Róma 10,10
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
Figyeljük meg ezeket a szavakat: „szívvel hiszünk”. Jézus azt mondja a Márk 11,23-ban: „Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki amit mondott.” Szeretném, ha megjegyeznétek ezt a kifejezést, mert mind a két igeversben a szívvel való hitről van szó: „szívvel hiszünk.”
Neked ez talán nem jelentett ilyen nagy problémát, de én évekig nagyon komolyan kerestem a kielégítő magyarázatát annak, hogy mit jelent szívvel hinni. Világos, hogy a „szív” szót az Ige itt nem arra a szervünkre használja, amely a vért pumpálja a testbe és életben tart bennünket, mert ez azt jelentené, hogy Istent a testünkkel hisszük. A „szív” szó tehát nem az emberi test egyik szervére vonatkozik. A testi szíveddel nem hihetsz jobban, mint a kezeddel vagy az uj-jaddal. De a „szív” kifejezést másra is használjuk. Ha egy fa szívéről beszélünk, mit értük rajta? A közepét, a legbelsejét. Egy téma szívéről is beszélhetünk. Mire gondolunk ilyenkor? A téma legfontosabb részére, a centrumára, amely körül az egész elrendeződik. Amikor Isten az emberi szívről beszél, akkor az ember legfontosabb részéről beszél, az emberi élet centrumáról, amely a szellem.
Pál így ír az 1 Thesszalonika 5,23-ban: „Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti teljes valótok [szellemetek], mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” Azt mondja: „a ti teljes szellemetek... őriztessék meg”. A sort tehát az ember szívével kezdi. Fel kell ismernünk tehát, hogy amikor Isten az emberi szívről beszél, akkor az emberi szellemre gondol, és meg fogjátok látni, hogy ez a két kifejezés átfedi egymást az egész Bibliában. Most már tudjuk, hogy az ember szellem, mert a létezőknek ugyanabba az „osztályába” sorolható, mint Isten, mert Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Jézus azt mondta: „Isten Szellem.” Tehát nem a fizikai lényed hasonlít Istenhez, mert a Biblia azt is közli, hogy Isten nem ember. Ne felejtsd el, hogy van egy belső és egy külső emberünk.
Jézus, amikor Nikodémushoz szólt a János 3-ban, ezt mondta: „Szükség néktek újonnan születnetek.” Nikodémus természetes szinten élő ember volt, és csak természetes módon tudott gondolkodni, ezért megkérdezte: „Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az anyja méhébe másodszor, és születhetik-e? Jézus erre azt válaszolta: „Ami testtől született, test az; és ami Szellemtől született, szellem az.” Az újjászületés az emberi szellem újjászületése. Figyeljétek meg újra, mit mond Pál a Róma 1,9-ben: „Mert bizonyságom nékem az Isten , kinek szellemem szerint szolgálok.” Samariában a kútnál Jézus így szólt az asszonyhoz (János 4,24): „Az Isten Szellem: és akik Őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.” Szellemben - ez az emberi szellemre vonatkozik, nem a Szent Szellemre. Nem tudsz kapcsolatba lépni Istennel a tested útján és nem léphetsz kapcsolatba vele az elméden át sem. Csak a szellemeden át tudsz kapcsolatba lépni Istennel.
