ki, mindennap harcokat szítanak.
4. Élesítették nyelvüket, mint a kígyó, vipera mérge van ajkaik alatt. Széla.
5. Őrizz meg, Örökkévaló, gonosznak kezeitől, erőszakos férfiútól óvj meg engem, kik arra gondoltak, hogy meglökjék lábaimat.
6. Csapdát rejtettek el ellenem a gőgösek meg köteleket, hálót terítettek ki, útnak oldalán tőröket vetettek nekem. Széla.
7. Mondom az Örökkévalónak: Istenem vagy; figyelj, Örökkévaló, könyörgésem szavára!
8. Örökkévaló, én Istenem, segítségem erőssége, befödted fejemet harcolás napján.
9. Ne add meg, Örökkévaló, a gonosznak vágyait, szándékát ne engedd teljesedni, midőn emelkedik. Széla.
10. Bekerítőim fejét borítsa ajkaik nyomorultsága!
11. Hulljon rájuk parázs, tűzbe döntse őket, gödrökbe, hogy fel ne keljenek!
12. A nyelv embere ne szilárduljon meg az országban, az erőszak embere – baj hajszolja őt ledőlésig.
13. Tudom, hogy megszerzi az Örökkévaló a szegénynek igazát, a szűkölködőknek jogát.
14. Bizony az igazak hálát mondanak nevednek, egyenesek ülnek színed előtt.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)