(1,47) A léviták onnan származtatták nevüket, hogy Lévi törzséhez tartoztak. Lévinek három fia volt: Gerson, Kehát és Mérári (1Móz 46,11). Mózes és Áron Kehát unokái voltak Ámrámtól (lásd 2Móz 6,16-20; 4Móz 3,14-24; 1 Krón 6,1-48). Minden igazi pap Izráelben Áron leszármazottja volt; ezért hívják őket ároni papságnak (2Móz 28,1 kk.; 2Móz 31,10; 3Móz 8,2 kk.; 3Móz 9,1 kk.; 4Móz 3,1-4).
A szent sátor szállítása és gondozása, majd a templom körüli szolgálat sokkal több férfi munkáját igényelte, mint ahányan Áron leszármazottai voltak. A léviták látták el ezt a szolgálatot. Ők nem kaptak meghatározott részt az ország felosztásakor, mint a többi törzs, hanem különböző kisebb-nagyobb városokban laktak (Józs 21). Eredetileg harminctól ötvenéves korig szolgáltak, később az alsó korhatárt leszállították húszra (2Krón 31,17).
A 18. fejezet írja le a léviták három fő csoportjának meghatározott feladatát. Ők szolgáltak Izráel minden családjának elsőszülöttjei helyett, akik eredetileg ki voltak szemelve és leválasztva Isten szolgálatára (2Móz 13,1-2.12-16). A papok mindegyike, mint Lévi leszármazottjai, eredeti léviták voltak, de a papságot pontos meghatározás szerint nem lévita, hanem ároni papságnak nevezték.
(3,43) A 4Móz 1,45-46-ban azt olvassuk, hogy az egyiptomi kivonulás idején 603 550 „hadba mehető" (hadköteles) férfi volt Izráelben, és itt az Ige azt mondja, hogy a férfi-nemhez tartozó elsőszülöttek száma egy hónapostól fölfelé 22 273 volt, ami ellentmondásnak látszik; vagy azt kellene feltételezni, hogy Izráel minden családjának legalább ötven férfi tagja volt, ami nehezen képzelhető el. A kérdés megoldása abban található, hogy az elsőszülöttségi törvény csak a kivonulás után lépett érvénybe (2Móz 13,12). A 600 000-et meghaladó férfi a kivonulás előtt, viszont a 22 273 elsőszülött már az Egyiptom földjéről történt kivonulás után született.