2011. szeptember 23., péntek

Scofield: Józsué könyve 3-6. fejezet

(3,1) Az átkelés a Jordánon annak jelképe, hogy mi Krisztussal együtt meghaltunk (Róm 6,3-4.6-11; Ef 2,5-6; Kol 3,1-3).

(5,2) A körülmetélés az Ábrahámmal kötött szövetség jele volt (1Móz 17,10-14; lásd 1Móz 12,2 jegyzetét; Róm 4,11). „Egyiptom gyalázata" (9. v.) azt jelenti, hogy az egyiptomi szolgaság későbbi éveiben ezt a megkülönböztető jelet elhanyagolták (vö. 2Móz 4,24-26), és ezt folytatták a pusztai vándorlás alatt is. Ez az állapot az ÚSZ-ben a hívő elvilágiasodását példázza – aki nem áll nyíltan Krisztus mellé az Ő halálában és feltámadásában (Róm 6,2-11; Gal 6,14-16). A körülmetélés szellemi értelme: a test cselekedeteit megöldökölni a Szellem által (Róm 8,13; Gal 5,16-17; Kol 2,11-12; 3,5-10).

(6,5) A szellemi győzelmek eszközeit és elveit a bűnös emberi bölcsesség teljes bolondságnak és értelmetlenségnek tekinti (1Kor 1,17-29; 2Kor 10,3-5).

(6,17) Józsué elmondja, Isten akarata az, hogy az egész várost karddal meg kell semmisíteni, és egész gazdagságát az Úrnak szentelni. Abból valamit megtartani – ahogyan Ákán tette –, átkot hozott rájuk. Hasonlítsuk ezt össze azzal a szigorú ítélettel, amivel Isten Anániást sújtotta (Apcsel 5,1-11).