Tom Marshall - A testté lett Ige 3.

ENGEDELMESSÉG ÉS TEKINTÉLY

Máshol már megbeszéltük az engedelmesség és tekintély közötti kapcsolat kü­lön­böző szempontjait, de itt azt fontolgatjuk, milyen a tekintély, mint az en­ge­del­mes­ség kihatása.

Először is meg kell értenünk, hogy Isten tervének mindig részét képezte az, hogy az ember tekintélyt gyakoroljon.

"És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon."  (1Mózes 1:26.)

Isten nem változtatta meg elgondolását az ember lázadása ellenére sem. Igaz, a bűn miatt szükségessé vált a kiengesztelés és a megváltás; de mire Isten elvégzi művét, pontosan azt fogja elérni, amit célként kitűzött: Az Ő képét mutató embert, aki az Ő hasonlatossága szerinti és aki az egész teremtettséget uralja.

Mivel a tekintély az átruházott hatalom gyakorlása, csak azok használhatják, akik en­gedelmes kapcsolatban vannak a hatalom forrásával. Isten ereje nem egy Tőle füg­get­len tárgy, amit Ő odaadhat valaki másnak. Az erő (dunamis) Isten Természetéhez és Lényéhez tartozik és csak Isten használhatja. Csak az Ő akarata szerint mozdul. Is­ten azonban gyakorolni akarja hatalmát a megváltott embereken keresztül, úgy hogy az a kiváltság a részünk, hogy részesülhetünk az Ő isteni kezdeményezésében. Csak ak­kor tehetjük ezt, ha szerető engedelmességgel kapcsolódunk Istenhez, így minden hely­zetben tudhatjuk, hogy Ő először is mit akar tenni és másodszor, hogy Ő mikor akarja azt tenni.

A római százados, akinek a hite annyira hatott Jézusra, tökéletesen értette ezt az alapelvet:

"...Csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi."    (Lukács 7:7-8.)

Figyeld meg, a százados nem azt mondta, hogy neki hatalma van, hanem azt, hogy ő hatalom alá vetett ember. Csak azért volt hatalma, mert hatalom alatt volt. Emberei kér­dés nélkül engedelmeskedtek szavának – nem azért, mert ő személy szerint erő­sebb volt bármelyiküknél, hanem mert tudták, hogy a százados főnökeinek hatalma tá­mogatta a százados rendelkezéseit, a főnökök hatalmát pedig azok főnökeié, egé­szen fel a római császárig. Ha a százados ez alatt a tekintély alatt marad, akkor a ró­mai állam minden hatalma támogatja.

            

Érted, mit jelent ez a keresztényekre vonatkozóan? Azt, hogy ha szükségekkel, vagy nehézségekkel kerülünk szembe, nem kell, hogy bennünk bármilyen erőforrás legyen. Csak Jézus Krisztus uralma alatt kell maradnunk engedelmesen, akkor Isten Királyságának minden ereje támogat minket.

Az engedelmesség célja ezért az, hogy Isten ránk bízhassa a hatalmát. A Lukács 19-ben a tálentumok példázatának lényege épp ez. A nemes ember nem rabszolgáiból akart pénzt csinálni, hanem kormányzókat akart csinálni szolgákból. Nem pénzbe, hanem életekbe fektette be vagyonát. Ezért mondta azoknak, akik engedelmesek voltak: "...mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon." (Lukács 19:17.).

A tekintély szigorúan aránylik az engedelmességhez: tíz tálentum, tíz város, öt tálentum, öt város stb. Isten célja az, hogy azokat, akik a bűn és Sátán rabszolgái voltak, megtanítsa, hogy szabadon, szeretettel válaszoljanak az Ő akaratára, azaz engedelmeskedjenek szívükből és így rájuk lehessen bízni az uralom és tekintély gyakorlását. Ezért az engedelmességnek meg kell előznie a tekintélyt.