2011. szeptember 10., szombat

Scofield: Mózes 4. könyve 21-22. fejezet

(21,17) Gyönyörű szellemi sorrendet látunk itt:
(1) engesztelés (8-9. v.; Jn 3,14-15);
(2) víz, mint az elnyert Szent Szellem szimbóluma (16. v.; Jn 7,37-39);
(3) öröm (17-18. v.; Róm 4,17);
(4) erő (21-24. v.).

(22,5) Bálám igazi felbérelt próféta volt, aki csak üzletet akart csinálni prófétai adományából. Ez a Bálám útja (2Pt 2,15), jellemzője a hamis tanítóknak. A Bálám tévelygése (Júd 11) abból állt, hogy csak a természetes erkölcsöt nézte. Egy szent Istennek – gondolta – meg kell átkoznia egy olyan népet, mint Izráel. Minden hamis tanítóhoz hasonlóan ő sem ismerte a helyettesítő engesztelés felsőbbrendű erkölcsiségét, amely által Isten igaz lehet, és megigazíthatja a hívő bűnösöket (Róm 3,26).
Bálám tanítása (Jel 2,14) arra tanította Bálákot, hogy rontsa meg azt a népet, amelyet ő nem tudott megátkozni (vö. 4Móz 31,16; 4Móz 25,1-3 és Jak 4,4). Szellemileg nézve Bálám tanításának módja sosem emelkedik a természetes gondolkodás fölé; a gyakorlatban ez a könnyebb út a világgal való azonosulásra.

(22,22) A 12. versben Isten az Ő kifejezett akaratát közli Bálámmal; a 20-ban az Úr beleegyező akaratáról van szó. A próféta most már elindulhatott, bár tudta, hogy mi az Úr igazi véleménye útjáról. Az ügy teljesen személyes volt az Úr és szolgája között. Az Úr engedélye (20. v.) tulajdonképpen próbatétel volt Bálám számára. A saját akarata és előnye szerinti utat választotta, és az Úr csak súlyos nemtetszését nyilváníthatta. A további események (22-35. versek) előkészítik Bálámot arra, ami ezután következik.

(22,28) Kivéve az édeni kígyót, ez az egyetlen eset a Szentírásban, amikor egy állat megszólal. Isten, aki az ember és állatok hangképző szerveit teremtette, ebben az egyetlen esetben egy állatot használ fel, hogy megdorgálja a prófétát gyöngesége miatt, és hogy biztosítsa őt arról: véghezviteti vele azt az elhatározását, amit a 18. versben kijelentett (vö. 20. vers).

(22,41) „...a népnek valami részét" kifejezés Izráel táborának szélére vonatkozik, „Izráel negyed részére" (4Móz 23,10). Bálák egyáltalán nem akarta, hogy Bálám lássa a héberek teljes seregét. Amikor most felviszi Bálámot a Piszga tetejére, meg akarja javítani a próféta látását, amit hamisnak tartott (4Móz 23,13-14). De mikor a felbérelt próféta meglátja az egész tábort, még hatalmasabb szót kell mondania, mint azelőtt. „Nem vett észre Jákóbban hamisságot" - jelenti ki, amikor a népet annak teljességében látja. Hatalmas kiábrázolása ez a Róm 4,5-8 igazságának.