(Róm 10:17) Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje
által.
Ha nincs hited,
megszerezheted. A hit hallásból van, a rhéma hallásából, Isten hirdetett
Igéjének hallásából. Nem a hit az első lépcsőfok, hanem a hallás. Ha
prédikálnak, akkor hallhatod az Igét, és az Ige hallgatásából származik a hit.
Odaszántan kell olvasni, hallgatni az Igét, mert időre van szükség a hit
kialakulásához. Ha fontosnak tartod a Bibliát tanulmányozni, akkor lesz rá
időd. Ha van hited, akkor megfelelsz az üdvösség feltételeinek.
(Róm 10:15) Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A
miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat
hirdetnek!
(Róm 10:16) De nem
mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram!
Kicsoda hitt a mi beszédünknek?
Az Ésaiás 53-ból idézett
próféciának van egy olyan üzenete, hogy nem fog mindenki hinni. Nem az a
probléma, hogy Isten nem gondoskodott mindenkinek megoldásról, a probléma az,
hogy nem fogadjuk el hittel.
(Róm 10:18) De mondom: Avagy nem hallották-é? Sőt inkább az egész
földre elhatott az ő hangjok, és a lakóföld véghatáráig az ő beszédök.
Az evangélium mindenhol
hirdettetik. Jézus az egész világra elküldte az Ő beszédeit. Nekünk pedig el
kell fogadnunk ezt a beszédet.
(Róm 10:19) De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Először Mózes
mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak
meg titeket.
Ki ez az értelmetlen, bolond
nép, amellyel Isten féltékennyé teszi a zsidókat? Te és én, a pogányok. Mi
ostoba népek vagyunk Izraellel összehasonlítva. De Isten felmérgesíti a
zsidókat azzal, hogy elfogad egy olyan népet, akiket a zsidók elutasítottak. A
zsidó „gój” szó, amely a nemzeteket jelenti, ma is a megvetés szava. Az „ám”
népet jelent, a „gój” nemzetet. Az „ám” egy olyan nép, amely szövetségben áll
Istennel, ez a nép Jézus Krisztus Egyháza. Istennek az volt a célja, hogy
féltékenységre ingerelje a zsidókat. Meg kell mutatni a zsidóknak, hogy működik
a kereszténység.
(Róm 10:20) Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak
azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felőlem nem
kérdezősködtek.
(Róm 10:21) Az
Izráelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az
engedetlenkedő és ellenmondó néphez.
A pogányok voltak, akik nem
keresték Istent. Pál ezt mondja zsidó társainak: „Kaptunk figyelmeztetést, nem
mondhatjuk, hogy ez soha nem történt meg velünk, mert a saját prófétáink
elmondták, hogy Isten féltékennyé tesz minket olyan néppel, amely igazából nem
is nép.”
Foglaljuk össze a hit általi
megigazulás és a törvény általi megigazulás különbségét. A törvény általi
megigazulás különféle cselekedetekből, szabályoknak a betartásából áll: minden
szabályt betartok, tehát igaz vagyok. De Pál azt mondja, hogy a dicsekedés ki
van rekesztve, mert a törvény kudarcot vallott. Vagyis ha te a törvény
betartása által igaz ember vagy, akkor van mivel dicsekedned. És mi késztet
téged dicsekedésre? A büszkeség. A büszkeség a problémák gyökere. A büszkeség
egyik legfontosabb forrása a vallás, a törvénykezés. A vallás az emberi
büszkeségre épít. Az egyetlen dolog, ami megnyitja az ajtót a megtévesztés
előtt a hívőben a büszkeség. Minden tévtanítás a büszkeségre apellál: ha
csatlakozol ehhez a csoporthoz, akkor szellemibb leszel, ez a legjobb csoport,
minden választ ismerünk, csatlakozz hozzánk és igaz leszel. Szinte minden
kultusznak ez a mozgatórugója. Az egyetlen megoldás az alázat. Az alázat és a
hit együtt jár, és a büszkeség és hitetlenség is együtt jár.
Isten módszere a hit általi
üdvösség elvág minden büszkeséget, nem hagy nekünk semmit, amire büszkék
lehetnénk, csak a kereszt marad nekünk.
