19. Rémálmok
Amikor alszunk, a tudatalatti
állapotba kerülünk. Az alvás órái alatt nem tudjuk teljes mértékben
ellenőrizni, mi játszódik le a tudatunkban, és nagyon fontos, hogy a
keresztények lefekvés előtt megkérjék az Urat arra, hogy vigyázzon elméjükre és
őrizze meg őket a gonosz támadásaitól. Az Úri Imádság különösen érvényes az
alvással töltött időre: „Ne
vigyél minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól”
(Máté 6:13).
A rémálom olyan álom, amely
félelmeket, pánikot vagy frusztrációt hoz magával. Amikor valaki egy rémálomból
ébred, akkor általában szorongást érez, és eltart egy ideig, mire újból el tud
aludni. Vannak ismétlődő, vagy azonos tárgyú rémálmok. Amikor a rémálmoknak van
egy állandó mintája, akkor ezeket démonok idézik elő, amelyek behatolnak a
tudatalattiba és gyötrik az embert, amikor alvás közben védelem nélkül marad.
A rémálmok forrása lehet
valamilyen trauma, bántalmazás, vagy a korai gyermekkornak valamilyen rémületes
élménye. A tudatos elme gyakran nem is fér hozzá a tényleges eseményhez, de
azok a démonok, amelyek az esemény kapcsán bejutottak a gyermek életébe, soha
nem felejtik el, hogyan tudtak bejutni, és amikor csak lehetőségük nyílik erre,
gyötörni fogják azt az embert.
A rémálmokat időnként olyan
démonok okozzák, amelyek még az anya vagy az apa életébe jutottak be valamikor,
és aztán átadódtak a gyermekre. A gyermekek néha olyan rémálmokról számolnak
be, amelyek nem kapcsolhatók életük egyetlen eseményéhez sem, ám az általuk
elmondott események mégis nagyon valóságosak és sokkal korábban történtek. A
démonok nem felejtenek, és ha az atyák bűnei miatt be tudnak hatolni a
következő nemzedék életébe, akkor továbbra is újra meg újra át fogják élni azt
az eseményt, amelyen keresztül bejutottak, bárki is volt az az ember, akibe
akkor beléptek.
Amikor az álmoknak és a
rémálmoknak van egy szellemi dimenziója, akkor a rémálmokat okozó szellemektől
való szabadulás a gyógyulás szerves része. Nem az altató tablettákban van a
megoldás!
20. Okkult tevékenységekben való részvétel
Az „okkult”
szó jelentése: elrejtett. A legelrejtettebb dolog az okkultizmusban az, hogy
minden okkult tevékenységen keresztül a Sátán részesül imádatban. Vannak olyan
emberek, akiket az okkult dolgok bűvölete egymás után vonz az okkult
tevékenységek különféle fajtáihoz. Miután megnyitják az ajtót valamelyik
gyakorlat számára, csak egy rövid lépés választja el őket egy következő
megtapasztalására, bármelyik legyen is az. Jelen könyv egyik melléklete: Az okkult kifejezések gyűjteménye.
Minden ilyen jellegű tevékenység
mögött démoni erők találhatók, annak ellenére, hogy azok, akik ezeket a
tevékenységeket űzik, meg vannak győződve arról, hogy valamilyen semleges
erővel van dolguk, vagy hogy az élő Istent imádják a saját maguk által
kiválasztott módon. A Sátán rendelkezik hatalommal, és ezt arra használja fel,
hogy az irányítása alá vonja az embereket. Ez az oka annak, hogy amikor az
emberek okkult tevékenységeket folytatnak, akkor valóban történnek különféle
dolgok. Az a tény, hogy valamilyen szellemi természetű dolog történt, nem azt
jelenti, hogy Isten tette azt. Az ige arra figyelmeztet minket, hogy eljön egy
olyan kor, amikor még a kiválasztottak egy része is megtéved. Arra is figyelmeztet
minket, hogy a Sátán el tud jönni a világosság egyik angyalának formájában,
hogy azt gondoljuk: Istennel kerültünk kapcsolatba.
Amikor valaki belekeveredik az
okkultizmusba, akkor elengedhetetlen, hogy teljes mértékben megtagadjon minden
démoni erőt, amely cselekedetének következtében befolyásolta, irányította vagy
elfoglalta őt. Pál korában azok, akiknek mágikus könyveik voltak, elégették
azokat (Apostolok cselekedetei 19:19). A megtérésnek fontos része azoknak az
okkult tárgyaknak a megsemmisítése, amelyek azokhoz a tevékenységekhez
kapcsolódnak, amelyekbe az emberek belekeveredtek. Ha valaki nem hajlandó
megszabadulni okkult tárgyaitól, akkor kételkednünk kell bűnvallásának
őszinteségében.
A szabadulást nem lehet
megkerülni, mert ellenkező esetben az emberek kereszténységgel kapcsolatos
tapasztalatait állandóan el fogják torzítani korábbi okkult tapasztalataik.
Valamilyen okkult keretbe fogják helyezni Jézust és a Szent Szellemet, ezért a
számukra Jézus olyan lesz, mint egy démon megnyilvánulása, akit
felhasználhatnak a saját céljaik elérése érdekében. A valóságban a démonok
használják az embereket, de az okkult gyakorlatokat űző emberek meg vannak
győződve arról, hogy ők irányítják és használják azt az erőt, és legtöbbször
nincsenek is tisztában a dolog démoni dimenziójával.