Scofield: Mózes 5. könyve 18. fejezet

(18,10) Ez a fontos rész azoknak a tiltott áldozásoknak gyakorlatáról és a jövőnek kutatásáról beszél, amiket a pogány nemzetek űztek.
Az itt megtiltott áldozati mód Molok tiszteletével függött össze (vö. 3Móz 18,21; 20,2-5; 5Móz 12,31; Jer 19,5; Ez 16,21; 23,37).
A jövő eseményei tiltott kutatásának nyolc gyakorlóját sorolja fel itt az Ige:
(1) jövendőmondó – ennek módszereit az Ez 21,21-ben találjuk;
(2) igéző – lehetséges, hogy ezek szellemidézők vagy csillagjósok voltak;
(3) jegymagyarázó – aki a jeleket figyeli;
(4) varázsló (boszorkányságot űző) – aki bűvös szavakat, szólamokat használ;
(5) bűbájos (bűvölő) (Zsolt 58,5-6);
(6) ördöngösöktől (médiumoktól) tudakozódó – lásd (7)-et is;
(7) titokfejtő (szellemektől tudakozódó - Ézs 8,19 írja le ezt;
(8) halottidéző - aki a halottaktól tudakozódik.
Két dolgot kell megjegyezni:
(1) Ennek a parancsnak Izráel számára különleges jelentősége van, hogy amikor majd bevonul a földjére, tartsa magát távol pogány elődei utálatos szokásaitól (5Móz 18,9.12.14. v.); és
(2) hogy nyilvánvaló legyen a különbség a hamis próféták és az olyan próféta közt, mint Mózes (5Móz 18,15-19. v.).

(18,15) A próféta, akire a 15-19 versek utalnak, az Úr Jézus Krisztus, és erre az ÚSZ világosan rámutat (Jn 1,21.45; 6,14; Apcsel 3,22-23; 7,37).