2. Isten úgy alkotott meg minket, hogy szükségünk van intimitásra,
mivel csak az intimitás szabadíthat meg minket a magányosságtól.
Az Ige egyik
legfigyelemreméltóbb megállapítása Ádámra vonatkozik. Az Édenkertben élő,
romlatlan Ádámról ezt mondja Isten: “Nem
jó az embernek egyedül lenni”.8 Az embernek szüksége van a saját
fajtársaival való intimitásra, ezért Isten kivette az asszonyt a férfi oldalából,
hogy mindkettőjük számára gondoskodjon intimitásról. Szoros kapcsolatunk
közös intimitásában megérintjük egymás szellemét, és lényünk legrejtettebb
része többé nem lesz magányos, hanem elfogadásban, megerősítésben, szeretetben
részesülünk, és életet kapunk egymástól.
3. Az intimitás sebezhetővé tesz minket, mivel lebontjuk a közöttünk
álló falakat, és mindig szerepelnek benne az érzelmek.
Egy intim kapcsolatban
nemcsak a szeretetre és a megerősítésre vagyunk nyitottak, hanem a sérülésekre
is, mivel amit megosztunk a másikkal, amit leleplezünk előtte, azt félre
lehet érteni, és fel lehet ellenünk használni. Az elutasítás lehetőségét is
kockáztatjuk, mert megtörténhet, hogy amikor intimitást kínálunk vagy
keresünk, akkor figyelmen kívül hagynak minket. Ezenkívül, mivel egy intim
kapcsolatban mindig szerepet játszanak az érzelmek, a kapcsolat összeomlása
mindig nagyon fájdalmas, és érzelmileg letaroló hatású lehet.
4. Az intimitás kizárólag elkötelezett kapcsolatokban maradhat életben.
Világosan meg kell értenünk
az intimitás és az elkötelezettség közötti összekötő kapocs természetét.
Lehetnek olyan kapcsolataink, amelyek valós elkötelezettséggel járnak ugyan,
mégsem igényelnek feltétlenül komoly intimitást a résztvevőktől. Ez gyakran
igaz olyan kapcsolatokban, amelyek elkötelezettségre épülnek, és egy közös
cél megvalósítására jöttek létre. A kérdés másik oldala viszont az, hogy
mivel az intimitás sebezhetőséget okoz, a résztvevőknek elkötelezettségre
van szükségük ahhoz, hogy biztonságban érezhessék magukat. Ez még olyan
kapcsolatokra nézve is igaz, amelyekben az intimitás speciális és időleges,
mint például egy lelkigondozás során. A lelkigondozásra szoruló ember csak
akkor fogja vállalni a kockázatot, hogy feltárja életének és problémáinak
intim részleteit, ha meg van győződve arról, hogy tanácsadója komolyan
odaszánta magát arra, hogy segítsen neki.
Ma annak a tragédiának
vagyunk a szemtanúi, hogy az emberek sóvárognak az intimitás után, mégis
annyira félnek az elkötelezettségtől, hogy elkötelezettség nélküli
kapcsolatokban keresik az intimitást, ezért újra meg újra letaroló hatású
sérüléseket szenvednek.