(7,8) A látomás a pogány világbirodalom végéről szól. A régi római birodalomnak (a vaskirályság, Dán 2,33-35.40-44; 7,7) tíz szarva, azaz tíz királya lesz (Jel 17,12), s ez megfelel a szobor tíz lábujjának. Mialatt Dániel a tíz király látomását szemlélte, egy „kicsiny szarv” (király) nőtt ki közöttük, aki a tíz király közül hármat legyőzött annyira, hogy királyságuk önálló léte megszűnt. Hét király megmaradt a tíz közül, valamint a „kicsiny szarv”, a „következő fejedelem”, a Dán 9,26-ban, a „pusztító utálatosság” a Dán 12,11-ben és Mt 24,15.26-ban, és a Jel 13,1-10 „fenevadja”, mely feljön a tengerből. Ő lesz a feje a helyreállított negyedik világbirodalomnak (fenevad, lásd Jel 19,20 jegyzetét). Némely bibliamagyarázó szerint ez azonos azzal a „királlyal, aki a maga tetszése szerint cselekszik” (Dán 11,36-45) és „a bűn emberé”-vel, akiről a 2Tesz 2,4-8-ban olvasunk.
(7,13) Ez a jelenet azonos azzal, ami a Jel 5,6-10-ben olvasható. Ott „a királyok és papok” magasztaló éneke (lásd Dán 7,18 jegyzetét) ezekkel a szavakkal végződik: „...és uralkodunk a földön”. A Jel 6-ban kezdődik meg a Zsolt 2,5 „rettentés”-e, ami megelőzi a Király felkenését a Sionon (Zsolt 2,6; Jel 20,4). A látomás (7,9-14) fordított sorrendben szemlélteti az eseményeket, mint ahogyan azok be fognak teljesedni. A 13. v. azt a mennyei jelenetet írja le (vö. Jel 5,6-10), amely előbb fog bekövetkezni, mint azok az események, melyeket Dániel a Dán 7,9-12. v. látomásában lát.
A beteljesedés sorrendje a következő:
(1) Az Emberfia átveszi a hatalmat az országa felett (Dán 7,13-14; Jel 5,6-10);
(2) a Zsolt 2,5 „rettentése”, amelyet a Mt 24,21-22 és a Jel 6-18 ír le bővebben:
(3) az Emberfiának visszajövetele dicsőségben, hogy beteljesítse a 2,45-ben leírt csapást (Dán 7,9-11; Jel 19,11-21);
(4) Isten ítélete egyes személyek fölött a nemzetek közül, és királyságának megvalósulása (Dán 7,10.26-27; Mt 25,31-46; Jel 20,1-6).
(7,18) „A magasságos szentjei” - lásd a 22., 25. és 27. v.-ben is. Hogy a „Gyülekezet szentjeinek”, azaz a Gyülekezet korszaka hívőinek is részük lesz ebben az uralkodásban, az nyilvánvaló, mert a „Gyülekezet részt vesz az első feltámadásban, és uralkodik Ővele (Krisztussal) ezer esztendeig” (Jel 20,6). Vö. Róm 8,17; 2Tim 2,10-12; 1Pt 2,9; Jel 1,6; 3,21; 5,10.
(7,25) Ez a kifejezés, amely mind az ÓSZ-, mind az ÚSZ-ben megtalálható, és a jövőben bekövetkező események pontosan meghatározott időtartamára vonatkozik, gondos tanulmányozást igényel, hogy elkerüljünk minden képzelet szülte okoskodást. Az első utalást a prófétai jövőnek erre a három és fél évére ebben a kifejezésben találjuk: „ideig, időkig és félidőkig”. Ugyanez áll a Dán 12,7-ben és Jel 12,14-ben is. Ez az időtartam megfelel a „hét felének” (Dán 9,27), ez az utolsó hét év fele, a Jel 11,2; 13,5-ben a „negyvenkét hónap” és a Jel 12,6-ban az „ezerkétszázhatvan nap” ugyanezt az időtartamot jelenti.
Ez a három és fél évi időszak valószínűleg a Dániel hetvenedik évhete második felére utal, amelyet a nagy nyomorúság idejének is neveznek.
(7,26) Ez a vége a pogány világhatalomnak.
(1) Amit a 7. fej. vadállat-látomása negyedik állatnak nevez (7. v.), az a római birodalom, a 2. fej. „vas” birodalma. A negyedik állat (a római birodalom) „tíz szarva” az a „tíz király, aki belőle támad” (24. v.), ez megfelel a 2. fej. szoborlátomásában a tíz lábujjnak. A tíz királyság, beleértve azokat a területeket, melyek fölött Róma egykor uralkodott, alkotják együtt azt az államformát, amelyben a római birodalom uralkodik majd, amikor a kő leszakad kéz érintése nélkül, és Krisztus szétzúzza a pogány világhatalom egész rendszerét (Dán 2,44-45; 7,9).
(2) Dániel egy „kicsiny szarvat” is lát felnőni, amely három királyt fog megalázni (Dán 7,24-26. v.). Fő ismertetőjele gyűlölete Isten és a hívők iránt. Nem tévesztendő össze a 8. fej. „kicsiny szarvával”. Ez a prófécia Antiochus Ephiphanes személyében teljesedett be (lásd Dán 8,9 jegyzetét). A Dán 7-ben említett „kicsiny szarvról” a Jel 13-ban bővebb részleteket találunk.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
