(16,10) A „Kóré ellenkezése" (Júd 11) behatolás volt a papi tisztségbe („senki sem veszi magának ezt a tisztséget", Zsid 5,4). Isten királyi uralmának rendje elleni lázadás volt ez.
(17,8) Áron kivirágzott vesszője: Krisztus feltámadásának előképe, a főpapság isteni elismerése. Áron papsága Kóré lázadásának következtében kérdésessé vált; így Isten maga akarta megerősíteni azt (5. v.) Izráel minden törzsének fejedelme hozott egy-egy száraz vesszőt; Isten csak Áron vesszőjébe adott életet.
(19,2) A vörös tehén: Krisztus áldozatának előképe, mint az egyetlen alapja a hívő megtisztulásának mindama szennytől, ami ráragad, amíg e világban zarándokol, és annak leírása, hogyan tisztulhat meg.
A sorrend a következő:
(1) Az áldozat leölése;
(2) a főpap hétszer hintett a vérből. Nyilvános bizonyságtétel volt ez mindenkinek szeme előtt, és jelképe annak, hogy Isten teljesen és egyszer s mindenkorra eltörölte a hívő minden bűnét (Zsid 9,12-14; 10,10-12);
(3) az áldozatot hamuvá égették el, amit megőriztek, emlékeztetőül az áldozatra;
(4) megtisztulás a szennytől (a bűnnek két oldala van - vétkessé tesz és beszennyez); a hamut vízzel keverték, és ezzel meghintették a tisztátalan embert. A víz a Szellem és az Ige előképe (Jn 7,37-39; Ef 5,26). Ez az eljárás azt jelképezi: a Szent Szellem az Igét használja, hogy meggyőzze a hívőt, ha valami gonoszt tűr meg életében, ami tompítja örömét és megakadályozza növekedését és szolgálatát. Ha belátta ezt, emlékezik arra, hogy bűnét Krisztus áldozata jóvátette (1Jn 1,7). A hívő, miután felismerte bűnét, nem esik kétségbe, hanem megítéli és bevallja tisztátalanságát, mint olyan dolgot, ami méltatlan a hívő keresztyénhez, így bocsánatot nyer és megtisztul (Jn 13,3-10; 1Jn 1,7-10).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
