Tom Marshall - A kapcsolatok megértését segítő fogalmak 3.

Kapcsolatunk Istennel

Az ember mindenekelőtt az Istennel való kapcsolatra lett te­remt­ve, ezért ennek a kapcsolatnak vannak olyan aspektusai, melyeknek nincs meg­fe­le­lő­je az emberek közötti kapcsolatokban. Az egyik ilyen az imá­dat, mely kizárólag Istent illeti meg; ha valaki vagy valami mást imá­dunk Istenen kívül, az bálványimádás, és ítélet alá esik. Az Isten irán­ti engedelmesség elsőbbsége az emberi hatalmasságok iránti enge­del­­mes­­ség­gel szemben szintén lényeges, és minden más kapcsolatunk csak akkor kerül a helyére, ha ezt az elsődlegességet felismerjük.

De Istennel való kapcsolatunk sok más szempontból pontosan úgy mű­kö­dik, mint az emberi kapcsolatok. Először is: Istennel való kap­cso­la­tunk­ról lehet a leginkább elmondani, hogy eszközül szolgáló kap­cso­lat. Adott célból, a legmagasztosabb célból jött létre, és ez az, amely olyan végérvényesen megragadta Pál szívét:

“...igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus.”

Isten célja öröktől fogva az Ő országának megalapítása volt, és ez egy olyan nagy cél, hogy Jézus a szántóföldben elrejtett kincshez ha­son­lí­tot­ta. Ha az ember egyszer megtalálja, mindenét eladja érte. Ha szem elől tévesztjük ezt a célt, akkor minden, amit elérhetünk, saját parányi egónk képességeire és rövid életünkre korlátozódik, és olyanok le­szünk, akár a takács vetélője. A legnagyobb célok is annyira tri­vi­á­li­sak­ká válnak, hogy az ember szeretné tudni: vajon az élet megéri-e va­ló­já­ban a fáradságot, vagy egyszerűbb csak a túlélésre koncentrálva az élet vékony felszíni kérgén egyensúlyozni, és nem érdemes mé­lyeb­ben belegondolni a dolgokba. Egy alkalommal beszélgettem egy ki­emel­ke­dő új-zélandi pedagógussal, aki választott hivatásának csúcsát el­ér­ve nyugdíjba vonult. Megkérdeztem tőle, milyen érzés a váratlanul rá­sza­kadt sok szabadidő. Soha nem fogom elfelejteni az arcát. “Tom fe­lel­te. Ez szörnyű. Úgy érzem magam, mint az az ember, aki be­megy a bankba, és megtudja, hogy minden pénze hamuvá égett.” Egy éven belül meghalt.

De amikor megragadnak minket Isten nagyszerű céljai, minden ér­tel­met és célt kap. A nehézségek és akadályok jelentéktelenségbe süllyednek, amikor belép a képbe Isten Országa, és még a legkisebb do­­log is örökkévaló jelentőséggel rendelkezik, ha Isten Országával kap­­cso­la­tos.

Nehogy tévedésbe essünk: Istennek nincs szüksége ránk. Ő min­den­től független, és mindent megtehet, amikor csak akarja. Min­den­ha­tó, ezért minden létező hatalommal rendelkezik; mindentudó, tehát bir­to­ká­ban van minden ismeretnek; örökkévaló, és úr az idő fölött. Nem győzheted Őt le, nem tudod kijátszani, nem tudod túlélni. De ez a fajta szuverenitás nem elégíti ki Isten szívét. Az egyetlen szu­ve­re­ni­tás, ami az Ő szívét kielégíti, az az atyaság szuverenitása, vagyis ha cél­jai fiain és leányain keresztül valósulnak meg, akik azért teszik ezt meg, mert ez az Atya akarata. Ez motivál minket egész életünkben, és az eljövendő világban is.

Ugyanakkor Istenhez fűződő kapcsolatunk a leginkább be­tel­je­sí­tő jellegű kapcsolat. Az Ő megismerése egész létezésünk leg­ma­ga­sabb­ren­dű célja. Ha csak az üdvösségben rejlő áldásokért ismerjük meg Krisztust, akkor igazából nem is ismerjük Őt. “Jézus Krisztus annyira szent és vonzó mondta valaki , hogy ha egyszer meg­lát­nánk, akkor is megszeretnénk, ha nem a Megváltónk lenne.” Ezt Pál is meg­ér­tet­te. “Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt.”

Ez forradalmi változást idéz elő hozzáállásunkban. Pusztán az imád­­ko­zás kedvéért fogunk imádkozni, az imádat kedvéért fogjuk Őt imád­ni, a szolgálatban rejlő örömért fogjuk Őt szolgálni, azért ol­vas­suk a Bibliát, mert ez az Ő könyve, és az Ő megismerésének öröméért akar­juk majd megismerni Őt.

Az a csodálatos, hogy Isten ugyanilyen beteljesülést talál a velünk va­ló kapcsolatban, mivel a barátaivá választott minket, és az a mód, aho­gyan ezt megtette, valószínűleg minden emberi kapcsolatnál ön­zet­le­nebb. “Ábrahám az én barátom” mondta Isten. “Ti az én ba­rá­ta­im vagytok” mondta Jézus. A barátságban egyenlőség van, a ba­rá­tod­nak nem parancsolgathatsz, tehát amikor Isten úgy döntött, hogy te­remt­mé­nye­it a barátaivá fogadja, akkor talán a legcsodálatraméltóbb meg­aláz­ko­dás­nak lehetünk a tanúi.

Milyen mély és milyen széles?

Van még két fogalom, amely nagyon fontos a személyes kapcsolatok le­írá­sá­ban:

1. Intimitás. Milyen mélyen akarunk belépni egymás életébe az adott kapcsolatban?

2. Kiterjedés. Életünknek mekkora részét érinti az a kapcsolat? A kapcsolatok rendkívül széles skálán mozognak mind az intimitás szint­­je, mind pedig a kiterjedés mértéke szempontjából. Ezenkívül, bár az intimitás és a kiterjedés mértéke között közvetlen összefüggés áll­hat fenn, nem szükségszerű, hogy ez így legyen. Egy munkatársi vagy üz­leti kapcsolat igénybe veheti időnk jelentékeny részét, és még en­nél is nagyobb mértékben lekötheti gondolatainkat, mégis csak na­gyon kevés személyes intimitást érint. A másik oldalon viszont egy lel­ki­gon­do­zói vagy egy orvosi tanácsadás rendkívül intim kérdéseket érint­het, mi­közben életünknek csak egy kis részét érinti, és nagyon rö­vid ideig tart.