Láttuk, hogy a kapcsolatok lehetségesek és szükségesek az ember számára, mivel Isten kezdettől fogva így tervezte meg az életünket. De mielőtt továbbmennénk, szükségünk van néhány alapvető fogalom meghatározására, amelyek segítenek majd áthidalni azt a szakadékot, amely a kapcsolatok általános definíciója és azok között a speciális kapcsolatok között tátong, amelyekben nap mint nap részt veszünk. Ezek a fogalmak a kapcsolatok két alapvető típusát érintik, és két olyan alapvető dimenziót írnak le, amelyek gyakorlatilag minden kapcsolatra alkalmazhatók. Az első fogalom megértése érdekében lapozzunk Mózes első könyvéhez, amely két, egymástól meglehetősen különböző típusú kapcsolat eredetét jegyzi fel:
1. Eszközül szolgáló vagy együttműködésre épülő kapcsolatok, és
2. Beteljesítő vagy társas kapcsolatok
Eszközül szolgáló kapcsolatok
Az I. Mózes 26: 28-at általában teremtési vagy uralmi megbízatásnak szokták nevezni, amivel Isten ruházta fel az embert a teremtett világban.
“Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton.”
A parancs és a felhatalmazás az embernek szól, a férfinak, a nőnek és az elszaporodott embereknek, ami az emberiség egészét jelenti. Isten teremtő munkája gondnokának lenni együttműködést jelent, amelyben az emberek egyesítik erőfeszítéseiket és adottságaikat, hogy közösen tegyék meg azt, amire önállóan képtelenek lennének. Figyeld meg, hogy ez kezdetben együttműködés volt, nem versengés! Ezt a fajta kapcsolatot eszközül szolgáló kapcsolatnak is nevezhetjük, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos cél elérését szolgálja. Az egyén azért létesít valakivel kapcsolatot, hogy elérjen egy bizonyos célt, megvalósítson egy közös célkitűzést. A kapcsolat eszköz, amely ennek a célnak az elérését szolgálja, és ha nem létezne az a bizonyos célkitűzés, akkor semmi sem késztetné az embereket arra, hogy kapcsolatra lépjenek egymással. Sok kapcsolatunk ebbe a kategóriába tartozik, például a munkaadó és a munkavállaló, a tanár és a diák, vagy a kereskedő és a fogyasztó közötti kapcsolat. Ezeknek a kapcsolatoknak lehet ugyan olyan vonatkozásuk is, amelyek társadalmi elismeréssel járnak, de az adott célkitűzés nélkül nem maradnának fenn.
Az I. Mózes 26: 28-at általában teremtési vagy uralmi megbízatásnak szokták nevezni, amivel Isten ruházta fel az embert a teremtett világban.
“Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton.”
A parancs és a felhatalmazás az embernek szól, a férfinak, a nőnek és az elszaporodott embereknek, ami az emberiség egészét jelenti. Isten teremtő munkája gondnokának lenni együttműködést jelent, amelyben az emberek egyesítik erőfeszítéseiket és adottságaikat, hogy közösen tegyék meg azt, amire önállóan képtelenek lennének. Figyeld meg, hogy ez kezdetben együttműködés volt, nem versengés! Ezt a fajta kapcsolatot eszközül szolgáló kapcsolatnak is nevezhetjük, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos cél elérését szolgálja. Az egyén azért létesít valakivel kapcsolatot, hogy elérjen egy bizonyos célt, megvalósítson egy közös célkitűzést. A kapcsolat eszköz, amely ennek a célnak az elérését szolgálja, és ha nem létezne az a bizonyos célkitűzés, akkor semmi sem késztetné az embereket arra, hogy kapcsolatra lépjenek egymással. Sok kapcsolatunk ebbe a kategóriába tartozik, például a munkaadó és a munkavállaló, a tanár és a diák, vagy a kereskedő és a fogyasztó közötti kapcsolat. Ezeknek a kapcsolatoknak lehet ugyan olyan vonatkozásuk is, amelyek társadalmi elismeréssel járnak, de az adott célkitűzés nélkül nem maradnának fenn.
