Láttam azután álmomban, Makacs visszatérte után, mint távozának tovább a mezőségen Keresztyén és Hajló, így kezdvén beszélgetésüket.
Keresztyén. Nos édes szomszéd, hogy érzed magad? Igen örülök, hogy rávehettelek a velem jövetelre. Ha Makacs úgy érezte volna a láthatatlan világ erejét és borzalmait, miként én, nem fordított volna oly könnyűszerrel hátat nekünk.
Hajló. Hallod-e Keresztyén szomszéd, mondd el csak nekem bővebben, miután itt rajtunk kívül úgyis senki sincs, mily dolgok azok tulajdonképpen, melyek elé sietünk, s mi módon jutandunk azok élvezetéhez?
Keresztyén. Szívem sokkal jobban tud ezekről beszélni mint nyelvem; de miután oly nagyon óhajtod tudni, olvasni fogok rólok könyvemből neked.
Hajló. S azt véled, hogy könyved szavai bizonyosan igazak?
Keresztyén. Igen bizonyosan, mert attól származnak, aki hazudni nem tud (Tit 1,2).
Így már jól van, mondá Hajló, – nos hát mik azon dolgok?
Keresztyén. Örökkévaló királyság és örök élet, mely számunkra azért adatik, hogy örökké bírhassuk (1Kor 15; Ján 10,27–29).
Hajló. Dicső! És tovább?
Keresztyén. Nekünk van szánva az igazság koronája, s oly ruhák, melyekben tündökölni fogunk, miként a nap az ég boltozatán (2Tim 4,8; Jel 22,5; Máté 13,43).
Hajló. Mily fenséges! s több is van még?
Keresztyén. Ott nem hordjuk a keresztet, s nem lesz szenvedés és siralom, mert az Úr letörli szemeink könnyeit (Ésa 35,10; 60,19.20; Jel 7,16; 21,4).
Hajló. S kik leendenek ott társaink?
Keresztyén. Kerubok és Szeráfok (Ésa 6,2; 1Thess 4,16.17; Jel 5,11), oly teremtmények, kiknek látása elvakítaná szemeidet. Ezer meg ezer, akik mielőttünk e helyre költöztek, kiknek egyike sem okoz a másiknak fájdalmat; mert mindnyájan szeretettel és szentséggel teljesek; örök tetszése szerint járva Isten arca és állva tekintete előtt ; egy szóval ott látni fogjuk a véneket, fejükön arany koronákkal (Jel 4,4), látni fogjuk arany lantjaikkal a szüzeket (Jel 14,1–5), látni fogjuk azon férfiakat, kiket az Úr iránti szeretet miatt szétvagdaltak, megégettek, vadállatokkal tépettek szét, s a tenger mélyébe vetettek, kik ott mindannyian boldogok, felöltöztetve halhatatlanságba mint egy ruhába (Zsid 11,33–40; 2Kor 5,2.3.4).
Hajló. Ezeknek már csak puszta hallása is elragadja a szívet: hanem örvendhetünk-e valóban ezen dolgoknak, s miként lehetünk azoknak részeseivé?
Keresztyén. Az Úr, azon ország ura, megíratta ezt e könyvben (Ésa 55,1.2; Ján 5,37; 7,37; Jel 21,6; 22,17), amelynek veleje, hogy ő oly igazán fogja nekünk mindezt ingyen megadni, amily igazán mi vágyakozunk utána.
Hajló. Jól van, édes útitársam, örömmel hallám e dolgokat! s most rajta, kettőztessük meg lépteinket!
Keresztyén. Én a hátamon levő teher miatt nem bírok sebesen menni.
