Peter Horrobin - A lehetséges démoni jelenlét néhány megfigyelhető tünete 11.

23.       Önközpontúság

Vannak emberek, akik csak úgy tudják fenntartani a beszélgetés fonalát, hogy saját magukról beszélnek. Életüket önmaguk bálványozása és tömjénezése határozza meg. A bálványimádás minden formája bűn, és önmagának bálványozása volt az az alapvető bűn, amely miatt a Sátánt kidobták a mennyből. Amikor tehát valaki mindig saját magát tolja az előtérbe és ha a mások iránti érdeklődése csak beszélgetési taktika, amellyel újból saját magára tereli a témát, akkor gyanakodnunk kell arra, hogy erőteljes démoni tevékenységgel állunk szemben.

Nem könnyű segítenünk az ilyen embereknek abban, hogy ugyanúgy lássák magukat, mint ahogyan mások látják őket. Annyira mélyen gyökeret vert bennük az arrogancia és saját fontosságuk tudata, hogy teljesen érzéketlennek tűnnek minden olyan dolog meglátására vagy megértésére, amelyre nem ők gondoltak először! Az ilyen emberek esetében egyáltalán nem szokatlan, ha arra kell rájönnünk, hogy ősei hasonló természetű emberek voltak, és hogy a valódi csatát egy családi szellemmel kell megvívni, amely az egész családot generációk óta a kötelékében tartja.

24.       Szexuális aberrációk

Isten a szexuális életet az emberiség szaporodási eszközének szánta. Ha részt veszünk Isten teremtő munkájában, akkor ezzel az Alkotót imádjuk. A zsoltáríró azt mondja, hogy Isten az ő népének dicséreteiben lakozik (Zsoltárok 22:4). Ha részt veszünk a Teremtő dicséretében és imádatában, akkor ezzel megnyitjuk magunkat arra, hogy áldásokban részesüljünk. Isten megáldja a szexuális élet Isten szerint való módját, mivel örömét leli abban, ha gyermekei teremtő munkát végeznek.

Ezzel ellentétben azonban nem számíthatunk arra, hogy egy Isten ellenes kapcsolatban is Isten marad a trónon, mivel ő nem tudja megáldani azokat a dolgokat, amelyek ellentétesek az ő beszédével és törvényével. Van azonban valaki más, aki nagyon szívesen „megáldja” az ilyen jellegű tevékenységeket és elfoglalja a trónt az ilyen kapcsolatok felett. Ha valaki Isten ellenes módon él szexuális életet, akkor ott megjelenik a Sátán, nem azért, hogy áldásokat osztogasson, hanem azért, hogy megpróbálja elfoglalni Isten helyét, megszerezze magának az imádatot, és megátkozza a résztvevőket.

Ez az oka annak, hogy olyan sok szexuális tevékenység és rituálé szerepel a sátánizmusban és a boszorkányságban. A Sátán nagyon szereti, ha dicséretben részesül, mert a résztvevőket ezáltal a hálójába keríti és kötelékei alá vonja.

Kiterjedt tapasztalatok mutatnak rá arra a tényre, hogy az Isten-ellenes szexuális kapcsolatok útján létrejött lelki kötődések a démonok egyik elsődleges belépési pontját alkotják. Ha a lelkigondozás során kiderül, hogy az érintett személy részt vett a szexuális élet valamilyen Isten ellenes formájában, akkor ésszerű dolog arra számítani, hogy démoni erők kapcsolódnak ahhoz a szexuális bűnhöz. A Sátán arra használja fel ezeket a lelki kötődéseket, hogy egész életükben démoni láncokban tartsa az embert. A gyakorlatban azt tapasztaltuk, hogy ha valaki rendbeteszi életének ezt a területét és engedi, hogy Isten megtisztítsa őt, akkor hatalmas gyógyulások és szabadulások történhetnek.

25.       Öngyilkossági hajlam

Ha valaki eldobja magától az életet, az a teste ellen elkövethető legsúlyosabb bűn: a leg­vég­le­te­sebb lázadás a Szent Szellem ellen, mert testünk az ő temploma. Ha a Sátánnak sikerül rávennie valakit arra, hogy önkezével vessen véget az életének, akkor ezzel hatalmas győzelmet aratott. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy az öngyilkossági kísérleteknek vagy öngyilkossági vágyaknak mindig van egy démoni dimenziója. Az érintett személy a legtöbb esetben olyan mélyen megsérült az átélt bán­tal­ma­zá­sok­tól, vagy attól, ahogyan bántak vele, hogy jövőjét teljesen reménytelennek látja. És ha nincs remény a holnap számára, akkor innen már csak egy kis lépést kell megtenni ahhoz, hogy valaki így szóljon: „Akár már ma is meghalhatok”. Az ilyen esetekben a démonok belépési pontja mindig az a trauma vagy fájdalom, amely az ilyen emberek által átélt tapasztalatokhoz kapcsolódik.

Az öngyilkossági hajlamtól szenvedők között azonban vannak olyanok is, akiknek az életében nem volt semmiféle nyilvánvaló trauma, bántalmazás vagy tragédia, amely arra késztethetné őket, hogy ilyen módon meneküljenek el az élet kihívásai elől. Van bennük egy belső sötétség, és kényszert éreznek arra, hogy meghaljanak. Az ilyen esetek mögött lehet valami mélyen elrejtett bántalmazás, amely soha nem került a felszínre a tudatos emlékezetben, mégis megnyitotta az ajtót a démonok előtt, amelyek erőteljes hatást gyakorolnak az adott személy életére. Vagy az is lehetséges, hogy az érintett ember az őseitől, vagy egy hozzá nagyon közel álló, elhunyt személytől kapta a halál szellemét, amely tovább űzi és motiválja őt, még akkor is, ha neki, személyesen, semmi oka nem lehet arra, hogy meg akarjon halni.

A halálvágy egy másik lehetséges forrása az lehet, hogy az édesanya abortuszt kísérelt meg, amivel a felnövekvő gyermekből kiváltotta azt az érzést, hogy senki sem akarja őt és nem is kellene ott lennie. Az ilyen érzések mindent elborító feketesége szinte elkerülhetetlenül elvezet az alkalmanként megjelenő öngyilkossági gondolatokhoz.

Öngyilkossági hajlamok esetében mindig tisztában kell lennünk annak lehetőségével, hogy jelen lehetnek ott démonok. A közelmúltban, egy keresztény összejövetelen, ahol több országból voltak jelen résztvevők, amikor feltettem a kérdést, hogy élete során kinek voltak már valaha öngyilkossági gondolatai, a jelenlévőknek csaknem a fele felemelte a kezét. Az öngyilkossági vágy még a Krisztus testében is sokkal gyakoribb, mint gondolnánk.