Tom Marshall - A testté lett Ige 2.

Először is, figyeld meg, hogyan teremt Isten! Isten, a nem teremtett Teremtő mindent Szavával teremtett: létre szólta a dolgokat.

"A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén és az Isten Szelleme lebegett vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság; és lőn világosság."           (1Mózes 1:2-3.)

Isten a Szelleméből mondta ki a teremtő Szót és a teremtés minden csodája létrejött.

"Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő." (Zsidók 11:3.)

Másodszor, az Isten képére teremtett ember teremtett teremtő. Az állatok arra a vi­selkedési mintára korlátozódnak, ami biztosítja a környezethez való al­kal­maz­ko­dá­su­kat. Ezt ösztönnek hívjuk. Az ember viszont más, mint az állatok. Megválaszthatja vi­sel­kedését és kitűzheti saját céljait. Más szóval, teremthet. Hogyan teremt az ember? Ugyanúgy, ahogy Isten. Emberi szelleméből teremt úgy, hogy létre szólja a dolgokat. Ami szellemében megfogan, azt kifejezi. Közöl és létre szólít jó, vagy rossz dolgokat.

"Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kin­csei­ből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hoz­za elő a gonoszokat." (Máté 12:34-35.)

Ha azt kérdezzük, hogyan vált a gonoszság ennyire uralkodóvá az emberi tár­sa­da­lom­ban, a válasz az, hogy az ember szólta azt létre. Hogyan jött létre az engedékeny tár­sadalom? Létre szólták. Érted, miért próbálja a Sátán mindig irányítani a tö­meg­tá­jé­koztatást? Mert ismeri ezt az alapelvet. Érted, miért igyekszik zárva tartani a ke­resz­tények száját? Nehogy teremtsenek. Igaz, létünkkel is bizonyságot teszünk, nem csak szavainkkal, de van egy végzetes hibája a csak élettel, szavak nélkül elmondott bi­zonyságnak: az ilyen élet ritkán teremt, ritkán termeli újra önmagát. Húzd alá ezt az alap­igazságot, amíg bele nem vésődik egész lényedbe: az ember úgy teremt, hogy létre szólja a szellemében lévő dolgokat.

Amikor a hit szavát szóljuk, Isten akaratát és gondoskodását szóljuk létre. Az ígéretek, amelyeket Isten szükségeink kielégítésére tesz, valóságosak, de egyelőre a gondoskodás potenciális lehetőségét  képezik. Olyan ez, mint a bankszámlánkra betett pénz. Valódi érték, de csak lehetőség. Nem egyenlíti ki számláinkat, nem fizet ki egy vekni kenyeret, vagy egy üveg tejet, ha csak a bankban marad. Éhen halhatunk, vagy börtönbe kerülhetünk, mert nem fizetjük ki számláinkat, miközben végig ott van nevünkön a pénz. Ugyanez a helyzet Isten ígéreteivel. A hit az ajándék után nyúl és elveszi azt: a megvallás szólja azt valóságos anyagi létre. A hit, példánkra visszatérve, a csekket kiállítja; a megvallással adjuk át a csekket az ügyintézőnek, hogy árut kapjunk érte.

            

Egy gyógyulási tapasztalat nagyon elevenné tette előttem ezeket a szempontokat. Egy­szer volt egy belsőfül-gyulladásom, ami az egyensúlyérzéket is károsítja, úgyhogy is­métlődő szédülési rohamaim voltak. Egy idő után jobb lett, de az orvos azt mondta, az én koromban nincs biztosíték arra, hogy a baj nem tér vissza. Egy hétfő reggelen, hó­napokkal később felkeltem és a fürdőszobába mentem, amikor is a falak köröket kezd­tek leírni a fejem körül. Akkor épp egy szemináriumsorozatot vezettem a gyó­gyu­lásról. Első gondolatom a fürdőszobában azon a reggelen ez volt: "Nem leszek ké­pes ma este folytatni a szemináriumot." Második gondolatom ez volt: "Hogy ma­gya­ráz­zam meg, hogy nem tudok ma este szemináriumot tartani?" Harmadik gondolatom már értelmesebb volt. Hitemmel az Úr felé nyúltam, megragadtam Őt és hitemmel el­fo­gadtam a szükséges gyógyulást. Aztán elkezdtem megvallani azt, amit az Úr mon­dott Igéjében: "az Ő sebeivel gyógyultam meg...az Ő sebeivel meggyógyultam."

Egész reggel ezen a megvalláson csüggtem. Először vigyáznom kellett, mert ha túl gyorsan forgattam a fejemet, a világ forogni kezdett; de délre meggyógyultam – és ez a baj azóta sem tért vissza. A gyógyulás végig ott volt a Szent Szellemben, mert Ő az Élet Szelleme. A hit kinyúlt és elvette a gondoskodást, úgy hogy Isten ereje beléphessen elmém területére; a megvallás létre szólta a gyógyulást, így léphetett be Isten ereje a testembe. Testemben ennek isteni rendet és isteni épséget kellett eredményeznie: szó szerint isteni egyensúlyt!

Mindkettő, a hit és a megvallás is szükséges. Ha a hit összeköttetése nem áll fenn, akkor csak gondolatod van a dologról; a pozitív gondolkodás hatalma a tiéd. Mi viszont nem erről beszélünk. Nem szólhatod létre azt, amit nem kaptál meg a hiteddel. A hit a kinyilatkoztatási ismeret bizonyosságán nyugszik. "Látja azt, amit Isten elkészített és utána nyúl, hogy elvegye azt. Aztán a hit a teremtő szót használja annak előszólítására, amit elvett.