Tom Marshall - A testté lett Ige 5.

A tekintély használatának kérdésére ez a válasz: a Szent Szellemnek lel­ki­is­me­re­tünkben felismert serkentéséből tudjuk mikor és hogyan kell hatalmat gya­ko­rol­nunk.

Az Ap. Csel. 13. részében találjuk azt a példát, amikor Elimás, a varázsló ellenállt Pál prédikálásának és megpróbálta Sergius Paulus tiszttartót elfordítani a hittől. Mit tett Pál? Nem versengett Elimással, noha nagyon is megtehette volna, hanem a Szellem rajta levő serkentése szerint járt el.

"De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Szellemmel, szemeit reá vetve monda: Óh minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani? most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket. Akkor a tiszttartó, amikor látta a történt dolgot, hitt, elálmélkodván az Úrnak tudományán."  (Ap. Csel. 13:9-12.)

Az Ap. Csel. 9. részében Péter eljutott a liddai szentekhez és ott találta Éneást, aki nyolc éve volt ágyhoz kötve, mert megbénult. Péter nem imádkozott Éneás gyó­gyu­lásáért – valószínűleg a szentek ezt már sokszor megtették –, hanem meg­gyó­gyí­totta őt

"És monda néki Péter: Éneás, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal felkele. És láták őt mindnyájan, kik laknak vala Liddában és Sáronban, kik megtérének az Úrhoz."

(Ap. Csel. 9:34-35.)

Ilyen tekintély, amely eredménnyel járó erő-felszabadítást idéz elő, csak akkor valósulhat meg, amikor a Szent Szellem irányítása iránti azonnali és alázatos engedelmességben gyakoroljuk.

Az engedelmesség és a tekintély eszközök – és mindkettő szükséges. Ha nem élünk engedelmességben, parancsolhatunk akármilyen hangosan és akármeddig: semmi sem fog történni, mert szavunkat nem foganatosítja erő. Másrészt, ha nem használjuk a nekünk adott tekintélyt, semmi nem történik, nem azért, mert nem támogat minket erő, hanem mert nem alkalmaztuk azt az adott helyzetre. A Szent Szellem ereje akkor szabadul fel gyógyításra, szabadításra, kötésre és oldásra, körülmények és helyzetek megváltoztatására és felülbírálására, amikor mindkét összekötő szál működik.

 A TEKINTÉLY SZELLEMI TERMÉSZETE

A tekintély egész témájának van egy nagyon fontos szempontja, amit általában fi­gyelmen kívül hagynak, de amit a 22. ábra világosan mutat. Ez így hangzik: a valódi te­kintély mindig szellemi eredetű. Ezért annak szelleméből fakadva működik, aki gya­korolja azt és annak a személynek a szellemét éri el, aki fölött gyakorolják. Ezért az utóbbi személynek a lelkiismeretére hat: az engedelmeskedő félben a ren­del­ke­zés­sel, vagy utasítással kapcsolatban felhangzik egy "kellene". Mindazáltal az illető aka­ra­ta szabad marad arra, hogy engedelmeskedjen, vagy ne. Az engedelmesség tehát szabad választás és minden valódi engedelmességnek felszabadító hatása van.

Ha azonban a hatalmat gyakorló személy maga nem él engedelmességben, nem szel­lemi tekintély árad belőle, hanem lelki erő. Ha a 23. ábrán letakarod az "EN­GE­DEL­MESSÉG" szót, meglátod, hogy ami létrejön, az már nem a szellemből ered, hanem a lélekből. Ennek kisugárzása a legtöbbször akaraterő; de szerepelhet ilyenkor erős érzelmi nyomás, vagy erőszakos érvelés is. Mivel ezek a dolgok a lélekben gyökereznek, a másik személy lelkét érik el. Összeütköznek az akaratok, az érvek és szemben állnak az érzelmek. Az, aki kapja a rendelkezéseket, utasításokat, vagy utat ad a felettes erőnek (de ugyanakkor neheztelést és lázadást érez) , vagy feláll és nyílt összeütközésre kerül sor.

            

Amikor valódi tekintélynek engedelmeskedem, nem érzem magam al­sóbb­ren­dű­nek, vagy elnyomottnak, mert a valódi tekintély szellemi és tiszteli erkölcsi sza­bad­sá­go­mat. A nem jogszerű tekintély (amely a másik akaratát vagy elképzeléseit kény­sze­rí­ti rám) nem tiszteli erkölcsi szabadságomat. Kényszeríteni, vagy manipulálni akar – én pedig vagy alkalmazkodom hozzá, vagy lázadok. Általában kisebb veszélybe ke­rü­lök, ha lázadok.

Létfontosságú, hogy a szülők megértsék ezt az alapelvet és ugyanolyan fontos ez az egyházi vezetők számára is. Amint Menno Simon mondta több, mint száz évvel ezelőtt: az Egyházban levő szellemi tekintélynek sohasem a lázadókat kell megadásra késztetnie, hanem az engedelmeseket kell képessé tenni a szent életre.