Tom Marshall - A kapcsolatok mint a központi kategória 5.

Kapcsolatunk Istennel

Mindaz, amit eddig elmondtunk, és az ezután következő dolgok leg­na­gyobb része igaz Istennel való kapcsolatunkra is. Az is lehet, hogy el­ső­sor­ban a Vele való kapcsolatunkra vonatkozik, és csak azután igaz a más emberekhez fűződő kapcsolatainkra.

A kölcsönösség azt jelenti, hogy bár Isten minden bizonnyal ak­tí­van kíván részt venni a velünk való kapcsolatban, és mindent megtett an­nak érdekében, hogy ezt létrehozza, az egész dolog csak akkor fog mű­köd­ni, ha mi is odaszánjuk magunkat arra, hogy cselekvően részt ve­szünk benne. Isten többször is így szólt hozzám: “Semmi többet nem tehetek veled, és nem tudlak téged továbbvinni mindaddig, amíg nem teszel valamit a velem való kapcsolatod megjavítása érdekében”.

Isten végtelen kegyelmével és minden fenntartás nélküli hoz­zá­ál­lá­sá­­val járul hozzá a kapcsolatunkhoz, de a kettőnk közötti kapcsolat mi­nő­­sé­ge a mi hozzájárulásunktól is függ, nekünk pedig ugyanazt kell eb­­be belefektetnünk, amit minden más kapcsolat megkövetel: saját ma­gun­kat. Órákat tölthetek bibliatanulmányozással, imádkozással és min­den­fé­le keresztény szolgálattal, de ha én személyesen nem vagyok ezek­ben benne, ha nem adom bele a szellememet, akkor nem jön létre va­lós kapcsolat Istennel, és nagyon gyorsan meg fogom unni a dolgot, mert úgy látom, hogy nincs semmi értelme.

De ha az emberi kapcsolatokban is csak akkor veszek részt iga­zá­ból, ha megérintem a másik ember szellemét, és ez annyira izgalmas és életadó élmény, vajon mi történik akkor, ha szellemem megérinti Is­ten Szent Szellemét? Ez maga az örök élet, az élő víz forrása, ez azt je­len­ti, hogy rákapcsolódtunk a fővezetékre, és ezt semmivel sem le­het összetéveszteni!

Hogyan tudjuk ezt megtenni? Egyszerűen úgy, hogy teljes szívvel ad­­juk magunkat, kinyúlunk szellemünkben Isten után, tudatosan és fo­lya­­ma­to­san építjük a valóságos kapcsolatot Vele. Szívünkben oda­hú­zó­­dunk Hozzá, benne vagyunk imádságainkban, és gyakoroljuk az Ő je­­len­lé­té­be való belépést. Az igazán meglepő dolog az, hogy Ő ugyan­ezt teszi velünk.

Álljunk meg itt egy percre! Figyeld meg, hogy bár hatmilliárd em­ber él a földön, amikor Istenhez fordulsz, Ő soha nem mondja ezt: “Várj egy kicsit! Most nagyon elfoglalt vagyok.” Nem is osztja meg fi­gyel­­mét hatmilliárd ember között. Valami felfoghatatlan módon tel­jes fi­gyelmével fordul feléd. Ez csodálatos! Magától értetődik, hogy mi­köz­­ben minden figyelmét neked szenteli, ugyanilyen módon osz­tat­lan fi­gyelemmel hallgat engem és sok millió más embert is, mivel Ő vég­te­len Isten.

Mi az tehát, amin Istennel való kapcsolatunkban dolgoznunk kell? El­­ta­lál­tad! Nem Istent kell megváltoztatnunk, hanem a Hozzá fűződő kap­­cso­la­tunk minőségét. Őszintén, becsületesen, hűségesen és nyílt­szí­vű­en kell közelednünk Hozzá. Hogyan kell ezt megtennünk? Ezt a kö­vet­ke­ző fejezetekből érthetjük meg.