Tom Marshall - A kapcsolatok megértését segítő fogalmak 2.

Beteljesítő kapcsolatok

Az I. Mózes 2: 18-ban valami egészen mást találunk. Isten ránézett az Éden kertjében élő Ádámra, és így szólt:

“Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hoz­zá illőt.”

Ezután Isten Ádám oldalából megformálta a nőt, és odavitte hozzá. Ádám szinte önkívületben kiáltott fel: “...csontomból való csont, és tes­temből való test...” Újfajta kapcsolat született.

“Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ra­gasz­kodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” 1

Itt egy olyan kapcsolatot látunk, amely nem együttműködésre épül, ha­nem szociális, nem eszköz, hanem beteljesítő kapcsolat, vagyis nem va­­la­mi­lyen célt szolgál, hanem maga a kapcsolat a cél. Ez volt a kez­de­­te azoknak a kapcsolatoknak, amelyek önmagukért vannak, ame­lyek­­nek nincs szükségük semmilyen külsődleges célra, hogy igazolják lé­­te­zé­sü­ket. A házasság nem valami rajta kívül álló cél elérésére jön lét­re, hanem magának a házaséletnek a kedvéért. Még csak nem is azért, hogy gyermekeket hozzanak a világra. Sokkal helyesebb azt mon­­da­ni, hogy a gyermekek és a család azért vannak, hogy be­tel­je­sít­sék a házasságot. A válás azért olyan katasztrofális, mert szétzúzza az Is­ten­től rendelt végcélt. Nem meglepő, hogy amikor a cél eltűnik, ak­kor a megvalósítás módja is megkérdőjeleződik. Ha a házasság zá­tony­ra fut, akkor mi értelme van a gyermeknevelésnek? Össze­füg­gés van a társadalmunkban tapasztalható, abortusszal kapcsolatos hoz­zá­ál­lás és a házasság intézményének összeomlása között, mivel a há­zas­ság nem kapta meg azt a tiszteletet, amelyet megérdemel. De állítsuk hely­re a házasság bibliai felfogását, aztán majd meglátjuk, hogyan alakul az abortuszok száma!

Magától értetődik, hogy nagyon kevés olyan kapcsolat van, amely tisz­tán csak eszköz vagy csak beteljesítő kapcsolat. Még a munkának is vannak fontos társadalmi aspektusai, a barátok és családok pedig gyak­ran egyesítik erőiket bizonyos célok elérése érdekében. De a kap­cso­la­tok lényeges jellemzőinek félreértése, vagy egymástól eltérő ér­tel­me­zé­se nagyon gyakran okoz problémákat.

Például rájövök, hogy valaki csak azért ápolja velem a barátságot, mert én a bizottságban támogathatom az ő céljait. Azt fogom érezni, hogy engem felhasználtak. A barátság nem arra szolgál, hogy egy cél el­éré­sének az eszköze legyen, legalábbis az én könyvemben nem. A má­sik oldalon viszont, ha egy kereskedő felhív az irodámban, és ba­rát­sá­gos csevegésbe kezd velem a családjáról és arról, hogy mit csinált a hétvégén, akkor ingerült leszek, amiért feleslegesen igénybe veszi az idő­met. Ő egy konkrét célból hívott fel, azt kell elintézni.

De semmi rosszat nem látok abban, ha egy munkatársam meg­pró­bál rávenni arra, hogy támogassam javaslatát, és abban sem, ha egy ba­rá­tom beállít az irodámba egy kis csevegésre. Ezekben az esetekben mind­két fél megértette és tiszteletben tartja a kapcsolat természetét, és egyi­kük sem érzi azt, hogy a másik kihasználja őt valamilyen célból.

Hasonló módon nem várhatom el a főnökömtől, hogy úgy bánjon ve­lem, mint a haverjával, és érdekelje őt minden problémám. Meg kell maradnom a kapcsolat keretei között, amely elsősorban egy esz­kö­zül szolgáló kapcsolat, és nem vehetem rossz néven, hogy a fő hang­súly a minőségen és a termelékenységen van, nem pedig a társas kap­cso­latok ápolásán. Ez gyakran súlyos félreértésekre ad alkalmat ke­resz­tény vállalkozásokban, missziós szolgálatok és jótékonysági in­téz­mé­nyek vezetésében és adminisztrációs köreiben. A munkatársi kap­cso­la­tok nagyon fontosak, ezt nem szabad szem elől téveszteni, de időn­ként találkoztam olyan emberekkel, akik elvárták, hogy főnökeik tölt­sék be a közösség iránti igényeiket, pásztorolják őket, részesítsék őket lel­ki­gon­dozásban, kapjanak tőlük tanítást, és dicsérjék együtt az Urat a napi mun­ka keretein belül. De ez a kapcsolat nem erre szolgál. En­nek el­le­né­re egyetértek azzal, hogy a keresztény munka sok te­rü­le­tén nem le­het éles határvonal az együttműködésre épülő és a társas kap­cso­la­tok kö­zött. Az alapszabályok nyílt, őszinte tisztázása azonban sok szük­ség­te­len problémának elejét veheti.