Tom Marshall - A kapcsolatok mint a központi kategória 2.

2. A Bibliában az élet és a halál a kapcsolatok kérdéseként je­le­nik meg. Ha kapcsolatban állunk Istennel, az Élet Forrásával, akkor élünk; ha elszakadtunk Istentől, az Élet Forrásától, akkor halottak va­gyunk. Hiába járkálok, nevetek, eszem, harcolok vagy alszom, mégis ha­­lott vagyok. Minden a Vele való kapcsolattól függ.

Ezért van az, hogy a megigazulás fogalma alapvetően kapcsolati kér­­dés. Azt jelenti, hogy helyesen viszonyulunk másokhoz. Egy pil­la­nat alatt megállapíthatjuk, ha nem vagyunk helyes kapcsolatban a fe­le­sé­­günk­kel vagy a barátunkkal. Még “az Úr félelme” kifejezés sem fé­lel­­met vagy bénító rettegést jelent, hanem a kapcsolat minőségére vo­nat­­ko­zik. Az óhéber nyelvben az Úr félelme azt jelenti, hogy meg­tart­juk parancsolatait, az Ő útjain járunk, hallgatunk szavára, ra­gasz­ko­dunk Hozzá, szeretjük és szolgáljuk Őt. Nem csoda, hogy ezt a böl­cses­­ség kezdetének és minden ismeret legfontosabb alapfeltételének ne­ve­zi az Ige.

3. Istenhez pontosan úgy kapcsolódunk, mint más em­be­rek­hez. Ez az oka annak, hogy az Istenhez fűződő kapcsolatunkban je­lent­ke­ző prob­lémák befolyást gyakorolnak emberi kapcsolatainkra is, em­be­ri kap­csolataink problémái pedig hatással vannak Istennel fenn­tar­tott kapcsolatunkra.

Az Istenhez és az embertársainkhoz fűződő kapcsolataink lé­nye­gé­ben hasonló természetűek. A két dolog nem pontosan ugyanaz, mivel az Isten és ember közötti kapcsolatnak vannak olyan elemei (például a di­­csé­ret), amelyek kizárólag Istent illetik meg, emberi kapcsolatokban nincs helyük, de ezeket leszámítva a kettő ugyanúgy épül fel. Ezért ta­pasz­­tal­hat­juk azt, hogy néhány kisebb szövegmódosítással a Krisz­tus­nak énekelt dicsérő dalok közül sokat szerelmes dalként el­é­ne­kel­het­nénk a feleségünknek, a férjünknek, vagy a kedvesünknek is. És ez az oka annak is, hogy János egy helyen ezt írja levelében: abból tudjuk, hogy szeretjük Istent, hogy szeretjük testvéreinket, máshol pedig azt ír­ja, azért tudhatjuk, hogy szeretjük testvéreinket, mert Istent sze­ret­jük. Vessünk tehát egy pillantást ezeknek a kapcsolatoknak az alap­ter­mé­sze­­té­re, amely olyan közel helyezkedik el emberi természetünk szí­vé­hez!