A kegyelem lényege nem az, hogy ki lett az első és ki utolsó, hanem az, hogy egyáltalán nem méricskélünk. A kegyelmet ajándékba kapjuk Istentől, tehát nem fáradtságos munkával kell kiérdemelnünk – éppen ezt magyarázza Jézus a szőlősgazda szavain keresztül: Barátom nem bánok veled igazságtalanul. Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tiéd, és menj! Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
Nem egyórányi munkabért fizetett ki egyformán mindannyiuknak, hanem pontosan annyit, amennyiben megállapodtak. Tehát azok nem a munkabér miatt háborogtak, hanem a kegyelem botrányos matematikája miatt. Nem tudták elfogadni, hogy a gazda tetszése szerint rendelkezik a pénzével – ha úgy tartja kedve, tizenkétszeres bért fizet akár a naplopóknak is. …
… a történet fő mondanivalója kerüli el a figyelmünket: nevezetesen az, hogy Isten nem fizetséget, hanem ajándékot osztogat. Mivel nincs olyan ember, aki meg tudná közelíteni az Isten által felállított tökéletes mércét, nem az érdemeink alapján fizet. Hiszen ha igazságosan fizetne, akkor egytől-egyig a pokolban kötnénk ki.
Philip Yancey: Meghökkentő kegyelem