Az ÓSZ tizenkét történeti könyvét (Józsuétól Eszterig) „történet"-nek nevezik, megkülönböztetve a többi ÓSZ-i könyvtől; ezek: a törvény (1Mózestől 5Mózesig), a költői (tanító) könyvek (Jóbtól az Énekek Énekéig) és a prófétai könyvek (Ézsaiástól Malakiásig). Isteni törvényeket, történelmet, prófétai kijelentéseket és intéseket természetesen az egész ÓSZ-ben találunk. A történeti könyvek pontosságát, amelyet egyes kritikusok kétségbe vontak, a modern időkben, Biblián kívül fölfedezett bizonyítékok ismételten megerősítették.
A történeti könyvek elmondják az istenuralom (teokrácia) kialakulását és bukását, Izráel és Júda fogságba vitelét, Júda visszatérését az ígéret földjére (1Móz 15,18-21; Ezsd 2,1), a jeruzsálemi templom és a város helyreállítását. Időrend szempontjából a történeti könyvek Malakiás idejéig írják le az eseményeket. A prófétai könyvek ezzel szemben megjövendölik Isten ítéletét a bűn felett, hitre és igazságosságra buzdítanak minden nemzedéket, és Izráel engedetlen népének szeme elé tárják nemzeti helyreállításának, dicsőségének, méltóságának és békéjének ragyogó jövőjét Messiásának uralma alatt.
Isten történelmi és prófétai terveit Izráellel kapcsolatban nyolc részre oszthatjuk:
Ábrahám kihívásától az Egyiptomból való kivonulásig (1Móz 12,1-2Móz 12,51; vö. Apcsel 7). Ebben az időszakban kötött Isten szövetséget Ábrahámmal, ami részben beteljesedett már, mikor Izráel nagy nemzetté lett. (Feltehető, hogy a Jób könyvében leírt események ebben az időszakban játszódtak le, és hogy ez a könyv megőrizte ennek az időszaknak isteni kijelentéseit, valamint mélységes filozófiai és vallási gondolkozását.)
A kivonulástól Józsué haláláig. Ebben az időszakban kapta Izráel a törvényt; a 2Móz, 4Móz, 5Móz, Józs és részben a 3Móz elmondják Izráel Egyiptomból való kiszabadulásának, a pusztai vándorlásoknak és az ígéret földje birtokba vételének történetét. A fő történelmi alakok Mózes, Áron és Józsué.
A bírák kora. Erről a Bír, Ruth és 1Sám 1,1-10,24 tudósít. Ezt az időszakot a hitehagyás, isteni ítélet, bűnbánat és a helyreállítás körforgása jellemzi. Mindig volt azonban egy istenfélő maradék, amint azt Ruth könyvében látjuk. Izráelt Sámuel próféta mentette meg az erkölcsi, szellemi és politikai zűrzavarból. Ő volt az utolsó a korai próféták között, és ő vezette be tisztségébe Sault, az első királyt.
A királyok ideje Saultól Izráel és Júda fogságba viteléig, ahogyan azt az 1Sám 10,25-31,13; 2Sám 1-2Kir és 1-2Krón írja le. Dávid és Salamon királyságának dicsősége és hatalma hanyatlásnak indult, mikor a birodalom kettéoszlott Izráel és Júda királyságára, és végül teljes szellemi csődbe jutott.
A fogságok ideje. Az isteni fenyítés idejét, amelyet Mózes és a próféták megjövendöltek, a Jer, JSir, Ez, Dán és Eszt írja le. Júda fogságra vitelétől (Kr. e. 586) kezdődött ez a prófétai szempontból fontos korszak, „a pogányok ideje" (Lk 21,24), mialatt
Jeruzsálem a pogányok uralma alatt állt.
Az időszak, amely Izráel nemzetének részleges helyreállításától Krisztus haláláig, feltámadásáig és mennybemeneteléig tartott. Ennek az időszaknak Istentől ihletett leírását az ÓSZ-ben az Ezsd és Neh, Agg, Zak és Mal könyveiben, valamint az ÚSZ-ben az evangéliumokban találjuk. Ennek az időnek vége felé jelent meg Krisztus, a dávidi szövetség megígért Királya, az Ádámmal és Ábrahámmal kötött szövetség „Mag"-ja. Mint Királyt és Megváltót elvetették, keresztre feszítették, feltámadt a halálból és mennybe ment. Ezek a hatalmas események jellemzik Dániel hatvankilenc prófétai hetének végét (Dán 9,24-27).
A Gyülekezet ideje, pünkösdtől az elragadtatásig. Ez idő alatt Izráel, mint nemzet félre van állítva. Ennek történetét az Apcsel írja meg; szellemi részleteit az evangéliumok és a levelek fejtik ki. Az időszak elején Jeruzsálemet elpusztították (Kr. u. 70), s ezzel megkezdődött Izráel harmadik és utolsó szétszóratása. A Gyülekezet korszakában fel van függesztve minden nemzeti előjog és megkülönböztetés Krisztus Gyülekezetében. A zsidó és a nem zsidó hívők teljes egyenlőségben egyesülnek Krisztus egyetlen Testében (1Kor 12,13; Ef 3,6).
Izráel jövő története prófétailag adott; a Dán 9,27 hetvenedik hetének beteljesedésével kezdődik; ennek második fele a nagy nyomorúság ideje (Dán 12,1; Mt 24,21). A nagy nyomorúság végén eljön Krisztus másodszor hatalommal és dicsőséggel, hogy megítélje a földet, és hogy uralkodjon fölötte 1000 évig. Ebben az időszakban bekövetkezik Izráel helyreállítása, elfoglalja kiváltságos és dicsőséges helyét. Az ezeréves birodalom (millennium) végén Izráelnek is része lesz az örök országban, ahol örök időkön át példája és bizonyítéka lesz Isten hűségének és igazságosságának.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
