(7,1) Izráel háromszorosan vétkezett, és ezért vereséget szenvedett Ainál:
(1) a legsúlyosabb ok Ákán szándékos engedetlensége volt, amiért Isten a népet teljes egészében felelőssé tette (1.11. v.);
(2) mert elhatározták, hogy csak kevés embert küldenek ki elfoglalására, a város kicsiny volta miatt (3. v.), és ezzel azt jelezték, hogy az emberi erővel, és nem Istennel számolnak;
(3) semmit nem olvasunk arról, hogy Isten megmondta volna, miképpen foglalják el Ait, mint azt Jerikó esetében tette (6,1-5).
(7,11) Ákán vétke és annak következményei arra a nagy igazságra tanítanak meg, hogy Isten népe egységet képez: „Vétkezett Izráel". Lásd ehhez 1Kor 5,1-7; 12,12-14.26. Krisztus egész ügyét sérelem éri, ha egyetlen hívő bűnt, mulasztást követ el, vagy ha nem szellemi módon viselkedik.
(9,14) Bár Izráel megtapasztalta már Jerikó és Ai esetéből, hogy a győzelem engedelmességen múlik, de most azt is meg kellett tanulniuk, hogy minden lépéshez szükségük van Isten vezetésére. A gibeoniták mindig csak nehézségeket okoztak Izráelnek (Józs 10,4-15; 2Sám 21,1-14). A gibeoniták jelenléte Kánaán központi részein ezenkívül más nehézséget is okozott, mert az ország északi részén lakó törzseket elszigetelte a délen lakó törzsektől, és ez az elkülönülés érzéséhez vezetett, s végül Roboám napjaiban hozzájárult a királyság kettészakadásához (1Kir 12).