(23,17) A meglóbálni való kenyereket ötven nappal az első zsenge után vitték fel az Úrnak. Pontosan ennyi idő telt el Krisztus feltámadásától pünkösd napjáig, amikor a tanítványokat betöltötte a Szent Szellem, és megalakult a Gyülekezet (Apcsel 2,1-4; 1Kor 12,12-13). Az első zsenge bemutatásakor nem áldoztak kovászt, mert Krisztusban nincs semmi bűn; de a meglóbált kenyereket „kovásszal sütötték", mert ez a Gyülekezetet jelképezi, amelyben még jelen van a bűn.
(23,24) 23-25. v. A kürtzengés ünnepe.
Ennek az ünnepnek prófétikus jellege van, és a régóta szétszórtságban élő Izráel jövőbeli összegyűjtésére mutat. Pünkösd és a kürtzengés ünnepe közt hosszabb idő telik el, és ez megfelel annak az időszaknak, amelyet a Gyülekezet korszakában a Szent Szellem munkálkodása tölt ki. Tanulmányozzuk figyelemmel az Ézs 18,3; 27,13-at (és az ezekkel összefüggő szöveget) és azt, amit a Jóel 2,1-3,21 a kürtökkel kapcsolatban mond, s ebből világos lesz, hogy ezek a kürtök mindig a tanúbizonyság szimbólumai, melyek Izráel újrafelvételével és megtérésével vannak kapcsolatban, ami a Gyülekezet korszaka után fog bekövetkezni. Ezt az ünnepet a hetedik hónap, a tisri első napján tartották, ezt követte közvetlenül az engesztelés napja.
(23,27) 26-32. v. Az engesztelés napja.
Ez ugyanaz a nap, mint amelyet a 3Móz 16 ír le, itt azonban a hangsúly Izráel szomorúságán és bűnbánatán van. Ami azt jelenti, hogy ebben a részben az ünnep prófétai jellege kerül előtérbe, mely előretekint Izráel bűnbánatára, miután a palesztinai szövetség szerint (5Móz 30,1-10) ismét összegyűjtetett, előkészítésül a Messiás második eljövetelére és királyi uralma megvalósítására. Figyeljük meg az összefüggést Jóel 2,1-ben a kürtszó, majd a Jóel 2,11-15. versekben ezt követő sírás között; valamint a Zak 12,10-14 verseket összefüggésben a Zak 13,1 bűnbánatával. Történelmileg a 13,1 forrása a keresztrefeszítéskor fakadt föl, de ezt a zsidók akkor is, a következő századok alatt is visszautasították. Izráel összegyűjtésekor ez a forrás hatalmas erővel fakad majd fel Izráel előtt. Az engesztelés napja tisrinek, a hetedik hónapnak tizedik napja.
(23,34) 34-44. v. A sátoros ünnep (lombsátor ünnepe).
Ez az ünnep, hasonlóan az Úrvacsorához a Gyülekezetben, egyrészt emlékezés, másrészt prófécia. Az egyiptomi szabadulásra emlékeztet (43. v.), és egyben előretekint az Izráel összegyűjtése és helyreállítása utáni időre, mikor ez a nép bejut a béke és nyugalom királyi uralmába. Akkor ez az ünnep ismét emlékezés lesz, de nemcsak Izráel, hanem minden nemzet számára is (Ezsd 3,4; Zak 14,16-21; vö. Jel 21,3). Az ünnep onnan kapta nevét, hogy Izráel fiai ezalatt sátrakban vagy lombsátrakban laktak (43,44. v.). Az ünnep tisrinek, a hetedik hónapnak tizenötödik napján kezdődött, és egy hétig tartott.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
