Tom Marshall - A kapcsolatok megértését segítő fogalmak 4.

Intimitás

Az intimitás mértékével kapcsolatos eltérő felfogások és elvárások ugyan­annyi problémát okozhatnak egy kapcsolatban, mint bármely más aspektus. Például ha én megpróbálok olyan szintű intimitást be­le­vin­ni egy kapcsolatba, amire a másik személy nem számított, amire nem vágyik, vagy amibe nem akar beleegyezni, akkor tolakodónak fog tekinteni, zavarbaejtő és kellemetlen lesz számára a dolog. A má­sik oldalon viszont, ha a másik személy arra számít, hogy mély, intim mó­don megoszthatja velem vágyait, félelmeit és érzelmeit, de én ezt nem viszonzom, akkor tartózkodónak, zárkózottnak és felszínesnek fog engem látni.

Isten a házasságot a legintimebb emberi kapcsolatnak szánta, annyira intimnek, hogy azt valóban csak így lehet leírni: “ketten lesz­nek egy testté”. De a házasságra lépő felek egymástól nagyon eltérő el­kép­ze­lé­sek­kel rendelkezhetnek az intimitás fogalmáról, és gyakran na­­gyon különbözőek a képességeik szívük legmélyebb dolgainak meg­osz­tá­sa területén. Ha ezeket a különbözőségeket nem beszélik meg, nem értik meg, vagy nem veszik figyelembe, akkor előrevetítik ár­nyé­ku­kat a lehetséges problémák. Ugyanez igaz a családi élet más te­rü­le­te­ire is. Milyen mértékben vállalhatják magukra a szülők a fel­cse­pe­re­dő gyerekek célkitűzéseit, félelmeit, terveit és kételyeit, amikor ti­zen­éve­sek, vagy még nagyobbak lesznek? Mennyit osszanak meg a gye­re­kek­kel saját gyötrelmeikből, kétségbeesésükből és re­mény­sé­ge­ik­ből? Nincsenek előre gyártott és tévedhetetlen válaszok ezekre a di­lem­mák­ra. A gyerekek gyakran nagyon szenvednek mind gyer­mek­ko­ruk­ban, mind későbbi életükben az intimitás hiánya miatt. De ta­lál­koz­tam olyan emberekkel is, akik mélyen megsérültek gyer­mek­ko­ruk­ban, mivel szüleik képességeiken felül megterhelték őket prob­lé­má­ik­kal és bizalmas közléseikkel.

A lelkigondozók, szolgálók és pásztorok szintén találkozhatnak az in­ti­mi­tás­sal kapcsolatos problémákkal a lelkigondozás során. Ha az a sze­mély, aki feltárta előtted életének mély területeit, arra számít, hogy to­vább­ra is megmarad az intimitásnak ez a szintje, te viszont nem így gon­do­lod, akkor ő mélyen megsérülhet, ha másnap találkozik veled az áru­ház­ban, és te kedvesen mosolyogva és vidáman integetve elmégy mel­let­te. A dolog másik oldala viszont az, hogy ha a lelkigondozott ar­ra számít, hogy a tanácsadói szoba intimitása véget ér, mihelyt kilép dol­go­zó­szo­bád ajtaján, akkor ő el fog gondolkodni azon, nem mon­dott-e el neked túl sokat, ha másnap érdeklődni kezdesz az állapota fe­lől ahelyett, hogy kedvesen mosolyogva és vidáman integetve el­ha­lad­nál mellette.

Hatalmas problémák merülhetnek fel, ha a felek soha nem beszélik meg, milyen szintű intimitásra tartanak igényt. Rendkívül hasznos még a kapcsolat kezdetén megállapodni az alapszabályokban, hogy mind­ket­ten tisztában legyenek azzal, mi az, amit a másik elvár vagy el­vi­sel. Ez nem fogja feltétlenül betonba ágyazni a kapcsolatot. A kap­cso­la­tok nem statikusak, hanem folyamatosan változnak, de az in­ti­mi­tás annyira érzékeny kérdés, hogy soha nem szabad magától ér­te­tő­dő­nek tekinteni.

Következzen itt néhány fontos szempont, amelyek be­fo­lyá­sol­hat­ják a kapcsolat intimitását.

1. Az intimitásra az a vágy motivál bennünket, hogy eggyé le­­gyünk, de úgy, hogy közben megőrizzük saját önazonossá­gunkat.

Ami­kor Istennel szeretnénk eggyé válni, akkor boldogságra vágyunk, ami­kor egy másik emberrel, akkor szeretetet keresünk, amikor pedig egy csoporttal, akkor közösségre van szükségünk. Mindezekben az él­mé­nyek­ben nagyon fontos saját személyiségünk és egyéniségünk meg­őr­zé­se. Az Istennel való egyesülés nem azt jelenti, hogy fel­szí­vó­dunk Benne, hanem azt, hogy fiaivá és leányaivá válunk; az a há­zas­ság, ahol az egyik partner teljesen leuralja a másikat, kóros; az a kö­zös­ség pedig, amelyben az emberek elveszítik önazonosságukat, kul­tusszá válik.