Spurgeon: A két utód 1.

’Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két
fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik
a szabadtól. De a rabszolganőtől való csak
test szerint született, a szabadtól való viszont
az ígéret által.’ (Gal 4,22-23)

Ábrahámnak két fia volt. Izmael és Izsák mindketten kétségtelenül Ábrahám saját fiai voltak. Mégis egyikük örökölte a szövetség áldását, a másik pedig egyszerűen sikeres világi ember volt. Vedd észre, milyen közel volt egymáshoz ez a két ember! Ugyanabban a társadalomban születtek, ugyanazt a nagy patriarkát nevezték apjuknak, és ugyanazon a táborhelyen tartózkodtak vele. Mégis, Izmael idegen volt a szövetségben, míg Izsák örökölte az ígéretet. Milyen keveset jelent a vérrokonság és a származás!

Ennél még figyelemreméltóbb eset történt egy kicsivel később; hiszen Ézsau és Jákób ugyanattól az anyától születtek, egyazon szülés során, mégis meg van írva: ’Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem’ (mellőztem). Az egyik a kegyelem állapotába jutott, a másik világi maradt. Ilyen közel lehet két ember egymáshoz, mégis ennyire el lehetnek különülve! Bizony nem csak arról van szó, hogy ketten egy ágyban lesznek, és az egyik elvitetik, a másik ottmarad, hanem ketten ugyanabban a pillanatban jönnek világra, és mégis, az egyik örökli az Istennel való szövetséget, a másik pedig eladja elsőszülöttsége jogát egy tál lencséért. Lehetünk ugyanannak a gyülekezetnek a tagjai, megkeresztelkedhetünk ugyanabban a vízben, ülhetünk ugyanannál az úrasztalánál, énekelhetjük ugyanazt a zsoltárt, mondhatjuk ugyanazt az imát, mégis annyira ellentétesek lehetünk, mint az asszony utóda és a kígyó ivadéka.

Pál apostol Ábrahám két fiát két emberfajta típusainak tekinti, akik rendkívüli módon hasonlítanak, mégis nagymértékben különböznek. Eredetükben különböznek. Mindketten Ábrahám fiai voltak, de Izmael, Hágár fia mindennapi körülmények között lett Ábrahám utóda: ő ’test szerint’ született. Izsák, Sára fia viszont nem a természet erejéből született, mert apja túl volt a századik évén, és anyja is túl volt a szülési koron. Őt az Úr adta szüleinek, és ’ígéret szerint’ született, hit által. Ez fontos különbség, és ez különbözteti meg Isten valódi gyermekét attól, aki csak hitvallása szerint az. A megkülönböztetés alapja az ígéret, és a különbséget az az erő hozza létre és tartja fenn, amely beteljesíti az ígéretet. Tehát az ígéret, ami az örökségünk, egyben a próbakövünk is.
Tegyük mindjárt próbára magunkat, és lássuk, vajon munkálkodott-e bennünk az az erő, amely beteljesíti az ígéretet. Hadd tegyek fel néhány kérdést. Hogyan tértél meg? Magadtól, valaki rábeszélésére, testi izgalom hatására vagy a Szent Szellem működése által? Azt vallod, hogy újjászülettél. Honnan jött ez az újjászületés? Istentől, örök célja és ígérete folyományaként, vagy önmagadból? Régi természeted akart jobbá válni, és legjobb formájába hozni magát? Ha igen, akkor te Izmael vagy. Vagy úgy volt, hogy lelkileg halott voltál, és nem volt erőd kievickélni elkárhozott állapotodból, amikor meglátogatott Isten Szelleme, és mennyei energiát táplált beléd? Akkor Izsák vagy. Minden attól függ, hogyan kezdted el hívő életedet, és mi volt az a forrás, amelyből ez az élet eredt. Ha a testben kezdted, akkor a testben is folytatod, és a testben fogsz meghalni.

Sohasem olvastad: ’Ami testtől született, test az’? A test hamarosan elpusztul, és belőle csak rothadást nyersz. Csak ’ami Szellemtől született, az szellem’. Akár hívő vagy, akár nem, szépen kérlek, tedd fel magadnak a kérdést: Megtapasztaltam Isten Szellemének erejét?
A benned lévő élet vágyaid eredménye? Vagy egy új dolog, amit felülről töltöttek, ültettek beléd? Hívő életed mennyei eredetű? Jézus Krisztusban újjá lettél teremtve? Isteni erő által újjászülettél?