Tom Marshall - A testté lett Ige 6.

ELVÁRÁS ÉS ÖRÖM

            A jelenlegi, világméretű karizmatikus megújulás egyik jellemzője az, hogy az öröm visszatér Isten népébe. Helmut Thelieke, a nagy német prédikátor írta, hogy azok a keresztények, akik vasárnap reggel kijönnek a templomból, ahelyett, hogy úgy néznének ki, mint akik az Atya lakomáján voltak, általában olyanok, mintha épp most árverezték volna el bűneiket – és azt kívánnák, bárcsak visszakapnák őket! Dicsőség Istennek, ma sok olyan összejövetele van a szenteknek, ahol lehetetlen volna erre következtetni.

Maga a teremtés is örömben jött létre. Amikor a föld alapjait lefektette Isten, Jób könyve azt írja: "...együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának."  (Jób 38:7.)

            A Krisztusról, mint Bölcsességről szóló nagy ószövetségi igeszakaszban is azt olvassuk:

            "...mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

            Mellette valék mint kézmíves,

            és gyönyörűsége valék mindennap;

            játszva Őelőtte minden időben.

            Játszva az Ő földének kerekségén,

            és gyönyörűségemet lelve az embereknek fiaiban."   (Példabeszédek 8:29-31.)

Az embert úgy teremtette Isten, hogy szüksége legyen az öröm meg­ta­pasz­ta­lá­sá­ra; akkor sem túl erős a kifejezés, ha azt mondjuk, az embernek szüksége van el­ra­gad­ta­tottságra! Szíve éhezi a túláradó öröm ismeretét. Mióta Éva a jó és gonosz tu­dá­sá­nak fájában meglátta a gyönyörűség ígéretét, az ember ilyen átélésekre törekszik. Ma a szex, az elmét kitágító kábítószerek, az okkult miszticizmus, elmélkedési módszerek stb. révén keresi ezt. Ezen utak némelyike  árt is és veszélyes is, mások talán po­zi­tí­vab­bak, de egyikük sem keresztényi és ezért végső soron nem hoz létre tartós ered­ményeket.

Két dolgot kell tudnunk az öröm kereséséről. Az első az, hogy az öröm mindig melléktermék. Sosem lehet önmagában cél. Amikor valódi, akkor mindig egy másik tapasztalat mellékterméke. Ha az örömöt, mint örömöt keressük, vagy a boldogságot a boldogság kedvéért, akkor biztosan nem fogjuk megtalálni. Ez a keresés valójában a visszájáról sül el. Az öröm keresésekor elkeseredettebbé válhatsz, mint előtte voltál.

            

A második annak a tapasztalatnak a természete, aminek az öröm a mel­lék­ter­mé­ke. A Biblia nagyon világosan felfedi, hogy az ember csak egyetlen átélésből kaphat túl­áradó örömöt: az élő Istennel való személyes találkozás tapasztalatából.

           

            "Hadd menjek be Isten oltárához, vigasságos örömömnek             Istenéhez..."

(Zsoltárok 43:4.)

"...teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké."

 (Zsoltárok 16:11.)

"Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm."                         (Róma 14:17.)

"Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek."  (1Péter 1:8.)

            Először ebből az utolsó versből jöttem rá, hogy ha a szavak azt jelentik, amit je­len­teni látszanak, akkor egy negyed évszázadnyi keresztény tapasztalat után va­ló­szí­nű­leg lemaradtam valami életbevágóan fontosról. Még csak elképzelni sem tudtam, mit jelent "kibeszélhetetlen örömmel örvendezni"!

Sosem fogom elfelejteni azt az estét, amikor bemerültem a Szent Szellembe. Ak­kor­ra már tudtam, mi minden történhet, mert sok könyvet olvastam az ébredésről. Ar­ra következtettem, hogy ha Isten valóban találkozik velem úgy, ahogy vágytam rá, meg fog győzni engem tetőtől talpig rendkívüli bűnösségemről. Minden bátorságomat össze­gyűjtöttem egy ilyen tapasztalathoz, mert sóvárogtam a valóság után. Minden vá­rakozásomtól teljesen eltért azonban az, ami történt. Szellemem mélyén, amint imád­koztak értem, megérintettem a Szent Szellem Istent és bensőmből tiszta, fé­kez­he­tetlen öröm buzgott föl. Minden kétségem és félelmem után azt találtam, hogy Is­ten valóságos, csodálatos és bennem van. Nevettem örömömben és ujjongtam. Végül azt kellett mondanom az Úrnak, hogy hagyja abba. Többet kaptam, mint amennyit egy­szerre fel tudtam dolgozni! Ó, halleluja! Az ebben a csodálatos, hogy több mint húsz év után ma is olyan friss, új, izgalmas és örömteli ez az élmény, mint mindig is volt – sőt, egyre olyanabb.

            

Látod már az összeköttetést a remény és az öröm között? Az az elvárás, ami képesít minket a Szent Szellem jelenlétének átélésére, az örömben találja meg beteljesülését. "A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hívésben..." (Róma 15:13.).

A Szent Szellem gyümölcse az örömmel kezdődik. Azt olvassuk, hogy a korai tanítványok folyamatosan "beteltek vala örömmel és Szent Szellemmel" (Ap. Csel. 13:52.).

A testben a negatív érzelmek, mint a félelem és neheztelés működési és végül szervi zavarokat okozhatnak, de az öröm gyógyít. Életet ad. "A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a szellem megszomorodik" (Példabeszédek 15:13.).

            "A vidám elme jó orvosságul szolgál;

            a szomorú szellem pedig megszáraztja a csontokat."

 (Példabeszédek 17:22.)

            "Hallass örömet és vigasságot velem,

            hogy örvendezzenek csontjaim, amelyeket összetörtél."

 (Zsoltárok 51:10.)

            "Ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségetek."

(Nehémiás 8:10.)

John Wesley egyik öreg prédikátoráról jegyezték fel, hogy amikor halálos ágyán feküdt, olyan rendkívüli módon örült annak a kilátásnak, hogy szemtől szembe látja majd Megváltóját, hogy ettől még két hétig élt". Ezt nagyon szeretem! El tudod képzelni az öreg harcost, aki repes az örömtől, mert végre látni fogja Jézust? Az örömtől pedig adrenalin árad át gyarló öreg testén és napról napra életben tartja.

            

Végül, az örömnek természetében rejlik, hogy ki kell fejezni. Nagyon fontos meglátnunk, mennyi öröm van a Szentírásban. Nézd meg bármilyen szókönyvben, hányszor fordul elő a Bibliában az öröm, örvendezni és boldogság szó és figyeld meg, mihez kapcsolódnak: éneklés (Zsoltárok 71:23.), ujjongás (Ézsaiás 35:10.), tánc (Jeremiás 31:13.). ugrálás (Lukács 6:23.), taps (Zsoltárok 47:1.), zene (1. Krónika 15:28.) stb.

Az öröm a valódi evangélizáció titka, mert az örvendező keresztények kény­sze­rí­tő erővel reklámozzák az evangéliumot. A Szent Szellemben való öröm meg­olt­ha­tat­lan, független a körülményektől, mert azok létrehozni és elvenni sem tudják. Jézus azt mond­ta tanítványainak: "...ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket." (János 16:22.).

Emberi szellemünkben lakik az öröm forrása: a Szent Szellem Isten. Amikor az Iránta való nyitott várakozás (avagy remény) magatartásában élünk, akkor az öröm az örökségünk. Az örömmel folyamatosan vizet merítünk az üdvösség kútjából.