Látjuk,
hogy Jézus teljességgel engedelmeskedett az Atya akaratának és céljának, ezért
volt hatalma is teljes. Ez fémjelezte egész életét és szolgálatát. A
"Hatalom Embere" volt az egyik megjelölés, mely szerint ismerték.
Nézzük meg ezeket a példákat:
Tanítás
- "úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van." (Máté
7:29.).
Gyógyítás - "A
sokaság...elálmélkodék, és dicsőíté Istent, hogy ilyen hatalmat adott az
embereknek." (Máté 9:8.).
Ördögűzés - "...hatalommal
parancsol a tisztátalan szellemeknek is, és engedelmeskednek néki."
(Máté 1.27.).
A természet fölött - "...Ugyan
ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?"
(Lukács 8:25.).
A bűn fölött - "...az
ember Fiának van hatalma a földön megbocsátani a bűnöket." (Lukács
5:24.).
Az élet és halál fölött - "...leteszem
az én életemet, hogy újra felvegyem azt...Van hatalmam letenni azt, és van
hatalmam ismét felvenni azt." (János 10:17-18.).
Halála és feltámadása révén -
minden hatalom az Övé!
"És
hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik...: Nékem adatott minden hatalom mennyen és
földön." (Máté
28:18.)
Krisztus nem csak hatalmat adott az
Egyháznak, hanem a bennünk lakó Szent Szellem személyében azt az erőt (Dunamis)
is megadta, ami támogatja ezt a hatalmat. Amikor Jézus mint ember a hatalom
szavait szólta, a Benne lévő Szent Szellem ereje foganatosította a parancsot. "Ha
pedig én Istennek Szelleme által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül
elérkezett hozzátok az Isten országa" (Máté 12:28.).
"Ti
ismeritek...A názáreti Jézust, mint kené fel Őt az Isten Szent Szellemmel és
hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög
hatalma alatt voltak; mert az Isten vala Ő vele." (Ap.
Csel. 10:38.)
Tehát, amikor Jézus a tanítványoknak
a Szent Szellembe való bemerülésről beszélt, saját tapasztalatából
biztosíthatta őket, hogy ők is hozzájuthatnak az erőhöz, a dunamishoz,
éppúgy, ahogy Ő Maga is. Nem szükséges semmilyen erőforrást magunkkal cipelnünk
ahhoz, hogy szükségeket betöltsünk, az ördögöt legyőzzük, vagy megszabadítsuk
az embereket. A bennünk levő Szent Szellemnek minden erő a rendelkezésére áll.
Mi vagyunk felelősek azért, hogy a Szent Szellemet beengedjük a helyzetbe.
A hívőre ruházott tekintély tehát
két tényezőtől függ: az egyik az az erő és tekintély, ami Krisztusé, az Egyház
Fejéé; a másik a Vele, mint Feltámadott Úrral való kapcsolatunk. Krisztus
tekintélye teljes. Mint az Egyház Feje, Ő tekintélyt adott testének is:
1.
A betegség és a démonok fölött: "...hatalmat ada nékik a
tisztátalan szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden
betegséget és minden erőtelenséget." (Máté 10:1.).
2.
Sátán minden képessége fölött: "...Ímé adok néktek hatalmat,
hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és
semmi nem árthat néktek." (Lukács 10:19.).
3.
A körülmények fölött: "...A mit megköttök a földön, a mennyben
is kötve lészen, és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen."
(Máté 18:18.).
Honnan tudjuk, hogy milyen hatalmat
gyakoroljunk és mikor? Ez a döntő kérdés, amely fölött legtöbbször a hívő
hatalmáról szóló tanítások elsiklanak. Az a benyomásunk támadhat, hogy mivel
hatalmunk van Sátán minden ereje fölött, egyszerűen, akaratunk szerint helyre
tehetünk mindent, amiről azt gondoljuk, hogy nincs rendjén. Ez természetesen
képtelenség.
Ha nehéz körülményekkel kerülök
szembe, ennek mindig számos magyarázata van. A helyzet talán saját
tévedésemnek, vagy bűnömnek tudható be; lehet, hogy a dolgot Isten engedte
meg, hogy megtanítson annak legyőzésére, talán azt akarja Isten, hogy átmenjek
ezen; vagy az ellenség is szervezhette az ügyet, hogy engem támadjon. Csak
néhány ilyen helyzetben gyakorolhatok hatalmat a dolog megváltoztatására. Ha például
Isten meg akar nekem tanítani valamit azáltal, hogy nehéz körülményeken visz
keresztül, Ő nem ad erőt a körülmények megváltoztatására – akkor sem, ha én megpróbálok
hatalmat gyakorolni fölöttük. Jézus még a kereszten is tudta, hogy hatalma
van tizenkét légiónyi angyalt segítségül hívni. Nem élt ezzel a hatalommal,
mert egy nagyobb tekintélyt tartott szem előtt: azt, amire halála és
feltámadása révén fog szert tenni, amivel nekünk jogot adhat arra, hogy Isten
fiaivá legyünk.