Tom Marshall - A kapcsolatok megértését segítő fogalmak 6.

5. Kapcsolatainkban két vágy: az intimitás és a magánélet utáni vágy között ingadozunk.

Mindkét szükségletet és vágyat jogosnak és természetesnek kell te­kin­te­­nünk: azt is, hogy nagyon szoros kapcsolatban legyünk va­la­ki­vel, és azt is, hogy magánéletet élhessünk. A helyzet az, hogy az in­ti­mi­tás csak ott bontakozhat ki teljesen, ahol elismerik a ma­gán­élet­hez való jo­got. Általában a két pólus között ingadoznak az érzelmeink, és ér­zé­keny­­ség­re van szükségünk ezen a területen, mivel megtörténhet, hogy az egyik partner éppen akkor vágyik intimitásra, amikor a másik sze­ret­­ne félrevonulni. Ha nem vagyunk tudatában annak, hogy mi tör­té­nik, akkor vagy elutasításként, vagy pedig tolakodásként és hatal­mas­ko­dásként fogjuk átélni a másik ember reakcióját.

6. Nem lehetünk egyformán intim kapcsolatban sok emberrel.

Ez nagyon fontos alapelv a gyülekezeti közösségben, ahol az szokott len­ni az egyik probléma, hogy csak kétféle kapcsolatrendszert is­me­rünk: az egyik túlságosan szoros, a másik pedig túlságosan tá­vol­ság­tar­tó. Meg kell értenünk, hogy az érvényes és értékes kapcsolatok na­gyon széles skálán mozognak, és ezekben egymástól nagyon eltérő mér­ték­ben érvényesül az intimitás.

Jézusnak két csoport tanítványa volt: a hetvenkettő és a tizenkettő. Sok­kal közvetlenebb kapcsolatban állt a tizenkettővel, mint a het­ven­ket­tő­vel, és még a tizenkettőn belül is voltak hárman, akik különösen kö­zel álltak hozzá. Pétert, Jakabot és Jánost oda is magával vitte, aho­va a többi kilencet nem, és olyan dolgokat is megosztott velük, ame­lyek­ben a többiek nem részesülhettek. És még e között a három ember kö­zött is volt egy, akivel még intimebb kapcsolatban volt: János, az a ta­nít­vány, “...aki nyugodott is... az ő kebelén...” 

A pusztai sátor nagyon hasznos modellt állít elénk a kapcsolatok meg­ér­té­sé­hez. Három fő részből állt:

a)         A pitvar, ahova minden zsidó beléphetett,

b)         A Szent Hely, ahova csak a papok léphettek be, és

c)         A Szentek Szentje, ahova kizárólag a főpap léphetett be.

Valamennyiünk életében vannak olyan emberek, akik csak a pit­var­ba léphetnek be. Ezek azok a kapcsolataink, amelyekben nem ját­szik szerepet igazi intimitás. Van egy szűkebb kör, akik a mi szent he­lyünk­höz tartoznak, és még kevesebben, egész életünkben legfeljebb fél tucatnyian lehetnek azok, akikkel olyan intim kapcsolatban állunk, hogy beléphetnek a szentek szentjébe. Ha egy pitvarhoz tartozó ember meg­pró­bál betörni a szent helyre, jogunk van kitenni előtte a "Belépni ti­los!" táblát. Ha pedig a szentek szentjébe próbál berontani, akkor jól is tesszük, ha nem engedjük be, mivel egészen biztos, hogy ez a kap­cso­lat nem fog működni. Magától értetődik, hogy ezeknek a hely­ze­tek­nek a megfelelő kezeléséhez bölcsességre és irgalmasságra van szük­sé­günk, mert az intimitásra vágyakozó személy elutasítottnak érzi majd magát, de ha már kezdetben nem szorítjuk az intimitás mértékét a megfelelő szintre, akkor a trauma később még rosszabb lesz.